Induljunk ki a People First Egyesület hitvallásából:
Az inkluzív társadalomban nem határozzák meg mi a “normális”, amelyre a társadalom minden tagjának törekednie és teljesítenie kell. Az egyetlen dolog, ami normális, az a tény, hogy vannak különbségek. Ezeket a különbségeket a társadalom gazdagításának tekintik, és nincsenek hatással az egyének alapvető részvételi jogára. A társadalom feladata, hogy olyan struktúrákat hozzon létre az élet minden területén, amelyek lehetővé teszik e társadalom tagjai számára, hogy szabadon mozoghassanak benne.

A fenti állítás tulajdonképpen teljes mértékben összefoglalja, hogy mit értünk inklúzív, azaz befogadó társadalom alatt. Mégis, a legtöbb európai társadalomban ez nem teljesen ismert elvárás a társadalom tagjai körében. Sokan nem értik, vagy nem értenek egyet azzal, hogy miért kellene mindenkinek egyformának lennie, amikor nem az. De korántsem erről van szó, olvass csak tovább…

Kezdjük az inklúzió fogalmával.
Már magának a szónak a megértése is okozhat problémákat. Egyes országokban az inklúzió egyértelmű kifejezés, más országokban viszont nem az. Jó példa erre Magyarország, ahol az inklúzió létező fogalom, de nem használják széles körben a társadalomban. Ehelyett az emberek körülíró leíró szavakat használnak: társadalmi elfogadás, társadalmi befogadás, sokszínű társadalom…
Ez határozottan menekülés attól, hogy valamit világosan kimondjunk és nevén nevezzünk. Ennek oka, hogy a „másság” elfogadása még viszonylag új társadalmi jelenség, ezért sokan megijednek tőle. 

Mivel az integráció  szintén egy egységes társadalmi elfogadást céloz, ezért is keverik sokan az inklúzióval.
Na akkor mi a különbség az integráció és az inklúzió között?

Ezt a két fogalmat gyakran nehéz megkülönböztetni, ezért hasonlítsuk össze őket egymás mellett.   

Az inklúzió és az integráció között a legszembetűnőbb különbség az, hogy míg az integráció csak számszerűleg jelenti a befogadást (például egy fogyatékos gyermek jelenléte a nem fogyatékos gyerekek között egy óvodai csoportban), addig az inklúzió a csoport közös hozzáállásában és az egyének belső érzéseiben is tükröződik.   

Az integráció inkább egyesítésre, beilleszkedésre törekszik és leginkább az oktatásban érzékelhető.
Míg az  inkluzív megközelítés mindenki számára egyenlő hozzáférést biztosít a lehetőségekhez és az erőforrásokhoz. 

Az inklúziónál a hangsúly az interakción van. A hátrányos helyzetű egyének társadalmi folyamatokban való részvételének biztosítását jelenti.  Vagyis az inklúzió nemcsak az együttlétről szól, hanem a közös tevékenységekről is (pl. közös játék, tanulás, munka). Ez alkalmazkodást igényel mind attól a személytől, aki bevon valakit, mind pedig attól, akit egy csoportba bevonnak.   

Itt tulajdonképpen egy folyamatról beszélhetünk. Az inklúzió az integráció magasabb szintjét jelenti. 

Fogalom vagy hozzáállás?
Az inklúzió alapfeltétele bizonyos embercsoportokról való ismeretek megléte.
De! Különbséget kell tennünk az ismeretek és a feltételezések között, azaz, hogy mit hisznek az emberek a fogyatékossággal élő emberekről, és mit tudnak róluk.

A sikeres inklúzió elsősorban hozzáállás kérdése. 
Ehhez szociális érzékenységre, empátiára, a különbségek elfogadására és a különbségek kezelésének képességére van szükség. Fontos, hogy lehetséges ezeket a készségeket fejleszteni! Ennek terepe elsősorban az óvoda és az iskola kell legyen. 

Pataki Veronika írása