Munka nélkül senki nem tud önálló életvitelt folytatni – fogyatékossággal élő vagy sem. A munka a mai társadalmunk központja, mérőeszköze, esszenciája, a munkán keresztül ítélünk meg mindent és mindenkit.

Nem is gondolnánk milyen sok fogyatékossággal élő munkavállaló dolgozik már mai is az elsődleges munkaerőpiacon. Ám azt sem gondolnánk, milyen plusz terheket kell nekik viselniük, hogy ugyanazt a minőséget, értéket teremthessék, és maguk is kiegyensúlyozottan dolgozhassanak, mint nem fogyatékossággal élő kollégáik. Nem beszélünk erről, nem tudunk róla, csak sokszor ferdén nézünk a kollégánkra, a beosztottunkra, előítéleteket gyártunk, mi magunk kitaláljuk mi lehet vele – ahelyett, hogy megkérdeznénk.

Beszélgetések generálása, prekoncepciók lebontása, ez lesz a nemzetközi Soul Mate projektünk folytatása egyesületünk számára! Az e témával foglalkozó nemzetközi projekt 2025 október végén lezárul, ezért most több multiplikátor eseményen mértük föl, vajon megfelelőek, jól használhatóak lesznek-e az eredmények melyeket kidolgoztunk. 2025 szeptemberben szervezett mindkét interaktív workshopunk nem várt eredménnyel zárult, ami új motivációt és lendületet adott nekünk is. Valóban hiánypótló a téma, és igen erőteljes igény keletkezett rá itt Pécsen, hogy folytassuk, beszélgessünk erről, tágítsuk a kört.

A workshopok aktív és igen elkötelezett résztvevői egyértelművé tették számunkra, hogy munkaadóként szívesen foglalkoztatnának fogyatékossággal élőket (és inkább, mint az előírt büntetést fizetnék meg). Számukra egyértelmű, hogy az önéletrajzban szerepeljen a fogyatékosság, nem az alapján ítélnek, hanem a kompetenciák szerint.

Kiderült az is, hogy szükség van a folytatásra, a megjelentek szeretnék továbbvinni ezt a fajta együttműködést.

Szeretnék mielőbb alkalmazni a Soul Mate projekt fő eredményét, a 28 kis videós támogatást. Ezek a fogyatékossággal élő munkavállalók által bemutatott munkahelyi problémákról és azok megoldásairól szólnak. Egyaránt igény mutatkozott a videók velünk közös feldolgozásra, és az önálló megismerésre.

A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarától meghívást kaptunk az együttműködésre. Ezzel egy kapu nyílik meg, hogy egyre közelebb kerüljenek a cégek és a civil szervezetek, hogy tágítsuk a kört, ne csak a saját buborékunkban tudjunk beszélgetni.

Hiszünk a türelmes alulról építkezésben, ezért hasonló beszélgetéseket fogunk generálni a témáról, és lassan egyre újabb résztvevőket vonunk be. Szükség van az önkormányzatra, a munkaügyi központra, a sajtó képviselőire, és minden érdeklődőre.

Az elsődleges munkaerőpiacon dolgozó fogyatékossággal élő munkavállalók tiszteletet érdemelnek és segítséget igényelnek. Sokszor minimális segítséget, hiszen a legtöbb problémát önállóan képesek megoldani. Sokszor egy kis odafigyelést. Vagy néhány szervezési ötletet. Némi mentális támogatást.

És mit nyerünk a fogyatékossággal élő munkavállalók alkalmazásával, munkahelyi elfogadásával? Értékes munkavállalókat, sokszor nem is remélt kreativitást, elhivatottságot, kitartást, elkötelezettséget és érzékenységet.

Folytatjuk, elindítunk egy kört a közös gondolkodásra. Lépj be Te is!
Itt találsz hozzánk: patakiv@peoplefirst.hu

Álljon itt néhány igen mély, elgondolkodtató gondolat a multiplikátor eseményeinken a résztvevők által elhangzottak közül:

“Nincsenek alapok a jelenlegi társadalomban amire építsük a társadalmi inklúziót. Az új generáció, a mai huszonévesek már inkluzívan gondolkoznak. A legfontosabb ezért az edukáció a középiskolákban, sőt akár az általános iskolákban, óvodákban.” 

“A kis és középvállalkozások adják a munkaadók zömét, nem a multik. Őket kell elérnünk, bevonnunk, de évek óta nem tudunk párbeszédet kezdeményezni velük, nem tudunk érzékenyítő tréninget sem tartani velük. Ez most egy kapu, hogy jelen van a Kamara résztvevője.” 

“Saját buborékunkban beszélgetünk mindig, fontos, hogy kiszélesítsük a résztvevők körét, jusson el ez a téma minél többekhez. Indítsunk el egy közös gondolkodást arról, hogy tudjuk tágítani a kört. “ 

“Mi számít pozitív diszkriminációnak? Mindenki másként látja, teljesen egyéni, hogy ami egy valakinek már káros pozitív diszkrimináció, az másnak egyszerűen az akadálymentes környezet elősegítése. Ez a fogyatékossággal élő munkavállalóra és a kollégákra egyaránt igaz.” 

“Sokáig nem írtam bele a CV-be, hogy mi a helyzet velem. Néhány éve azonban úgy döntöttem, beleírom a CV legelejére, hogy fogyatékossággal élő vagyok és lehetőségekkel élek. Amelyik munkavállaló ez után is végigolvassa a CV-ben a képességeimet, és úgy dönt, behív, foglalkoztat, ott biztos, hogy olyan légkör is fogad, ahol tudok dolgozni.” 

“A nyíltság és a tisztesség jele, ha beleírom a CV-be, hogy fogyatékossággal élő vagyok.” 

“Munkaadóként számomra egyértelmű, hogy a kompetencia alapú a kiválasztás, ezért természetesnek veszem, ha beleírja a jelentkező a CV-be, hogy fogyatékossággal élő, nem ez alapján fogok választani. “ 

“Ismerek egy magyarországi szervezetet, ahol jóllétért felelős menedzsert foglalkoztatnak, aki kifejezetten a fogyatékossággal élők munkahelyi helyzetéért felelős. Jó példa lehet másoknak. “ 

“Fontos, hogy mi magunk is tegyünk azért, hogy elfogadjanak egy munkahelyen. Ne kívülről várjuk a segítséget, hanem legyen az önismeret a kiindulópont, majd az önerősítés következzen.” 

“Engem kétszer is nem létező státuszra vettek fel, protekcióval. Nekem kellett kitalálnom mi is legyen a munkaköröm. Ez pozitív diszkrimináció volt, amit nagyon furcsának éltem meg. “ 

“Le kell bontani az emberek fejében az előítéleteket, ehhez a politikának, a döntéshozóknak is lépniük kell.”