Archívumok

MIÉRT kampány 17: MIÉRT van Neked is szükséged az akadálymentes WC-re?

Ahová a király is csak akadályokon át jut be néha

Rokkant WC, mozgássérült mosdó, és néha – egyre gyakrabban – akadálymentes mosdó. Ez szerepel a táblákon. A mozgássérült WC hogyan lesz mozgássérült, hogyan kell ezt elképzelni? – kekeckedik velem auti elmém, valahányszor látom vagy hallom ezt az elnevezést, és már sorolja is a képtelennél képtelenebb képeket, lepipálva a generatív mesterséges intelligenciákat.
Igazából ezeknek a helyiségeknek a pontos neve akadálymentes mosdó. Sőt, vannak helyek a világban, ahol a nevük hozzáférhető, sürgős mosdó.
Idehaza rendszerint itt található a pelenkázó is, és ugyanezt a helyiséget kínálják fel gyakran szoptatásra, baba-mama szobaként.

Helytelen alternatív felhasználásai: raktár, kisiroda, dolgozói tartózkodó, öltöző… ezekért duplán haragszom. Miért duplán?
Ki akar egy WC-ben holmijait tárolni, ebédelni, kávézni, adminisztrálni, ha van más választása?
És ugyanígy: ki akar egy irodában/öltözőben/étkezőben dolgot végezni, hosszas várakozás után, amíg kipakolják az akadályt jelentő forgószéket, kartondobozokat, takarítóeszközöket, hatalmas takarítógépet, akár balesetveszélyt is jelentő miegyebet…?
Mégis, számtalanszor áll elő ilyen groteszk helyzet!

De ha minden rendben van is odabenn, a bejutásnak egyéb akadályai is lehetnek: ezeket a mosdókat rendszerint kulcsra zárják, azaz nem lehet csak úgy bejutni, külső segítséget kell hívni hol csengővel, hol telefonon, hol élőszóval. A kulcsok őre vagy elérhető, vagy nem. Vagy hamar jön, vagy sokat kell rá várni, vagy egyáltalán nem érünk célt és ekkor jókora bajban vagyunk.
Ha hamar előkerül a felelős személy, még mindig előállhat az a kellemetlen helyzet, hogy az illető nem megfelelő tájékozottságának következtében afféle ellenőrként elbírálná, hogy jogosult vagy-e a használatra, vagy sem, beléphet-e veled a személyi segítőd, a segítő- avagy vakvezető kutyád.

Engem is értek kellemetlen pillanatok, még támbot használata mellett is. A legérdekesebb az volt, amikor a munkatárs felajánlotta, hogy kinyitja nekem az akadálymentes mosdót, mivel az összes többi használatban volt – ha nem szégyellem, nem zavar „ez”. Elvicceltem a dolgot, de nagyon elgondolkodtam: szégyellnivaló, ciki lenne a méltó, biztonságos körülmények közötti mosdóhasználat? Nem, de túl gyakran jár kellemetlen közjátékkal, kínos pillanatokkal.
Sajnos néha kifejezett jogsérelemmel is: a közelmúltban pedig tagtársaim szenvedtek el súlyos sérelmet a tájékozatlanság, a nem megfelelő hozzáállás miatt.

Érdekesség: világszerte több szervezet kínál kulcsot, olykor szó szerint. Az állapotot a felhasználónak a társaság felé igazolnia kell, majd éves tagdíjfizetést követően speciális kulcsot kap, melyen a hálózat összes mosdója nyitható, akár több országban is. Nem kell pénzt, kártyát keresgélni, nem kell kulcsos embert várni, nem kell tartani kellemetlen helyzetektől, emberektől.
Nem mindenhol kell kulcsot, embert keresni: Párizsban és Japánban például bárki igénybe veheti az akadálymentes mosdókat, nincsenek lezárva, ingyenesek.
Magyarországon egyelőre nem elérhetők ezek a megoldások.

Szerencsére nem minden sötét és szörnyű, de jelentős visszatartó erő számomra és szinte állandó szorongásforrás azoknak, akik nem tudnak „hagyományos” mosdóba menni.
Még fogyatékossággal élő ismerőseim között is vannak, akik ép nézőpontokat tanúsítanak: ha nem látszik rajta, hogy baja van, akkor nincs ott semmi keresnivalója, szégyellje magát! Értsd: ők engem is elküldenének, megszólnának, aki több okból is erős indokkal használhatnám. És máris itt motoszkál bennem a szabadkozás: ha jól vagyok, nem használom, csak ha tényleg nagyon muszáj. Szépen internalizáltam ezt is – azaz a gondolkodásom, viselkedésem részévé vált -, hogy bűnösnek érezzem magam, amiért nem látszik rajtam semmi vagy épp jobban vagyok, mint máskor.

