"a tavasz úgy ment el, hogy én mindössze pár száz métert teszek meg a szobám ajtaja és az udvar között":

Mozgássérültségem ellenére minden alkalmat megragadok, ami mozgás. Nem kifogás kell, hanem mozgás!

Hát kedveseim az a helyzet, hogy ma két hete lettünk elzárva. Az idő elkezdett ólomlábakon vánszorogni.:

És mi van a gyermekkor, kamaszkor után? Nincs kidolgozott, aktív terápiás lehetőség a felnőtt CP-sek számára.

"Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (János.9/4):

Örök életemben szerettem az idősebbeket és a gyerekeket egyaránt. Amikor szociális otthonba kerültem az öregek kerülése majdnem két évig tartott:

A fogyatékosozás kiváltképpen nem elfogadható a közszereplők szájából, miszerint ellenfelem nyilvánvalóan hülyébb nálam, és ezt világgá is kürtölöm megafonban...:

RÁMPÁT, KENYERET! Mert nekünk a RÁMPA tényleg olyan sokat jelent, mint az embernek a KENYÉR. A munkába jutás, a szabadság...

Imádok élni. Az életem úgy mozgalmas, hogy én szinte teljesen mozdulatlan vagyok:

Nem akartam szembenézni a veszteséggel, ami ért, pontosabban nem volt elég erőm szembenézni vele. Túlságosan fájt bénaság. Aztán továbbléptem.