Az FSZK „Fogyatékos személyek helyi, regionális és országos szervezeteinek szakmai programjainak támogatása” – FOF2019 című pályázati programra beadott projektünk támogatást nyert, így szeptembertől folytathatjuk a matricás programunkat!

2019. április 19-i beadási határidőre 199 pályázat érkezett. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkára az értékelő bizottság javaslata alapján a B tevékenységtípusban (Fogyatékosságügyi projektek) 50 pályázatot támogat, köztük a People First “Pécs akadálymentesen!” projektjét.

Közgyűlést tartott a People First Egyesület – Pécs 2019. június utolsó napján a Speckóban.

Szó esett egy érdekes munkalehetőségről tagjaink számára, külföldi tréningről, szervezeti változásokról, új tagok elfogadásáról, projektjeink értékeléséről és folytatásáról, nemzetközi projektünkben való részvételről, az idén még előttünk álló feladatokról, valamint a tagság kéréseiről, ötleteiről.

Nem fogunk unatkozni az év hátralévő részében sem! 🙂

Köszönet a részvételért a megjelenteknek!

Remek hangulatú, igazán építő jellegű, előremutató workshopon vettünk részt a Pécsi Közösségi Alapítvány szervezésében a helyi fogyatékossággal élők élethelyzetének javítása témában.

A helyi szolgáltatókkal folytatott párbeszédben a cégek oldaláról aktívan jelen volt ma a PTE Támogató Szolgálat, PTE Sportiroda, a Magyar Posta Zrt., a Pétáv, a Biokom, Pécs MJV Önkormányzata képviselői, az FSZK, az OTP, a Pécsi Egyházmegye és a Pécsi Tankerületi Központ.

Ma nem tudott megjelenni, de jövőbeni együttműködését fejezte ki a Tüke Busz és a MÁV. 

Emlékszünk, amikor gyerekkorunkban az orvos  a szüleinkkel beszélte meg, hogy mennyire vagyunk betegek,  őket kérdezte először mik a tüneteink?

Ugye, hogy egy hasonló eset felnőttként meglehetősen rosszul érintene, zavarna, netán bosszantana minket? A fogyatékossággal élő személyek sajnos még mindig gyakran találkoznak efféle megkülönböztetéssel. Az orvos, az ügyintéző, sőt  akár az utca embere is sokszor inkább azzal az egészséges személlyel veszi fel a kapcsolatot, aki az illetővel együtt érkezik, kíséri őt. Ez fokozottan jellemző vak emberek esetén, talán azért, mert egy látássérült személy általában nem képes felvenni a szemkontaktust azzal, aki beszélni szeretne vele. Emiatt azonban sokszor meg sem szólítják, inkább a kísérővel beszélnek,  akkor is, ha nem neki van mondandójuk. Ha nem hozzá beszélnek, azt azonban a szöveg kontextusából érzékeli a vak ember és természetesen nem esik neki jól.

Ám a látási, hallási,  vagy épp mozgásszervi fogyatékossággal élő ember tökéletesen képes felfogni a hozzá intézett mondandónkat és természetesen válaszolni is tud rá.

Fontos, hogy ne vegyük el a fogyatékossággal élő emberek esélyét attól, hogy ők maguk kommunikáljanak, véleményüket elmondják és felelős döntéseket hozzanak! Néha egy olyan apró lépéssel is rengeteget tehetünk az esélyegyenlőségért, mint hogy azt a személyt szólítjuk meg, akivel beszélni szeretnénk, és nem a kísérőjét. Hisz ő nem gyámolítja a fogyatékossággal élőt, csak bizonyos dolgokban a segítségére van.

(Köszönet Rauch Róbert tagunknak gondolataiért!)

Pécs városának fogyatékossággal élő lakosaival kapcsolatos munkáját kívánja segíteni – nem kritizálni, hanem előmozdítani – a leendő pécsi Fogyatékosságügyi Tanács (FOT).

A tanács alapítását támogatandó ma műhelybeszélgetést szervezett a Pécsi Közösségi Alapítvány a már meglévő hazai és külföldi jó gyakorlatokról.

Megjelent a váci FOT képviselője, a Budaörsi önkormányzat esélyegyenlőségi szószólója és a németországi hasonló szervezetek képviselője, hogy elmeséljék az összegyűlt pécsi civil szervezeteknek, milyen tapasztalatokkal rendelkeznek.

Sajnos éppen a pécsi önkormányzat nem jelent meg, ami előtt kicsit értetlenül állunk, de reméljük nemsokára aktív közös munkába kezdhetünk e témában.

Rádióinterjú velünk az ECK által támogatott, “Ha nincs akadálya, mi is jövünk!” projektünk kapcsán.

Hallgassátok:

Különös lehet, hogy a szívószál mellett kampányolunk, amikor minden magára valamit adó étterem éppen kivonja a használatból a környezetkárosító szippantókat. A mozgássérültek többsége számára azonban elengedhetetlen az eszköz, így kénytelenek lesznek az akadálymentesség szempontjából magukra valamit adó kávézók továbbra is megtartani ezt eszköztárukban – ám környezetbarát módon.