Na de akkor ki mehet be az akadálymentes mosdóba?

Egy ideális társadalomban bárki használhatja az akadálymentes mosdót, aki úgy érzi, hogy egy ilyen speciálisan kialakított helyiségben tudja biztonságosan elvégezni a mindenféle dolgát.

Ennek értelmében a mozgásukban látványosan akadályozott embereken túl például olyanok, akik színleg remekül mozognak, na de ha le kell ülni vagy fel kell állni, szűk helyen megfordulni, mozdulatokat végezni – az már kevésbé elegánsan megy nekik bármilyen okból.

Vagy látássérültek: ezek a helyiségek nagyjából egységes belső kialakítással rendelkeznek, könnyebben megtalálható mi-hol van, és nem kell lezúzni magukat a felhasználóknak navigálás közben. Ha vakvezető-, vagy más segítőkutyával közlekedik valaki – itt az eb is elfér. (Igen, bemehet, sőt be is kell mennie a gazdival. Ezek a különleges képzésben részesült kutyák szájkosarat nem, de speciális hámot viselnek.)

Nagy pocakos várandósoknak is hasznos lehet.

Ezekben a helyiségekben nagyobb űrtartalmú szemetesedénynek kell lennie, pláne mivel rendszerint egyben pelenkázók is. Sztómával élők itt kényelmesebben tudják üríteni, cserélni a zsákot. Kényelmesebben, higiénikusabban üríthető a katéterzsák.
A nagyobb szemetesbe beleférnek a használt felnőtt inkontinenciatermékek is.

Valahol be kell adni az inzulint, vagy más injekciós gyógyszerkészítményt? Bizony, erre alkalmas helyiség kellene hogy legyen az akadálymentes mosdó. (Ugyanakkor nincs bennük veszélyes hulladék tároló, így a felhasználónak magával kell vinnie a tűt, stb. és megfelelő helyen, megfelelő tárolóba kell elhelyeznie.)

Használhatnád, ha olyan problémád van, ami mellett nem várhatod ki a néha kígyózó sort, mint pl. IBD, Crohn, urge inkontinencia, vagy ha “csak” megviccelt a szendvicsed.

Ugyancsak az akadálymentes mosdó lenne a célszerű, ha:

Szenzorosan túlérzékeny vagy, ezért nem bírod az állandó ajtócsapódást, a felüvöltő kézszárítót… vagy más olyan állapottal élsz, ami miatt a társas mosdóhasználat egy rémálom megkönnyebbülés helyett

Hajlamos vagy segítséget igénylő rosszullétre: itt van vészjelző. (Buktatók: a vészjelző nem működik, vagy a személyzet nem tudja, hogy mi ez a sípolás, honnan jön és mit kell csinálni.)

Olyan immunállapotod van, ami mellett nem szerencsés túl sok emberrel közösködni: ezeket a mosdókat kevesebben használják és többnyire jobban odafigyelnek a takarítására. Baki esetén pedig könnyebben tudod magadnak fertőtleníteni.

Nem elég nagyok a hagyományos apró, szűk fülkék, nem tudsz szabadon mozogni bennük (mindegy, hogy a méreteid miatt, vagy mozgászavarod van, vagy nem viseled jól, ha hozzád érnek a “falak”)

Ideiglenes állapotod teszi szükségessé: két mankóval, urambocsá mindenféle rögzítőkkel evezel; mások számára nem látható, mozgásban akadályozó sérülésed (akár gyógyulófélben levő műtéti heg, törött borda), vagy egyensúlyzavarod van…

Ha kisgyerekkel, babakocsival vagy és nem áll rendelkezésre ilyen célra kialakított mosdó.

Végül, de nem utolsósorban egy nagyon fontos dolog: ha személyi segítőre van szükséged!
Mindegy, hogy milyen a mozgásállapotod, milyen kapcsolatban állsz az illetővel, vagy milyen nemű. Az sem érv, hogy „de hát korábban nem kellett segítő”. Vannak hullámzó állapotok: egyszer te segítesz, egyszer neked segítenek. Ahhoz, hogy a személyi segítő segíteni tudjon, ott kell lennie veled, benn. Nem kell egyikőtöknek sem igazolni a másik jelenlétének, belépési szándékának a jogosult mivoltát.

