Blogláncunk mai darabját Katitól kaptuk, aki az első rémület után meglepő és nagyon szimpatikus megoldást talált a bezártság érzés ellen. Olvassátok Kati történetét:
Az én történetem:
Az első karantén kezdetén nagyon megrémültem. Mi lesz itt? Megbetegszik idős anyukám? A lányaim? Az unokáim? Velem mi lesz? Hogyan fogok digitálisan tanítani?
Ezernyi kérdés és félelem forgott bennem. Bezárva és elszigetelten éltem.
Ezzel együtt jött a depresszió. Meg a karanténkilók. 🙂
Panaszkodtam az egyik barátomnak, mikor telefonon beszélgettünk.
Azután jó alaposan magamba néztem.
Aztán jó alaposan lehordtam magam.
Ezt mondtam magamnak:
-Kati! Szégyelld magad! Te teszed tartalmassá vagy tartalmatlanná az életedet! Keresd a lehetőséget! Mi az, ami boldoggá és tartalmassá teszi az életedet?
Így lettem egy állatvédő egyesület online segítője, később ideiglenes befogadója.