Van létjogosultsága ma még a szegregációnak?!
Vannak-e külön problémái a fogyatékossággal élőknek, vagy tulajdonképpen az önálló életvitelhez szükséges valamennyi probléma közös társadalmi jelenség?

Ezeket a kérdéseket jártuk körbe a második Fogyatékosság és önálló életvitel beszélgetésünkön 2025. március 18-án a Civil Közösségek Házában. A múltkori rendkívüli aktív, inspiráló beszélgetést nagy örömünkre most is sikerült megismételni. Bizonyítva ezzel, mennyire szükség van a hasonló beszélgetésekre, mind a témáját, mind a résztvevők körét tekintve. Ilyen ugyanis, hogy az önálló életvitel fejlesztésében résztvevő valamennyi szereplő, – vagyis a fogyatékossággal élők, a családtagok/segítők, és az innovatívan gondolkodó intézményi dolgozók – együtt leüljenek és megismerjék egymás tapasztalatait, tanuljanak egymástól, ilyen még nem volt.

A jelenlegi beszélgetésen kibővült a résztvevők köre, a helyi döntéshozók részéről elfogadta meghívásunkat Bognár Szilvia, a Pécs MJ Város Polgármesteri Hivatala társadalmi kapcsolatokért felelős civil tanácsnoka. A sajtó részéről a Pécs TV-nek és a Dunántúli Naplónak /Bama köszönjük látogatását. Ritka, ezért külön örömet okozott nekünk, hogy Bognár Szilvia és a Dunántúli Napló munkatársa is végig maradt a beszélgetésen, aktívan bekapcsolódva, igen fontos gondolatokkal gazdagítva az eszmecserét.

A beszélgetés-sorozatot lehetővé tevő, az Európai Unio által támogatott Indeed Erasmus+ projektünk bemutatása után izgalmas része következett a beszélgetésnek. A múltkori workshopon több fogyatékossággal élő társunk vetette fel, hogy neki igenis hasznos volt a szegregált oktatás/nevelés, és a mai inklúzív világban is helyét látná. Az erről indult, előrevivő vitában arra jutottunk, hogy a szegregációt mint fogalmat meghaladta a kor. Mégis, ha jól figyelünk, jelen van a mai világunkban, és nem is mindig károsan. Vagyis nem ítéli hasznosnak önmagában a szegregációt a csapat, nem kívánja annak visszatérését, de néhány formában helye van a jelenlegi világban. Az, hogy ez egy fejlődés eredménye lesz, és eltűnik, vagy átalakul, megmondja a jövő. A téma azonban nagyon inspiráló volt, és a csapat szeretné folytatni, lehetőség szerint az oktatásban/nevelésben részt vevő szakemberekkel kiegészülve.

Másik beszélgetés témánk az volt, hogy vajon a mai világban aki önállóan kíván élni, ugyanazokkal a problémákkal találkozik-e, mint a fogyatékossággal élők? A munka, a lakhatás, az egészségmegőrzés, a közlekedés, a szülőkről leválás, a saját jogok ismeretének szükségessége témákat körbejárva arra jutott a beszélgető csapat, hogy igen, alapvetően ugyanazok az elvárások és a problémák is. Néhány szegmensben azonban a fogyatékossággal élők külön figyelmet és speciális segítséget igényelnek. Fontos azonban, hogy bár mindegyik témában kijött az akadálymentesség, mint speciális igény, még ez is mindenkinek hasznos, aki kényelmesebben kíván élni.

Az Indeed projektünk nemsokára egy igen hasznos, mindenki számára magyarul is elérhető Útmutató létrejöttével zárul. Ebben a résztvevő partnerországok önálló életvitellel kapcsolatos módszerei, tapasztalatai mellett hasznos útmutatást nyújtunk arról, hogyan lehet és kell hasonló helyi beszélgetéseket generálni az önálló életvitel fejlesztéséről.

A projekt folytatásának tekinthető a már elindult Erasmus+ FairCare projektünk, melyben kiszélesítjük a célcsoportot, és az önálló életvitel fontosságát minden, tartós ápolásban/gondozásban résztvevővel beszéljük meg. Ugyanígy minden oldalt bevonva, akiknek jelen kell lenniük az önálló életvitel fejlesztésében. Itt tréninganyagot is kidolgozunk, és tanácsadó csapatokat hoztunk létre minden országban a három oldal résztvevőiből, a “Semmit rólunk, nélkülünk!” elv megvalósítása érdekében.

Kövessetek minket a Facebookon, legyetek velünk, gondolkodjatok együtt velünk!