Anyukák a strandon ügyelik a rendet a gyerekhomokozó körül. Az egyik lurkó egyszer csak elkezdi szórni kis lapátjával a homokot kifelé, nem a megszokott rend szerint befelé a homokozó peremén belül. Anyukája felpattan és rákiabál:
“Kisfiam, mit csinálsz?! Viselkedj már normálisan!”
A gyerek pedig pislog, igyekszik értelmezni a hallottakat, és ezen fogja emészteni magát 45 éves koráig, hogy hogyan kellene normálisan viselkedni. Vajon mikor viselkedik úgy normálisan, hogy az az anyukájának, később a társadalom más őt körülvevő tagjainak megfeleljen, és őt normálisnak tartsák? Talán még pszichoanalitikushoz is eljut, és kivesézik ezt a témát, mert bizony csak nem jön rá (ő se), mikor, kinek, mit jelent a “normális”? Mik a normák? Ki állítja fel őket? És kiknek?

De ne menjünk messzire, nézzünk szét a saját házunk táján. Egy kis egyesületen belüli körkérdésben megérdeklődtem különböző életkorú és élethelyzetben élő, okos, intelligens tagjainktól, szerintük mi a “normális”? Nem kaptak semmi támpontot, csak azt kértem, magát a kifejezést értelmezzék.
Nézzétek csak milyen érdekes, és nagyon különböző megközelítések születtek:

“Egyéni preferenciák és értékrend szerinti én-közlés. Kívül és belül.”

“A normális az, ami a többség számára átlagos és elfogadható, úgy is mondhatnám szürke.”

“Ezt a szót úgy kéne kukába vágni ahogy van! Tök fölösleges, csak különbséget vág az emberek közé.”

“A normális az ami valójában működőképes, teljes egész.” 

“A normális az, hogy ha a hátrányunkból előnyt tudunk kovácsolni, és nem jajveszékelünk azért, mert hátrányban vagyunk.”

“Nem lehet azt mondani valamire, hogy normális. Mert neked is más a normális, nekem is más a normális, egy harmadiknak pedig lehet, hogy valami teljesen más a normális. De ez így van jól. Ilyen a világ.”

“Normális amit a társadalom nagy hányada elfogadottnak tekint!”

“Az a normális amikor a kerekesszékessel való közös vásárláskor nem a segítőt kérdezi az eladó.”

“Normálisnak azt tekintik, ami a társadalom döntő többsége szerint megfelelő, elfogadható, elvárható.”

“A normális lényegében azt jelenti, hogy kiszámítható, a káoszos világban valami ismerős nyugalmat és stabilitást nyújt. Enélkül a rendező elv nélkül sok minden nem működőképes.”

“Az a normális, ha az emberek nem néznek furcsán.”

Normális vajon ami eltérő a többségtől, például életstílusában, élethelyzetében, fogyatékosságában, szokásaiban, hajszínében, betegségében……?
Fordítva is kérdezhetem: nem normális a kerekesszékben ülő ember, aki nem jól hall, a bármiféle mássággal rendelkező, aki máshogy él, máshogy gondolkodik, másfajta elveket vall mint mondjuk 10-ből 7 ember?
Ha most azt mondod, hogy az a másfajta, ami a nagy többségtől eltér, akkor az milyen? A “nem normális” nem lesz jó válasz, hiszen már gyerekkorodban is megkaptad a tanító nénitől hogy “gyerekem, te nem vagy normális!” ha az iskolai órán felálltál 6 évesen, mert elég volt már 40 perce egyfolytában ülni, vagy ha közölted 11 órakor, hogy éhes vagy ennél egy falatot, ha esetleg kérdezés nélkül volt fontos (tán ráadásul okos) hozzáfűznivalód a mondandójához. És ezzel az volt a célja, hogy megszégyenítsen. Pedig te normális voltál, szerinted ma is az vagy, miért bántottak?

Nehéz kérdés ez a normalitás, bevallom még leírni se sikerül soha, állandóan nromálisat ír a kezem, javítgathatom folyamatosan. Tagjaink válaszaiból, és a rögtön kirobbant diskurzusból is kiderült, hogy lehet ezen vitázni, lehet ebből elképesztő jogszabályokat kreálni, lehet ezzel társadalmi csoportokat csak úgy kizárni, megbélyegezni, megszégyeníteni, vagy gyerekeket összezavarni a homokozóban, felnőtteket a közösségekben.

Véleményem szerint azonban
AZ EGYETLEN DOLOG AMI NORMÁLIS A VILÁGBAN AZ A TÉNY, HOGY LÉTEZNEK KÜLÖNBSÉGEK!

Az inkluzív társadalomban nem határozzák meg mi a “normális”, amelyre a társadalom minden tagjának törekednie kell, és amit mindenkinek teljesítenie kötelező. A különbségeket a társadalom gazdagításának tekintik, melyek nincsenek hatással az egyének alapvető részvételi jogára. A társadalom feladata, hogy olyan struktúrákat hozzon létre az élet minden területén, amelyek lehetővé teszik e társadalom tagjai számára, hogy szabadon mozoghassanak benne.