Kijelenthetjük, hogy ilyen szó nincs. Ha beírod a német szótárba, az sem birkózik meg vele. De én sem tudtam lenyelni egy nemrégiben az akadálymentes turizmusról tartott, amúgy profi berlini online konferencián. 

A kifejezést nem lehet egy szóval lefordítani, a barrierefrei-nak, vagyis akadálymentesnek egy szó szerint, és átvitt értelemben is elferdített változata. “Legalább nem nagyon akadályokkal teli”. “Valamennyire akadálymentes”. “Egye fene így is jó”. Na ez utóbbi adja vissza legpontosabban mire gondolt a moderátor hölgy, aki ezt a szót kiejtette a száján a konferencián, mondván, az a jó, ha a turizmusban valami akadálymentes, de legalább “barrierearm”.  

Mi vaaan? Teljes döbbenet övezte a kényszeredetten mosolygó hölgyet ezután, aki az írásbeli hozzászólásomra – melyet többen rögtön sok felkiáltójeles mondatokkal kiegészítettek – azonnal elnézést kért. Érezte hogy gáz van. Hogy különösen egy akadálymentes turizmus konferencián gáz van. 

Olyan nincs, hogy valami valamennyire akadálymentes. Akadálymentes van, és nem akadálymentes. 

Ha valami egy kicsikét ilyen is, egy kicsikét olyan is, az sokkal rosszabb, mintha valamelyik legalább rendesen lenne. 

Mondok egy példát: kerekesszékes vagy, …vagy babakocsis, vagy idős ember. Akadálymentes hotelra van szükséged. Eleged van a Covidból, az első adandó alkalommal utazol. Megnézed a kiszemelt szálloda honlapját, sőt Te egy alapos ember vagy (vagy már kaptál egy-két pofont), ezért oda is telefonálsz, hogy akadálymentes-e a bejárat, a szoba, tudod-e használni a fürdőt. Azt mondják persze, minden akadálymentes, menj csak nyugodtan. Nagyon nyugodtan mész is, majd az autódból kiszállva, kerekesszékedbe átülve konstatálod, hogy a szobádba nem tudsz fölmenni, mert ugyan van lift, de az ajtaja nem elég széles egy elektromos kerekesszékhez. 

Na, ez a barrierearm! 

Majdnemhogy akadálymentes, A nyaralás azonban nem majdnem, hanem teljesen ugrott, mert nincsen másik szoba, most mi legyen? Vagyis a “barrierearm” magyar megfelelője a “szivatás”. 

Ezért van még sok dolgunk az érzékenyítéssel. Mert ahol nincs lépcső az bizony még nem akadálymentes, csak “barrierearm”. És az nem elég. 

Az az akadálymentes ami alaposan átgondolt, a szabályoknak megfelelő, legjobb esetben hozzáértők és érintettek által javasolt, de mindenekelőtt MINDENKINEK HOZZÁFÉRHETŐ. 

Miért zárnánk ki bizonyos csoportokat bármiből? Milyen jogon mondanánk azt a babakocsis anyukának, a kerekesszékesnek, hogy nem mehet be valahova, a nem látónak, hogy felejtse el a színházat vagy a mozit, az idősnek, hogy ne buszozzon, a nem hallónak, hogy nem szólalhat fel egy konferencián mert azt se tudja miről van szó?

Ugye hogy ugye?

Inkluzív társadalomban kell élnünk, egymásért felelősséget vállalnunk, befogadónak és elfogadónak lennünk. A barrierearm-ot pedig töröljük a szótárból, úgyse tudja mi az.