Folytatom a fesztiválokat, kerekesszékkel bemutató élménybeszámolómat, ezúttal a Tolna megyei Ozoráról.
Nem ok nélkül, de rendszerint úgy indulunk neki egy magyarországi fesztiválnak, hogy már megint milyen külön akadályokat kell majd megugranunk, amit egy ép látogató észre sem vesz. Ez olyan mint ha a trójai falovat indítanák az epsomi derbyn.
A fesztivál weboldalán csak nagy alapvető információkat találtunk, konkrétan azt hogy kerekesszékkel teljes árú jegyet kell venni, de a kisérő ingyen mehet be, illetve hogy van akadálymentes WC. Egyébként a weboldal nehezen használható, akadálymentessége is megkérdőjelezhető, viszont rögtön megkapjuk első pszihedelikus élményünket a folyton forgó színes ábráktól, mindezt tudatmódosító szerek használata nélkül.
Ezzel a nulla információval kezdtünk neki az első napnak. A helyszínhez közel már kisebb sor volt a közúton, az autókat egy közeli mezőre terelték, majd mint később kiderült, onnan kellett volna földúton menni a bejáratig, majd onnan kb. egy kilométert a jegypénztárig, ahol az előre megváltott belépődet karszalagra cserélheted.
Ozora látogató első nehézségi szint.
Az utbairányító srácnak elmagyaráztuk a helyzetet, aki továbbengedett azzal a megjegyzéssel, hogy reméli nem fordítanak vissza. A bejáratnál már a biztonság őrök tereltek. A hatékonyságuk az orkokéval egyenlő Mordor kapujában. Biztos voltunk benne hogy semmilyen információval nem rendelkeznek. Meglehetősen igénytelenül válaszoltak a kérdéseinkre, de bármit is próbáltunk, a jegypénztárhoz vezető aszfaltos út mentén lévő kb. 400 parkoló egyikét se használhattuk amíg a jegyünket kiváltjuk. Az autót kénytelenek voltunk távolabb egy árokpartján leállítani, kifejezett akadályosított parkolás volt.
Javaslatom lenne, hogy a kapuhoz telepítsenek teleport kapukat, vagy mozgójárdát. Tudom, ez lényegesen egyszerűbb, mint információval ellátni az illetékeseket, de az utóbbinak kisebb az esélye.
Egy kilométer az út az épületig, ahol intézik a jegyeket, mögötte hosszú sor, földúton némi sziklákkal körítve. Egy gyors szituációelemzéssel rávilágítottam a biztonsági kollegának, hogy ez hadicsel csak igen nagy veszteséggel kivitelezhető számomra, majd a tárgyi tudásnak a szikráját is mellőzve, több kollegájával is egyeztetve közölte, “hát esetleg próbáljuk meg elől”.
Maga a beléptetés már nem vett 30-40 percnél többet. Az ugyan kedves és segítőkész csapat nem igazán értette mit is akarunk, majd emlékeztettük őket a saját üzleti kondíciójukra. Elkérték az egészségügyi kártyámat. Mondom mimet? Hogy igazoljam, hogy nem csak kamuból ülök a székben. Itt leültem volna, ha éppen nem ülök már. Nem tudok ilyen kártyának létezéséről Magyarországon, a járadékom igazolására való kártyát és párom! igazolványát elkérve beküldték valahova, engedélyt kérni. Ez az eljárás szerintem több problémát is felvet, kezdve személyes adatok kezelésétől morális kérdésekig, de leginkább a felkészületlenség volt a zavaró.
Ozora látogató második nehézségi szint. Lépj vissza két mezőt, egyszer kimaradsz a dobásból.
Az autót a bejárat után nem sokkal lerakva, nekivágtunk a fesztiválnak. Az út végig kiváló minőségű volt, a hírek alapján az idei fesztiválra készült el, de elég nagy szintkülönbégeket kellett leküzdeni, sok helyen fesztiválozó idegenek szálltak be vagy az emelkedők leküzdésébe vagy az intenzív fékezésbe. Ez semmiféleképpen nem róható fel a szervezésnek, tényleg szuper az út felülete, csak nem menj le róla, mert akkor már csúnya meglepetések várhatnak. Zavaró volt még az információs táblák hiánya, az akadálymentes mosdót nem is találtuk meg. Az étel-ital standok egy része nem közelíthető meg kerekesszékkel, a színpadok zöme se könnyen. Mindezek ellenére a fesztiválhangulat hamar magába szippant, a felhőtlenül szórakozó tömegben nem volt nehéz feloldódni. Rögtön kaptam is a kezembe a buli kezdetén két már izzó füstölőt, így egyhelyben kellett volna maradnom 15 percet, mire leégnek, de egy cseles trükkel a mellettem már nem ebben a dimenzióban lebegő kedves úriembernek átadtam.
Éjszaka, a parkolóban hagyott autó felé azért sikerült egy kis sérülést összehozni, főleg a fékezések során, el is határoztuk, hogy legközelebb felkérezkedünk az aszfaltos út tetejéig és onnan egy lényegesen egyszerűbb úton jutunk le a nagyszínpadhoz.
Ozora látogató csak profi szint. Csak egyessel vagy hatos dobásával léphetsz tovább.
Ember tervez, biztonságiak és szervezők meg ellenállnak. A következő napon a fenti elgondolás szerint próbáltunk feljutni, csekély eredménnyel. A biztonságiak először heves ellenállásba kezdtek, majd miután harci sebeimet megmutattam, sikerült mégis egy szervezőt elkapniuk és megkérdezték mi a helyzet. A válasz az volt, hogy láttak itt már kerekesszékest felmenni simán (aki valószínűleg
én voltam) és nem mehetünk közelebb autóval. Tényleg, ilyen érveléssel már nem volt lehetőségünk tovább vitázni. Elfelejtettem megkérdezni, hogy az akadálymentes parkoló akkor hol található, hiszen törvényileg 50 hely után kell egynek lennie, de trollokat az ember nem faggat Mordor földjén, inkább felhúztam volna az Egy Gyűrűt és láthatatlanná válok a kocsival együtt.
A fesztivál ennek ellenére nagyon szuper volt, de párom és segítőm előre kijelentette, hogy jövőre ő nem fog visszajönni. Én még gondolkozom rajta, lehet nem kellene feladni az első fejezet után.