A People First Közhasznú Egyesület különféle fogyatékossággal élő tagjai írnak arról, hogy segíthetsz “jól”.
Ha elolvastad, add tovább!
egy mozgáskorlátozottnak
A legfontosabb, hogy ne csináljunk semmit kérdés nélkül!
“Told neki Géza” lendülettel baleset lehet a vége. Könnyebb kiborítani egy kerekesszékest a szekeréből mint gondolnánk. Kérdezzük meg egyáltalán van-e szüksége segítségre és ha igen akkor hogyan segíthetünk.
Mire kell figyelni ha az illető bottal közlekedik, vagy mire ha kerekesszékkel? Egyáltalán nem hülye kérdés megkérdezni, hogyan “működik” a kerekesszék.
Figyeljük a terepviszonyokat. Padkák, lejtők, kátyúk, lépcsők mind ellenfél.
De a legfontosabb a kommunikáció. El fogja tudni mondani, hogy miben tudunk segíteni. Van aki nehezen érthetően beszél, de neki is megvan a módszere arra, hogyan értesse meg magát. Különben nem bóklászna egyedül.
egy hallássérültnek
- Próbáld felhívni magadra a siket vagy nagyothalló személy figyelmét. Szólítsd meg, próbálj a szemébe nézni, ha ez nem megy, finoman érintsd meg a vállát.
- Vegyél fel megfelelő pozíciót! Állj teljesen szembe a hallássérült emberrel, kicsit messzebb, mint általában megszokott – ha 1,5-2 méterre vagy, akkor nemcsak az arcod, hanem a testbeszéded többi eleme (például a kézmozdulataid) is jobban láthatók. Ügyelj arra, hogy te legyél a fényforrással szemben, az arcodra lehetőleg ne essen árnyék.
- Jelezd előre, miről akarsz beszélni! Különösen a szájról olvasó hallássérülteknek fontos, hogy előre ismerjék a beszélgetés témáját, így könnyebben be tudják azonosítani a szavakat. Ha témát váltasz, azt is jelezd!
- Beszélj tisztán és érthetően! Ne emeld fel a hangod, mert ilyenkor máshogy mozog a szád, és ez megnehezíti a siket személy dolgát. Tartsd a normál hangerőt, de próbálj figyelni a tiszta kiejtésre. Használj rövidebb, egyszerűbb mondatokat! A beszéd tempója legyen kicsit lassabb, tarts valamivel nagyobb szüneteket – mivel a hallássérülteknek egyszerre több dologból (szájmozgásból, testbeszédből, szövegkörnyezetből) kell kikövetkeztetnie, mit akarunk mondani, ez hosszabb időt igényelhet.
- Tartsd a szemkontaktust! Mivel a legtöbb hallássérültnek (sok nagyothallónak is) fontosak az arckifejezések és a szájmozgások, mindig ügyelj arra, hogy ezek világosan láthatóak legyenek. Ne nézz lefelé a telefonod képernyőjére, ne fordulj el arra, amerre mutatni akarsz.
- Használd a tested! A beszéd mellett sok mindent lehet jelezni arckifejezésekkel, kézmozdulatokkal, egy kis pantomimmel, szóval bátran alkalmazd ezeket. Ha például kérdezni akarsz valamit, húzd fel a szemöldököd. Figyelj arra, hogy a jelzéseid lehetőleg egyértelműek legyenek, bár nem kell eltúlozni őket.
- Kérdezz vissza! Időnként bizonyosodj meg arról, hogy a hallássérült ember megértette-e, amit közölni akartál. Ne csak egyszerű eldöntendő kérdést használj (Ért engem?), nyugodtan tegyél fel olyan kérdést, amire pár szóval, gesztussal kell válaszolni (pl. Tehát hány példányban van szükség a dokumentumokra? Kettő.).
- Ha végképp nem sikerül megértenetek egymást, vegyél elő tollat és papírt (esetleg egy okostelefont), és írásban folytassátok a kommunikációt!
Kommunikáció tolmács segítségével
- A beszélgetés során mindig a hallássérült felé fordulj, ne a tolmácshoz beszélj!
- Figyelj arra, hogy a tolmács csak egy kis csúszással tudja közvetíteni az elhangzottakat. Tarts nagyobb szüneteket, várd meg, amíg befejezi az új információk átadását.
forrás: https://www.hogyankell.hu/Kommunik%C3%A1lni_egy_hall%C3%A1ss%C3%A9r%C3%BClt_emberrel
egy látássérültnek
Látássérültek esetében is a legfontosabb: mindent kérdezzünk meg! Először is, hogy szükség van-e segítségre? Ha igennel válaszol, és ha elmondta miben lehetünk a segítségére, a következő és legfontosabb kérdés: hogyan tudunk segíteni?
Látássérült és látássérült között sincs két egyforma, többféleképpen szeretjük a segítséget elfogadni. A két leggyakoribb az, amikor a látássérült belekarol a kísérőjébe, illetve amikor a látássérült a kísérője vállát fogja.
Ami még lényeges, hogy a látássérült nem látja, hogy a leendő segítő őt szeretné megszólítani. Ezt a legkönnyebben úgy lehet jelezni (mert a nevét ugye nem tudjuk elsőre feltétlenül, ha idegenként találkozunk vele az utcán), hogy megérintjük a látássérültet egy olyan helyen, ahol a segítőnek sem kellemetlen, ha egyébként megérintik (váll, könyök).
És még egy fontos dolog, ne ijedjünk meg mert a látássérült nem veszi fel velünk a szemkontaktust, nyugodtan forduljunk felé, mert azt érzi, hogy figyelünk rá, ahogy beszélünk hozzá.
