Mostani láncszemünkben Molnár Gyöngyi nagyon jó kis ötleteket, módszereket oszt meg a bezártságban élőkkel motiválásként, buzdításként. Olvassátok és írjátok meg, melyik válik be legjobban Nálatok!
„Amit nem ismerünk, amit újnak látunk, a nehézség álarcát ölti magára. Mivel valószínűleg képtelenek vagyunk arra, hogy megoldjuk, évekig ugyanazt minősítjük “nehéznek”, ami pedig már régóta nem ismeretlen vagy új, csupán ismétlődő és félelmetes. A félelem és a rettegés, amit valami új előtt érzünk, nem segít, hogy felülkerekedjünk a nehézségen. Éppen ellenkezőleg, a nehézségeket akkor fogjuk legyőzni, ha a félelemnek egy szikrája sem marad bennünk.” ( Delia Steinberg Guzmán )
Hála Istennek és a családomnak elmondhatom, hogy olyan kiváltságos helyzetben vagyok, hogy mozgáskorlátozottként egyedül élek immáron több mint 13 éve, és éppen ezért nem úgy élem meg a karantén okozta bezártságot, mint mondjuk egy szociális otthonban élő sorstársam. Ezért először nem igazán értettem, hogy hogyan illek a People First Egyesület Láncblog-jának láncszemekből álló mozaikképébe, ha a bezártságról van szó. Abban biztos voltam, hogy nagyon megtisztelő, hogy rám gondoltak. Úgy gondoltam… hmmm! Ez a felkérés talán azt jelzi, hogy nem én leszek a leggyengébb láncszem. Sőt itt egyáltalán nem beszélhetünk leggyengébb láncszemről, sokkal inkább minden láncszeme ennek a láncolatnak egy erős pillére lehet az összefogásnak. Ha több embert homlokon csókolja múzsája, akkor akár közösen hatalmas erőt, kitartást, dinamizmust is képviselhet. S ez az
elsöprő energia górcső alá veheti a karanténban és annak viszontagságában szenvedő emberek különböző nehézségeit.
A bloglánc közösségének kohéziója akkora lesz, hogyha egy óriási vihart kavar. A vihar a bloglánc gépezetében nem csak „homokfelhőt” képezhet a szakemberek szeme előtt, hanem pont ellenkezőleg, megtisztíthatja a homályosságot okozó szennyeződéstől ezeket a
szemeket. A segítő szándékot érzem ebben láncolat-folyamban és nem a bántó kritizálást, ezért én is kapcsolódom ehhez a nemes gesztushoz.
Mint ahogy a fentiekben már megemlítettem, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell rákényszerülnöm a szociális otthoni létre. Éppen ezért úgy érzem nekem itt inkább motiváló, buzdító, erősítő gondolatokkal kell támogatnom az írásommal azokat a sorstársaimat, akik a szociális otthonok négy fala közé vannak szorulva. Nehéz ezt a buzdító szerepet betöltenem, a szociális otthonok falain kívül lakóként, de talán nagyon
fontos,hogy az ép testben, ép hogy élek filozófiája helyett, az ép testben ép lélek eszméjét kövessük, így képesek leszünk megtartani a „józanságunkat” és a járvány időszak előtti énünket, napi rutinunkat stb.
Hogyan tegyük ezt? Nekem bevált módszer a mindenféle élethelyzetem, tapasztalatom, az adott szituációban megélt érzelemvilágom megélése, kiírása. Ez számomra megeleveníti és egyben eltompítja az elhatalmasodni látszó rossz érzéseket. Az írást mindenütt lehet űzni, egy ürességtől kongó szobában is. Ha segítségre szorul valaki az írásban fizikai okok miatt, akkor akár diktálással pótolni lehet. A diktáláshoz már nem kell manapság egy másik ember segítsége, hiszen minderre ott van az android vagy okos telefon, amely ezt a funkciót betölti.
A másik módszer pedig az olvasás. Az olvasás kapcsán csak úgy szárnyalhat a katartikus élménytől az ember, amelyet szintén papírra vethet.
A harmadik mentsvára lehet a bezártságnak, a különböző platformok használata, akármennyire is ódzkodunk tőle a túlzott személytelensége miatt. Ezeken a platformokon vagy nyilvános közösségi oldalakon számtalan kapcsolati tőkéhez juthatunk, és közben hasznosan és kellemesen töltjük el a végtelennek tűnő időt.
A fenti eszközöktől idegenkedőknek üzenem, hogy az elektronikus világnak van számtalan előnye is. Összeköthet, megerősíthet, megalapozhat kapcsolatokat. Nemcsak megismerhetsz dolgokat, technikákat, nóvumokat, hanem Te is megismertetheted magadat másokkal.
A Corona vírusból adódó krízishelyzet egy számunkra ismeretlen, megfoghatatlan világot hozott létre, amitől alapvetően fél az emberiség. Ez a szituáció egy nehéz állapotba sodort minket. Igen ám, de ezeket a nehézségeket akkor tudjuk legyőzni, ha valóban a félelmünk egy szikrája sem marad bennünk. Ezen a félelmen vagy ad abszurdum pánikhelyzeten úgy tudunk úrrá lenni, ha valami „segédeszközhöz”, hasznos tevékenységhez nyúlunk, félretéve az új technológiákkal szemben érzett ellenszenvünket.
Az egyik ilyen „segédeszköz” legyen a People First által kitalált és terjesztett BLOGLÁNC. Ha sok „LÁNCSZEM” összefonódik, egy erős kötelékké alakulunk át, és egy EGYSÉG-LÁNCOLAT fűződik BELŐLÜNK TENNI AKARÓ EMBEREKBŐL!!!