Csak, hogy csikizzem a bezzeg-faktort is: az igazán szuper helyiségekben felnőtt méretű (lehajtható) felület van pelenkacseréhez és még zuhany, veszélyeshulladék-tároló is akad. Az ultraszuperekben pedig betegmozgató lift is van.

A People First Egyesület-beli tagtársaim és általam átéltek miatt én eddig az egész országban csak egyetlen helyen használom rendszeresen és szívesen az akadálymentes mosdót. Ez a hely Pécsen az I Love Pécs Café, ahova gyakran betérek egy jó beszélgetésre, hűsítő vagy melengető italra, és online konferenciabeszélgetést is intézhettem már itt. Itt tudják, hogy mire, kinek való, nincs kínos kommunikációs helyzet, szemmelverés, nem kell holmikat kerülgetni és csak akkor van zárva, ha épp foglalt. Ekkor kényelmesen várakozhatok.

Egyébként meg, ha nincs babakocsis hely vagy normálisan kialakított fülke, akkor lezúzom magam, az ingerektől falra mászom, meg ilyenek – sőt, gyakran takarítással kezdek, de ez már a felhasználói oldal huncutsága. És még fizetek is érte.

Sokkal hepibb lennék, ha kibővülhetne az “ide bátran bemehetsz-mosdó” listám! Remélem, ezzel az írással közelebb jutunk ehhez a célhoz.

❗️Írd meg nekünk kommentben, Neked milyen tapasztalataid vannak az akadálymentes mosdókkal!

Kerekes Hilda írása

Az utolsó utáni feladat

Minden vélemény számít!

Megértem, vagy inkább igyekszem megérteni, amikor valakinek közel s távol nincsen a családjában, ismeretségi körében, munkahelyén … vagyis tényleg sehol a világban fogyatékossággal élő személy ismerőse. És ez az amiért nem érti, nem érzi, és nem tartja fontosnak a fogyatékossággal élők részvételét, bevonását a társadalomba. Röviden a társadalmi inklúziót mellőzi komplett módon, mert nem tudja, hogy van.
Bár, már ott egy kicsit elakadok, hogy soha, semmilyen szinten nem érintődik meg, hiszen igen nehéz elképzelni, hogy nincs egy nagyothalló nagymama, egy síbalesetet vagy sportsérülést, húzódást szenvedett átmenetileg sántító, fájdalmában csak a mozgólépcsőket és lifteket kereső ismerős, egy szemüveges barát aki nem látja az apróbetűket a boltban, és aki segítene átérezni mások igényeit a mérsékelten empatikus társadalmi tagok számára is.

Ám a mások nehézségeinek, igényeinek átérzése problémás társadalmi jelenség mellett ott van a szóhasználat, az adott helyzetre reagálás, az a bizonyos ügyfél-szemléletű hozzáállás, ne adj Isten a németeknél sziklába vésett “az ügyfélnek/vendégnek mindig igaza van” szlogen, amit ők kő keményen komolyan is gondolnak. Hát mi nem. Nem is vagyunk németek persze, de amúgy a magyarok szeretik azt gondolni magukról, hogy megértő, szív-lélek emberek.

Akkor hogyan jön elő hirtelen egy olyan jelenség például, hogy a végtelenül szimpatikus Pécs közeli étterem ügyvezetőjével történt konstruktív akadálymentességi megbeszélés mély hallgatásba, majd egy olyan telefonos mondatba torkollik, amitől torkomra fagy a szó? Ritka tényleg, hogy nem tudok válaszolni, de itt szó bennszakadt, hang fennakadt.
Segíteni szeretnénk, hogy az amúgy akadálymentesen is nagyjából jól használható, szuper, népszerű étteremben kerekesszékkel, fogyatékossággal élőként, bármiféle mozgási nehézséggel is kényelmesebben lehessen jelen lenni. Vendégorientált beszélgetésünk azonban elfáradhatott, mert érdeklődésünkre, miszerint sikerült-e az általunk ajánlott helyeken, az ajánlott eszközök közül, segítségünkkel beszerezni egy mérsékelt költségű kapaszkodót a WC csésze mellé, váratlanul ez jött a vonal túlsó végéről: “ez az utolsó utáni feladat amivel foglalkozunk”.
Még csak nem is utolsó. Az utolsó utáni. Értjük nem? Ami már a nincs után van. 🙂