Összefoglalva tehát: kérdés nélkül sose segítsünk, mert azzal teremthetünk kellemetlen helyzeteket. Hadd írjak egy tipikus személyes példát: állok egy zebránál, egy idegen odalép hozzám, kérdés nélkül kézen fog vagy csak a ruhámat megfogja, és elkezd rángatni, át a zebrán. Nem biztos, hogy át akartam kelni az úttest másik oldalára, lehet, hogy éppen várakoztam. Én például egy ismerősre vártam. Ezért mindig kérdezzük meg a látássérültet, mit szeretne, és egyáltalán szükséges-e a segítség, és sose rángassuk, ne toljuk a vállánál fogva magunk előtt!
A végére pedig, ha a látássérült nemmel válaszol a segítő szándékunkra, akkor sem kell megijedni, hiszen elképzelhető, hogy önállóan meg tudja oldani az adott helyzetet, nem feltétlenül a személyünkkel van problémája.
egy autistának
Autista résztvevőnek szerintem a lehető leghasznosabb, ha van online, vizuális tájékozódási lehetőség, ha van alkalom a segítőkkel a rendezvény előtt felvenni a kapcsolatot.
Mivel az autisták ugyanúgy emberek, mint bárki más, mi is sokfélék vagyunk. Egy előzetes tájékozódás során megbeszélhetőek az egyedi igények. Jelezzük: nem gáz hangszűrő eszközöket viselni vagy elkerülni a számunkra kellemetlen illatos, érintésingerrel járó tevékenységeket.
Ha útba igazítasz, használj vizuális támpontokat: „menj egyenesen 100 métert és fordulj balra” helyett „menj egyenesen, bal oldalon keresd a táblát a stégnél” vagy „ahol a … stand van, mellette keresd az xy sátrat” ,”a barna fakocka épület a Medvehagyma Ház, ott találod az x programot”. Lehet, hogy el kell kísérned. Egyébként úgy látom, gyakran nem autista embereknek is hasznosabb egy ilyen útbaigazítás.
Ha nem feltétlen szükséges, NE érints meg és NE erőltesd a szemkontaktust.
Ha „stimmelek”, azaz pl „repdesek a kezeimmel”, „hintázok, ringatózom”, attól nem kell félni – és tilos megállítani, lefogni. Én így örülök/izgulok/dolgozom fel a rengeteg ingert/nyugszom meg. Vannak viszont káros stimmek, ezektől óvatosan és kellő határozottsággal tarts vissza, próbálj lebeszélni, elterelni (pl. fejet verni a falba, vagy kézharapás például). Találd meg a kísérőmet, ő segít neked.
Ha úgy látod, segítségre szorulok, kérlek ha lehet ne érints meg és ne erőltess szemkontaktust. Ha tudod a nevem (mert akár névtáblát is viselek), szólíts meg határozottan (a nevemen) és kérd hogy próbáljak rád figyelni, kérdezd meg, mit tudsz tenni értem. Ha túltöltődtem ingerrel vagy épp összeomlok, vigyázz rám, hogy ne érjen baleset, ne ártsak magamnak vagy másoknak – de eközben légy kíméletes. Keressük meg a kísérőmet, ha van. Keressük egy csendes szobát, ha van – vagy kísérj csendesebb helyre. Ha szükségét látod, vigyázz rám, amíg a segítőm megérkezik vagy amíg jobban nem érzem magam. Kérlek tartsd távol tőlem a jószándékú, de tájékozatlan embereket (is).
Beszélj rá egy medveölelésre. Ez azt jelenti, hogy nagy felületen, nagyon erősen kell magadhoz szorítanod (de nem reccsenésig ).Az én kedvencem az, amikor a segítségem a mellkasához szorít és a karjaival amennyire tudja, nyomást gyakorol a hátamra, felkaromra. Sokan szeretjük, ha a hátunkat, felkarunkat valami nyomás éri (súlytakaró, súlymellény, kellemes tapintású pléd, medveölelés, masszírozva simogatás).
Legtöbbünk számára hasznos, ha a mondandód egyszerűen, logikusan, jól érthetően fogalmazod meg és nem hadarsz, nem beszélsz „speciális nyelven”. Sokan a szádat bámulhatjuk – mert szájról olvasunk, ha a háttérzaj megnehezíti a beszéd megértését. Ha ilyenkor grimaszolunk, csak nagyon figyelünk.
Kérlek várd meg, hogy az átadott információ a helyére kerüljön, mielőtt újabbat közölsz (ne hadarj)– ez gyakran több időbe telik nálunk.
Lehet, hogy mi nem a szánkkal fogunk beszélni, hanem pl rámutatással, kártyával, alkalmazással, jelnyelv használatával, írásban. Talán szokatlan, de megismerhető és megérthető. Ha te nem ismered és érted még a szokatlan nyelvünket, használd a saját módszered a fentebb leírt módon (egyszerű, könnyen érthető, de nem babanyelv). Remekül el lehet így dumálni.
Találtam egy kevésbé autistán megfogalmazott tanácssort:
egy értelmi sérültnek
Ha értelmi sérült emberrel beszélgetünk,fejezzük ki magunkat egyszerűen és artikuláljunk érthetően. Egyszerre csak egy dologról beszéljünk, rövid, egyszerű mondatokban.
Figyeljük, hogy követi-e amit mondunk. Ha lassan teljesíti amit kérünk, várjunk türelmesen, biztassuk, hogy menni fog.
Persze mindez az értelmi fogyatékosság súlyosságától függ. Fő a kedvesség, a figyelem, a szeretet!
Köszönet a felkészítésért egyesületünk érintett tagjainak:
Berkes Gergőnek,
Koltai Krisztinának,
Almádi Evelinnek,
Kerekes Hildának,
Hegedűs Szandrának!
