Egyesületünk elnökségi tagja, Borsodi Zoli nagy utazó, és ennek minden előnye mellett minden hátrányát is érzékeli kerekesszékesként. Számtalan megdöbbentő eset után a legutóbbi kiverte a biztosítékot nála, és az USA Today nevű, nagy múltú, amerikai országos napilapban mondta el történetét, tanulságul.  

Zoliék Magyarországon töltötték a karácsonyt és januárban utaztak vissza az USA-ba, több átszállással Koppenhágán és Bostonon keresztül Észak-Karolinába. Már Koppenhágában gyanús volt Zolinak, hogy nincs a kijáratnál a saját kerekesszéke, de akkor még azt feltételezte, hogy a szoros csatlakozás miatt történt így. Ám Bostonban már nem volt mibe átszállnia, tényleg elveszett a saját kerekesszéke. 

És itt álljunk meg egy pillanatra: miért olyan fontos egy mozgássérült számára, hogy a saját székét használhassa?  
Egy akármilyen, ideiglenes kerekesszék kényelmetlen, használhatatlan, hiszen mindenkinek a személyes igényeire alakítják az eszközeit. Nézz csak körül, nem igen látsz két egyforma széket, és még ha ránézésre azok is, a benne lévő kialakítások, párnák, eszközök teljesen egyedivé teszik mindegyiket.   

Bostonban se vészforgatókönyv, se megoldási javaslat nem várta Zolit erre az esetre, sőt a kerekesszéket sem találták. Mivel ez már ötödször történik meg tagunkkal, szerencsére az Apple Air Tag segítségével ő maga látta, hogy Koppenhágában ragadt az összes bőrönd és a szék is. 
A biztosított szék a kényelmetlensége mellett olyan típus volt, amit másnak kell tolni (itt írunk a kerekesszék és a tolószék közötti különbségről), így Zoltán teljesen elvesztette az önállóságát. A teljes felkészületlenség, az ilyen esetekre szóló forgatókönyv hiánya, a reptéri dolgozók érzéketlensége még egy döbbenetes csavart eredményezett. Bostonban megígérték, hogy szólnak a végállomást jelentő Durham reptérnek, hogy ott egy megfelelő kerekesszék várja őt. Ám amikor 21 órányi fárasztó utazás után megérkezett Észak-Karolinába, az ottani dolgozók nem tudtak az ügyről.  

A legnagyobb hibát vétő légitársaság így reagált az esetre – miután megkereste őket a USA Today:
“A SAS arra törekszik, hogy a kerekesszéket használó utazás a lehető legzökkenőmentesebb legyen. Ebben az esetben nem teljesítettük saját szolgáltatási standardjainkat, és dolgozni fogunk a képzés javításán. Felvettük a kapcsolatot Borsodi Zoltánnal, hogy helyrehozzuk a hibáinkat.”
Sajnos azonban nem csak ők hibáztak, hiszen a hosszadalmas utazás során senki nem tanúsított sem felkészültséget, sem empátiát, a reptereknek pedig egyszerűen nincs arra tervük, hogy mi történjen ilyen esetekben!  

Ilyen helyzetek pedig sajnos számtalanszor fordulnak elő!
Bizonyára mindannyian belefutottatok már döbbenetes videókba a poggyászokat és a kerekesszékeket dobáló, ütő-verő, idegbeteg rakodókról. És ez a valóság! 
Csak az USA-ban 2024-ben a légitársaságok 899 385 kerekesszéket és rollert szállítottak, ebből 11 357 (1,26 %) sérült vagy veszett el a szállítás során (adat: USA Today, Egyesült Államok Közlekedési Minisztériuma). De ezek is csak a bejelentett adatok! 
Vagyis nagyon fontos, hogy a fogyatékossággal élő utasok jelezzenek a légitársaságoknak, ha probléma adódik.   

Zoli zárásként azt mondta a USA Today-nek, hogy reméli, a légitársaságok és a repterek jobban képezik majd a dolgozóikat, és kidolgoznak egy standard eljárást, ha mozgássérült eszközöket hibásan kezelnek. “Nagyon kevés alkalommal találkoztam olyan személyzettel, aki tudja, mit kell tenni, és hogyan. A kerekesszékkel utazó ember mozgásképtelen a saját eszköze nélkül” 

A teljes, angol nyelvű cikk itt olvasható a USA Today-ben: ‘I couldn’t leave the house.’ A missing wheelchair left him stranded.

Nektek volt hasonló esetetek, vagy hallottatok róla? Írjátok meg nekünk, ahogy arra is kíváncsiak vagyunk, milyen megoldást javasolnátok.
info@peoplefirst.hu