Az utóbbi időben elharapózott a közbeszédben a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos pejoratív szóhasználat. Most épp a “szellemi fogyatékos” és a “nyomorék” szavak kezdtek melléknevekként szerepelni olyan emberek szájában, akiktől ezt nem várnánk. 

Középiskolás gyerekektől hallom, hogy “olyan nyomorék” ez az XY, amit kénytelen vagyok úgy értelmezni, hogy az illető szerencsétlen, vagy ügyefogyott, vagy egyszerűen csak nem túl ügyesen intézi a dolgait. Mi régen erre azt mondtuk “de béna vagy”.  Az se jobb. Hiszen nem béna az illető, keze, lába épp, mozog, csak a fejében nincs rend időnként. Mondhatnánk azt is, hogy “töketlen” az vajon jobb lenne? Az sem igaz, az illető minden bizonnyal szexuális teljesítőképessége teljében van. 

Nem helyes természetesen ezeknek a szavaknak ilyetén használata a hétköznapi emberektől sem, de néha belecsúsznak, hát talán ott egye a fene. A “fogyatékos” is van akinél nyitogatja a bicskát, van akinél nem, attól függ, ki hogy értelmezi, mennyire érzékeny és várja el a “fogyatékossággal élőt”. Maguktól a fogyatékossággal élőktől is hallom mindkettőt, mi több, “roki”-t, “nyomi”-t is. Van akinél oda kell figyelnem, hogy “látássérültet” használjak, van aki maga mondja, hogy ő bizony simán “vak”. Olyan ez kicsit, mint amikor kábé 10 éve nem szabadott hivatalosan cigányozni, hanem minden fórumon kínosan odafigyelve romáztuk embertársainkat. Egészen addig, amíg ők nem szóltak, hogy nem tudják kiről beszélünk, hiszen ők cigányok.

Mindez azonban semennyire sem igaz, és kiváltképpen nem elfogadható a közszereplők szájából, televízió által közvetített eseményen, plénum előtt. Ott nincs szellemi fogyatékosozás abban az értelemben használva, miszerint ellenfelem nyilvánvalóan hülyébb nálam, és ezt világgá is kürtölöm. Pláne megafonban. Ott a jólneveltségen, a viselkedni tudáson kell legyen a hangsúly. Csakúgy, mint egy autóbusz pályaudvar forgalmi irodája előtt ordító buszvezető esetében, aki a munkáját végzi. A munkája pedig éppenséggel az, hogy embereket szállítson A-ból B-be. És itt a hangsúly: EMBEREK-et, teljesen mindegy milyen színű a hajuk, a ruhájuk, mekkora a fenekük, rosszkedvűek vagy nevetgélősek, kerekesszékkel közlekednek, vagy fehér bottal. Ugyanolyan mindegyik, el kell őket szállítani oda ahova igyekeznek, amiért egyenlő mértékben fizettek, és amely feladatért az illető buszvezető a fizetését kapja. 

El kell fogadni embertársainkat. Hiszen téged is elfogadnak olyankor is, amikor néha elfogadhatatlan vagy.

A politikus pedig uralkodjon magán, tanuljon kommunikációt professzionális kommunikátoroktól, és ismerje meg azokat, akiket ő egyszerűen leszellemifogyatékosoz. Mert egészen biztos fogalma sincs róluk. Mert béna. Ugye.