Egyesületként mindent megértünk, mert szeretnénk, és mert ha megértjük, talán változtatni is tudunk rajta. De vannak korlátaink úgy tűnik.
Mert nem érthető az a hír sem, ami hozzánk röppent nemrég az online médiából. Ezt inkább idézem:
“Nem veszekedni szeretnék. Ez Bicskén történt, az állomáson. Nem voltam ott, a bicskei csoportban osztották meg. Remélem a hölgy magára ismer. Szégyelld magad! Remélem soha nem kerülsz ebbe a helyzetbe.
A véleményetekre vagyok kíváncsi.
Ma reggel, Budapest felé tartva, a Bicske alsói állomáson várakoztam a 7.57-es vagy 8.27-es reggeli vonatra. Nem tudom pontosan melyik volt, mert szokás szerint késett kb. 15 percet.
A peronon egy idősebb kerekesszékes úr is velünk várakozott. Miután az úr megnyomta a felszállásjelzőt, szólt a kalauz hölgynek, hogy szeretne felszállni. A kalauz hölgy odakiáltva megkérdezte: Be van jelentkezve erre a vonatra? (Természetesen se jó reggelt, se semmi). Mire a bácsi megrázta a fejét. A hölgy közölte: Akkor nem vagyok köteles elvinni, mert késünk.
Úgyhogy a bácsit otthagytuk a hidegben, a következő késő vonatra várva, a székében.
Ti erről mit gondoltok?”

Hm. Mit is gondolunk?
Hogy igen, nálunk nem lehet csak úgy hirtelen jött ügyet intézni, orvoshoz menni, bármit csinálni, jó előre meg kell gondolni kinek mikor lesz sürgős dolga ha kerekesszékes és vonatozna. (Te amúgy hányszor vettél vonatjegyet aznap, a vonatindulás előtt kicsivel, mert rájöttél, hogy jesszus, ma kell valahova menned, nem tegnap, és nem holnap?) Valóban, előre be kell jelentkezni. És ez a kerekesszékes úr nem tudta előre valószínűleg, hogy pont most és ma lesz sürgősen vonattal elintézendő dolga.
Öreg hiba.
De azt is gondoljuk, hogy ez a válasz, ez a hangnem, ez a másik embertársunkkal való “kommunikáció” egy szolgáltató cégtől nem elfogadható. Sértő. Felháborító. Marketing fiaskó. Kínos a többi utazónak is. (apropó, ők vajon jelezték a nemtetszésüket a kalauznak?)
A “mert késünk” kitétel is elgondolkoztató. Ha nem késnénk elvinnénk? Ki tehet róla, hogy késünk? Van olyan, hogy nem késünk? Azt honnan lehetne előre tudni mikor fogunk egyszer nem késni?

Az akadálymentesség, a társadalmi inklúzió ma, Magyarországon, a 21. században, amikor minden feltétel adott lenne hozzá, amikor egyemberként sajnálkozunk és állunk ki háborús árvák, afrikai éhezők, és minden más társadalmi szörnyűség mellett, akkor itt, helyben, a saját mikroközösségünkben az utolsó utáni feladat.

Na, és Ti mit gondoltok erről?
Tudunk tenni ellene? Teszünk? Te mit teszel holnaptól?

FairCare Erasmus+ nemzetközi projekt

2 hozzászólás

Projekt címe:
Fair Care
Learning and Training for Inclusion and Self-determination in Long Term Care
/Tanulási és képzési lehetőségek a társadalmi befogadás és az önrendelkezés érdekében a hosszú távú gondozásban

Projekt időtartama:
2024.10.01.- 2027.05.31.

