Nem tudhatjuk melyik fülére hall, mennyire hall, hall-e egyáltalán hallássérült társunk, ezért mindig szemből szólítsd meg, esetleg finoman (!) érintsd meg, és várd meg a szemkontaktust. Később se fordulj el, tartsd a szemkontaktust, sőt könnyebb Téged megérteniük, ha a teljes testedet, testbeszédetet látják.

Üvölteni, túlartikulálni, túl egyszerű mondatokat használni fölösleges, de hadarni sem jó.

Sok hallássérült embernek kellemetlen, hogy nem értettek valamit, nem szeretnek visszakérdezni. Tedd meg ezért Te, finoman kérdezz néha vissza megértett-e. Ha nem értett, ne ismételd el ugyanazt a szót ötször, próbálkozz másik szinonimával.

Társaságban ne beszéljetek egyszerre, egymás után szólaljatok meg. Beszéd közben ne egyél, rágózz, ne takard el a szád.

A hallássérülés semmiképpen sem jelent szellemi fogyatékosságot, ne úgy kezeld a hallókészülékest vagy siketet. A velük való kommunikáció nem könnyű, de kis odafigyeléssel ugyanúgy megoldható, mint ép társainknál. 

Koltai Krisztina gondolatai