Világunk egyre nyitottabb és már érezni itthon is, hogy kezdenek az emberek az elfogadás, a befogadás felé fordulni. Egyszóval egyértelműen látunk pozitív jeleket a társadalmi inklúzióra. Vagy csak látni akarunk, mert annyira akarnánk, hogy így legyen Magyarországon is??

Elbizonytalanító amikor az emberek szájából indulatból kicsúszik olyan, aminek nagyon nem kéne. Ha dühből beszélsz nem gondolkodsz reálisan. Vagy talán olyankor vagy őszinte? Ki tudja. Ehhez pszichológus kellene.

Mindenesetre a magyarországi közbeszéd régóta gyűlölködő, ami nagyon rossz hatással van bármiféle mássággal élő társaink elfogadására.
Különösen érzékenyen érint ez bennünket – hiszen ezzel foglalkozunk és mi magunk is ezzel élünk – ha a “fogyatékos” szó csusszan ki olyan értelemben, hogy valaki nem ért semmihez, nem fog fel semmit, vagyis tulajdonképpen értéktelen. 

Mélyen sértő és megdöbbentően nem professzionalista kommunikáció ez egy közéleti szereplőtől, akkor is ha politikus, akikről azért tudjuk, hogy olyanokat is mondanak sajnos, amit nem gondolnak át kellőképpen. De ezt nem mondhatják. 

Még rosszabb, ha kedvenc sorozatom, a Tanár legutóbbi epizódjában találkozom ugyanezzel a szituációval. Ez a sorozat többek között világlátása miatt is érdemelte ki a kedvenc kategóriámat, többször mutattak be már mássággal élőket, edukáltak az elfogadásra. Na erre most szombaton tessék, az egyik középiskolást játszó fiú és egy leányzó is a széken hátradőlve a legteljesebb lazasággal lefogyatékosozta a szerinte semmit sem értőket. Puff neki. 

Tudom, hogy a közbeszédben sajnos valahogy elterjedt, de vegyük ki belőle!
Tudom, hogy néhányakból automatikusan jön, és “nem úgy gondolják”, de gondoljanak rá tudatosan, hogy hülyeséget beszélnek. 

Tudatosítsuk magunkban, hogy a “fogyatékos” szó nem egy negatív jelző amit minden általunk lenézett, vagy hülyének gondolt emberre rábiggyesztünk. A fogyatékossággal élő (mert egyébként így mondjuk) emberek attól még, hogy nem látnak, kerekesszékben ülnek, nem hallanak, bármi egyéb nehézséggel élnek, szintén a társadalom teljes értékű tagjai. Ott ülnek melletted az egyetemi padban, nemzeti válogatottként sportolnak és hoznak el olimpiai érmeket miközben Te talán semmit sem teszel a tested egészségéért. Kirándulnak, díjnyertes novellákat vagy könyveket írnak, képzik magukat, dolgoznak, gyereket nevelnek, ugyanúgy mint Te. Vagyis a Te meggondolatlanságból kiejtett és teljesen félreértelmezett szavad szerint korántsem “fogyatékosok”. 

Na ugye?
Tessék odafigyelni és figyelmeztetni erre az ismerőseiteket is.
Köszönjük!