Partner szervezetek:
Verein zur sozialen und beruflichen Integration e.V. – NÉMETORSZÁG
Cooperativa Sociale Cooss Marche Onlus Societa Cooperativa Per Azioni – OLASZORSZÁG
Ske Pelendriou – CIPRUS
People First Közhasznú Egyesület – MAGYARORSZÁG
Social Enterprise International Tuatha Ltd – ÍRORSZÁG
3IN Social, SCCL – SPANYOLORSZÁG

Projekt összefoglaló:
A FairCare projekt innovációja, hogy az önálló életvitel fejlesztésében résztvevő valamennyi csoportot bevonja. Gondozásra szorulók, családtagok és segítők, valamint intézményi dolgozók gondolkodnak együtt.
Átfogó képzési programot dolgoz ki a célcsoportokkal együttműködésben, amelyet a projekt partnerek által létrehozott helyi FairCare képzési központokban valósítanak majd meg. E képzési program célja, hogy a fogyatékossággal élő és/vagy gondozásra szoruló embereket képessé tegyék az önrendelkezés gyakorlására a tartós ápolásban/gondozásban. A tréning támogatni fogja őket abban, hogy saját szükségleteiket és kívánságaikat hatékonyabban kommunikálják informális gondozók felé (pl. rokonok és partnerek) és formális gondozóik felé (pl. hivatásos ápolók), és ezáltal nagyobb önrendelkezést gyakorolhassanak a mindennapi életükben.
A projektben minden országban Tanácsadó teamet állítunk össze a három célcsoportból, akik a projekt munkáját a döntéseket megelőzően véleményezik, ötleteikkel formálják.

Háromféle képzés kerül kidolgozásra:
1. Sorstársi képzés a fogyatékossággal élők/idősek számára. Ezáltal ők sorstársi tanácsadókká válhatnak.
2. Együttműködésre irányuló képzés a három célcsoport közös munkájához.
3. Közösségi szintű képzés a tartós ápolásról/gondozásról.

Projekt kimenetek:
A FairCare Módszertan nyújt áttekintést a projekt elméleti hátteréről.
A FairCare Tananyaghoz és tanfolyamhoz kidolgozzuk a FairCare Eszköztárt, videós oktatóanyagokat és egy online FairCare együttműködési eszközt.
A képzéseket a partnerországokban helyben létrehozott FairCare képzőközpontokban fogják tartani a partnerek.
A FairCare Kézikönyv gyakorlati útmutatást nyújt a szociális és gondozási szolgáltatásokban dolgozó szakemberek számára a projekt adaptálásához. Ehhez további támogatást nyújt a FairCare Memorandum, mint küldetésnyilatkozat.

Célcsoportok:
1. Az elsődleges célcsoportot az idősek és a gondozásra szoruló fogyatékossággal élők alkotják, akik a választott lakókörnyezetükben, megfelelő támogató szolgáltatások biztosítása mellett szeretnének önrendelkező életet élni.
Az idősek és fogyatékossággal élők csoportja nagyon heterogén. Sokan az életkoruk miatt válnak valamilyen szinten fogyatékossá. Az idős emberek nem feltétlenül tekintik magukat fogyatékossággal élőnek, ám valójában hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek. Például sokszor őket sem tartja képesnek a társadalom arra, hogy önállóan és önrendelkezve éljenek egy magas szintű támogatás igénybevételével.

2. A másodlagos célcsoportot a rokonok, barátok, vagyis az úgy nevezett informális gondozók jelentik.
Ők biztosítják azokat a szükséges gondozási és támogatási szolgáltatásokat, amelyeket a professzionális ellátórendszer nem, vagy nem kellő mértékben, nem a kívánt formában és minőségben tud biztosítani. Csakúgy, mint az első célcsoportnak, e csoportnak is vannak egyéni igényeik és kihívásaik, amelyek meghatározzák a szükséges támogatást. Az informális gondozók azonban leggyakrabban nem rendelkeznek a feladataik ellátásához szükséges képzettséggel és készségekkel, és nem tekintik őket a gondozás megszervezésében és biztosításában jártas és tapasztalt erőforrásoknak.

3. A harmadlagos célcsoportot a formális gondozók alkotják.
Ők azok, akik olyan támogatási és gondozási rendszerben szeretnének dolgozni, amelyben szakmai tudásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a gondozásra szoruló emberek a lehető legnagyobb önrendelkezéssel, biztonságban és önállóan éljenek, és részesei legyenek a társadalmi életnek.

A cél, hogy mindhárom célcsoport szorosan együttműködő módon lépjen kapcsolatba egymással.
További célcsoportokat jelentenek a projektben a hozzátartozók és a gondozásra, támogatásra szorulók önérdekvédelmi és önképviseleti egyesületei, szakmai egyesületek, önkormányzati döntéshozók és szociális szolgáltatók.