Hogy miért kell a szívószál? Ezt egy egyszerű példával, vagyis saját tapasztalattal mutatnám be: körülbelül fél éve voltam egy megbeszélésen, ahol nem volt könnyített
poharam, szívószállal meg gondoltam nehogy már égessem magam, majd én megiszom a teámat a kerámia bögréből. A könnyebbség kedvéért a táskámat mindig az ölemben tartom. Hát elképzelhető, hogy a próbálkozásom után már sem én, sem a táskám teljes tartalma nem volt szomjas többé, a radiátor tetején landolt száradás ürügyén.

A mozgásukban gátoltak, a kerekesszékben ülők sokszor nemcsak a lábukat, de a kezüket sem tudják minden szempontból használni. Hiányzik az emelés, szorítás képessége, izomgyengeség és számtalan oka lehet, hogy nem tudják a poharat megfogni, megemelni. Inni azonban kell.

A tömeggyártott újra nem hasznosítható szívószálak több szempontból is
érvényüket vesztették. Mi sem támogatjuk őket. Ám vannak remek alternatívák:
mosható műanyag, mosható fém és lebomló szívószálak. Ezek nemcsak környezettudatosak, amit mi is szeretünk, de mozgáskorlátozott szempontból is megfelelőek.

Így születnek az egyszerre ember- és környezetbarát megoldások!

(Köszönet Balog Rolandnak!)

A Peer-AcT projektünk második nemzetközi találkozójára került sor május 15-17. között Eszéken. Nagyon jól dolgoztunk együtt, sok fontos dologban haladtunk előre.

A legnagyobb tanulság számunkra talán az volt, hogy ezentúl akadálymentes turizmus helyett a projekt lényegéről és terveinkről jóval többet mondó INKLUZÍV TURIZMUS szót fogjuk használni!

Inklúzió = teljes társadalmi befogás, együtt az épekkel, nem szegregáltan.

Itt olvashattok a projektről:
http://peoplefirst.hu/…/peer-act-erasmus-ka2-nemzetkozi-pr…/

A járdán az épek könnyedén közlekednek, csak néha bosszankodnak egy falhoz álló autó vagy járdafelbontás miatt. A járda a kerekesszékesek számára azonban valódi akadálypálya.

A járdára való feljutás a városok központjában már sok esetben könnyebb a járdaszegélyek süllyesztett kialakítása miatt, de ha padka van akkor problémás. Ez a gond talán az elektromos kerekesszékeknél a legnagyobb, mert a 100 kilót meghaladó székek fel vagy lesegítése is igen nehézkes.

De ha már egyszer a járdán vagyunk, ott se lélegezhetünk fel. Az akadályok sokasága vár ránk:  járdahibák, aszfalttöredezések, kockakövek, meredek utcákban a járdán kialakított lépcsőfokok,   autókijáratok,   fák gyökerei által feltöredezett szakaszok, fedetlen elvezetők,   kinyúló lépcsőfokok, kihelyezett reklámtáblák, régi városnegyedek szűk bár kétségtelenül „romantikus” járdácskái,  járdán parkoló autók, buszmegálló a járdán.

Szóval az elektromos mopedekkel sokszor rákényszerülünk az úttesten való lassú közlekedésre, kénytelen-kelletlen vállalva a balesetveszélyt, a forgalom feltartását, az autósok hüledezését.

Ha már így van, mit tehetünk mi kerekesszékesek? Előre megtervezzük az útvonalunkat, inkább kisforgalmú utakra merészkedünk le, az ismeretlen kereszteződéseket feltérképezzük a Google Maps utcakép funkciójával.

(Köszönet Koppány Zoltán tagunknak a tapasztalatokért!)

Azért mert kerekesszékben ülve kicsit más szállásra van szükségünk: az átlagnál magasabb (58-60 cm) ágyra, hogy egy szintben legyen a fekvőhely a szék ülésével, lehetővé téve az átemelést.

A szoba ajtaja szélesebb, küszöbök és szőnyeg nélküli, és akkora kell legyen, hogy a kocsi meg tudjon fordulni, a fogantyúk, kapcsolók jól kézre kell álljanak. Csúszó ajtókkal is megkönnyíthető a közlekedés a szobában. A falból kilógó piros vezeték segítség kéréshez kell, nem gyerekjáték.

A legjobban látható sajátosságok a vizes blokkokban vannak, mivel a fürdő hozzáférhetősége kardinális: a zuhanytálcába nem tudunk begurulni a kocsinkkal, ezért nincs zuhanytálca vagy perem. Egy falra rögzített, lehajtható ülés a legjobb segítség a zuhany alatt, továbbá a toalett két oldalán megfelelően felszerelt kapaszkodók, és elég hely a mozgáshoz. A mosdókagyló alá be kell férni kerekesszékkel, a tükör vagy lejjebb kerüljön, vagy állítható legyen.

Lehet, hogy ez soknak hangzik, de mi, kerekesszékesek enélkül nem tudunk utazni, és egy akadálymentes szálláshely legtöbbször jó szándékkal gond nélkül létrehozható.

A kerekesszékes vendégeknek azért jó résen lenni, szobafoglalás előtt mindenképpen javasolt az egyeztetés a recepcióval, hogy az akadálymentesnek hirdetett hotel valójában mennyire az!

Köszönjük a figyelmet!

Köszönet Dékán Alexa és Koppány Zoltán tagunknak a tapasztalatokért!

Dékán Alexa: “Én így utazom messzire önállóan, azért van szükségem nagyobb helyre! 😉 És miért vágyom az önállóságra? Mert az a kiszolgáltatottság ellentéte! ;)”