Április másodika van, amikor ezt irkálom. Valahogy mindig szomorú időszak ez nekem, tegnap is sírtam, ma is sírással kezdtem. Aztán megráztam magam és döntöttem: legyen ez egy jó nap és ha itt végeztem, azon leszek, hogy minél jobban érezzem magam!
Az is eszembe jutott, hogy állítólag ez a nap arról szól, hogy hogyan örüljek magamnak és az, hogy pár éve végre maguk az autisták is szóhoz juthatnak és még komolyan is veszik a mondandónkat páran, mind többen. Ha máskor nem is, ilyenkor talán elgondolkoznak mások azon, hogy maguk az autisták mit szeretnének. Ehhez szeretnék pár gondolatot, ötletet hozzátenni – nem lesz köztük kék étel, kék… akármi.
Valamint szeretném leszögezni: ahogy az összes sorstársam, én sem vagyok kék.
Jó, a szám, a körmöm elkékült már hideg vízben, átfagyáskor és rosszullétkor… de az teljesen más téma.
Minek örül egy autista…? Nem tudok univerzális tippeket adni, így hát a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül:
Bárminek, ami a speciális érdeklődési körébe tartozik, ez egy jó kapcsolódási pont is lehet.
Csendes áruháznak. Olyan hangjelzéseknek (pl látványpékségek kemencéinél), amik nem borítanak ki. Kellemes, nem villódzó világításnak, kijelzőknek. (Talán kevesebb kijelző is jó lenne.) Ha a dolgok nem vándorolnak folyton: az áruház átrendezésekre gondolok most.
Ha a kimondott és leírt sorok között csak a sorközök lennének, nem kellene folyton valami számunkra nem látható, nem világos információt keresgélni.
Biztosan jól esne az is, ha nem „emberkék” és „gyerkőcök” lennénk. Bizony máshogy beszélnek rólunk és hozzánk, mint a nemautista emberekhez, -ről.
Érdekes, nem? Máris érintettem olyan területeket, amik nem csak az autistákat érintik, nem csak ők örülnek neki. Lesz több ilyen is.
Örülnénk, ha elfogadnának minket: nem félnének a stimmeléstől, nem tartanák rossz, gonosz dolognak a szemkontaktus, az érintés kerülését. A más testtartástól, a más hanglejtéstől, mozgástól, satöbbitől még lehetünk jó arcok.
Ha kiborulunk, jólesne nekünk is, a segítőnknek (szülőnknek) is, ha segítséget kapnánk a beszólások, megmondások, megbámulás, ujjal mutogatás helyett.
Ha a különbségek megismerése után nem azok eltörlése, megnormálisítása lenne a cél, hanem a megértés és elfogadás (persze kivételt képeznek azok a dolgok, amik feltétlen változást igényelnek, mint a valóban káros stimmek). Fejlesztést szeretnénk ott, ahol valóban szükség van rá és támogatást ott, ahol az valóban kell.
Ha megértené a világ, hogy a tartós segítséget igénylő autista is ember, nem tárgy, nem bábu, hanem ember, érzésekkel, szokásokkal, vágyakkal. Néhányan nem tudunk beszélni, akkor is tudunk kommunikálni – ha meg akarod hallani.
Jó érzés, ha a hobbink, avagy speciális érdeklődési területünk nem lesz hirtelen irtandó „autista megszállottság”, amint megtudod, hogy autisták vagyunk.
Jól esne az is, ha megértenék az emberek: az autista gyerekekből autista felnőttek, majd idősek lesznek, akik szintén szeretnének megfelelő, elérhető oktatásban, igény szerint fejlesztésben részesülni, aztán a tudásunknak, képességeinknek megfelelő munkát találni, amennyire lehet önállóan élni, talán családot alapítani és méltósággal megöregedni, elhunyni.
Fontos azt is megérteni: aki most talán előtted áll, beszél, és „nem is látszik rajta”, „csak enyhén autista”, könnyen lehet, hogy évtizedek kemény küzdelme és komoly sérülések árán vált képessé erre. Örülünk, ha tiszteled az erőfeszítéseinket, melyeket azért teszünk, hogy szóba álljanak, elfogadjanak – még jobban esik, ha nem kell maszkot viselni, azaz nem kell megjátszanunk, hogy valaki mások vagyunk, hanem jók vagyunk úgy is, ha saját magunkat adjuk.
Sokan várjuk már, hogy újra lehessen szabadon, arcmaszk nélkül jönni-menni és csinnadratta nélkül sétákat tenni, süteményt enni, inkluzív társaságban, környezetben. Puzzle-t játszani és puzzledarabkát formázó dolgokat viselni úgy, hogy ne az autizmus borzalmai legyen a téma, hanem a játék. Kék holmit viselni csak mert szeretjük a kék színt és semmi másért.
Ebben a hónapban nem ez az egyetlen nap szól az autizmusról. Ha akarod, kedves Olvasó, megismerésre, megértésre, elfogadásra az év bármelyik napja jó lehet.
Ismerd meg az autisták világát közvetlen közelről autista idegenvezetőkkel, akik útközben akár barátokká is válhatnak!