A People First Egyesület, mint magyarországi partner fő feladata a projektben:
Mint minden nemzetközi projektben, itt is fő feladatunknak a “Semmit rólunk nélkülünk!” elv képviseletét tartjuk, vagyis a fogyatékossággal élők bevonását minden szinten, hiszen ők saját területük legjobb szakértői.
A FairCare projektben a People First Egyesület felelős annak teljeskörű akadálymentességért. A tréninganyagban a “Gondozásra szoruló emberek önrendelkezése és önérvényesítése” fejezetet dolgozzuk ki. Kifejlesztünk egy FairCare digitális együttműködési eszközt. Egyesületünk feladata a Felhasználási terv és a Kommunikációs stratégia kidolgozása, valamint a a közösségi médiával és a weboldallal kapcsolatos tevékenységek koordinálása.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.

Pécs Városi Civil Keret 2024

Minden vélemény számít!

Projekt címe:
Pécs Városi Civil Keret 2024

Projekt időtartama:
2024.06.01.– 2024.11.30.

Támogató:
Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata

Projekt összefoglaló:
Folytatjuk amit tavaly elkezdtünk, és a város támogatásával 5 újabb, valóban akadálymentes pécsi és Pécs környéki helyszínt tárunk fel az Akadálymentes Pécs Adatbázisunkba.
Az adatbázis példaértékűvé tette Pécs városát. Annak fenntartása a városmarketing része kell legyen, hiszen turisztikai marketing ereje jelentős. Kevés olyan társadalmi problématerület létezik, mely olyan számos célcsoportot képes összekapcsolni, mint az akadálymentesség.
A hozzáférhető helyszínek, programok a fogyatékossággal élők számára alapszükséglet, az idősek és babakocsis szülők számára hasonlóan fontosak. Az átmeneti sérülteknek, a bőröndöt, bevásárlótáskát húzóknak pedig nagy segítség. És MINDENKINEK sokkal kényelmesebb az akadálymentes környezet!

Az akadálymentes helyszínekről nem létezik lista vagy térkép Magyarországon. A fogyatékossággal élőknek azonban nélkülözhetetlen a tervezhetőség.
Egyesületünk ezért 2018-ban az országban egyedüliként létrehozott egy ingyenes városi adatbázist a pécsi és Pécs környéki akadálymentes helyszínekről, melyet az elmúlt években kis összegű támogatások mellett, nagyobbrészt önerőből professzionálissá fejlesztettünk.
Ennek célja a városi lakosság és a turisták részletes és megbízható információkkal ellátása az akadálymentes helyszínekről. 12 kategóriában, ingyenesen, magyarul és angolul elérhetőek az információk, sok saját fotóval illusztrálva, térképes megjelenítéssel, elérhetőségi adatokkal.
Célja továbbá az akadálymentes turizmus hazai fejlesztése, az ide látogató turisták Pécsre bevonzása és tájékoztatása (ezért érhető el angol nyelven is). Azóta sincs hasonló városi akadálymentes adatbázis az országban.
Az Akadálymentes Pécs Adatbázis weboldalunkon ingyenesen elérhető magyar és angol nyelven itt: https://peoplefirst.hu/akadalymentes-pecs/

Cél:
Az Akadálymentes Pécs Adatbázis helyszíneit feltáró, fogyatékossággal élőkből álló szakmai team továbbképzése.
A projektidőszak alatt 5 újabb pécsi és Pécs környéki helyszín feltárása.
Dolgozunk rajta, hogy a már meglévő együttműködés erősödjön a városházával, és bővüljön a partnerségépítés más szervezetekkel.
Méréseink, és a hazai, nemzetközi visszajelzések alapján Pécs polgárai és az ide látogatók komoly szükségét érzik az Akadálymentes Pécs Adatbázisnak, használják azt. Nemrég tettünk is azért, hogy ez még inkább így legyen a jövőben, szakemberek segítettek a weboldal és az adatbázis keresőmotor optimalizálásában (SEO), vagyis, hogy minél több felhasználóhoz juthasson az el.
Rendkívül fontos az adatbázis társadalmi érzékenyítő hatása a fogyatékos és ép társadalomra nézve egyaránt! Ezért az Akadálymentes Pécs Adatbázis és a Rejtett város Tor-Tour-ánk egymást szorosan kiegészítő tevékenységek.

Célcsoportok:
Alapvető célcsoportunk a fogyatékossággal élők. Nem fókuszálunk egy csoportra, hiszen egyesületünk tagságát is minden típusú fogyatékossággal élők alkotják.
Bővebb célcsoportunk a teljes városi lakosság, és a Pécsre látogatók. Vagyis, MINDENKI, akinek az akadálymentességre szüksége van, vagy kényelmesebb akadálymentesen élnie.

Hogyan zajlik a projekt?
2024. júniusban a feltáró teamet állítjuk fel fogyatékossággal élő, szakmailag felkészült résztvevőkből. Felkészítő tréninget tartunk, és létrehozzuk a részletes ütemtervet és feladattervet.
2024. június-október között 5 teljesen új akadálymentes helyszínt tárunk fel és rögzítünk magyar és angol nyelven az adatbázisban. 3 fős team-ekben dolgozunk, mozgássérült, látássérült, és segítő egyesületi tagjainkkal, szükség szerint hallássérült tagunk bevonásával.
Mindeközben folyamatosan zajlik az adatbázis IT karbantartása, javítása.
2024. novemberben kiértékeljük a projekt eredményeit és felkészülünk a jövőbeni feladatokra, illetve a továbbfinanszírozási lehetőségekre.

A projekt eredményei, hatása:
Fogyatékossággal élők végzik e tevékenységet, hiszen ők a saját területük/problémáik legjobb ismerői. Ők folyamatosan szakmai tréningben részesülnek a projektben. Számukra ez egy jelentős társadalmi beilleszkedési lehetőség: új ismeretek, hasznos tevékenység, pénzkereset, tanulás, inklúzió, érzékenyítés, közösségépítés.
Újabb helyszínek kerülnek az Akadálymentes Pécs Adatbázisba, mellyel nagyban hozzájárulunk Pécs vonzóbbá tételéhez, az akadálymentes turizmus hazai fejlesztéséhez.

A projekt fenntarthatósága:
A várossal együttműködve adatbázisunk a https://pecs.hu/ weboldal része.
Szeretnék ha a városvezetés, a városi cégek, és a városlakók is büszkék lennének arra, hogy Pécsen létezik hasonló kezdeményezés, és egyre többen használnák, ajánlanák azt.

MIÉRT kampány 16: MIÉRT kell folyamatosan változtatni a fogyatékossági elnevezéseket?

Minden vélemény számít!

Úgy is feltehetném a kérdést: “minek nevezzelek”?, ha nagyszerű költőnket, Petőfit szeretném idézni.

Először kicsit arról, milyen elnevezéseket használunk aktuálisan.
A fogyatékosságra ma két elnevezést használunk: talán a legelfogadottabb a fogyatékossággal élő ember vagy személy. Miért? Mert ez azt fejezi ki, hogy van egy fogyatékosságom – esetemben látássérülés -, ami nem a személyiségem része, hanem amivel együtt élek.
A másik leggyakrabban használt elnevezés a fogyatékkal élő ember vagy személy, amellyel jogszabályokban, szakirodalmakban és hivatalos helyeken találkozunk.
Egyetértek teljesen azokkal a szakemberekkel, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a fent leírt ma leginkább elfogadott két kifejezést mindenképpen az “ember” vagy a “személy” szavakkal együtt használjuk.

Korábban teljesen természetesen volt használatos a fogyatékos szó. Hogy ez sértő-e vagy sem, nagyon megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy manapság ezt a szót sokan használják egymásra szitokszóként, sajnálatos módon egyfajta szlenggé vált.

Általánosságban gyakran előkerül a sérült kifejezés is, de azt gondolom, ez akkor helyénvaló, ha a fogyatékossági típussal együtt alkalmazzuk, mint például mozgássérült, látássérült, hallássérült. Önmagában a “sérült” egy sebzettségtudatot erősíthet. Vagy éppen nem a fennálló fogyatékosságot jelzi, hanem egy baleset utáni ideiglenes sérülést. Ily módon a horzsolás, vagy a vágás útján keletkezett seb is sérülésnek számít.

A kiindulópontot azonban a mára olyan, társadalmilag elfogadhatatlan elnevezések jelentik, mint a hülye, őrült, nyomorék, vagy az idióta. Bizony, a 19. században ezek voltak az általános hétköznapi és szakszavak!
A hülye az az ember volt, aki mindenen elhült, vagy hüledezett, vagyis bamba volt. Később az értelmi fogyatékosokra is alkalmazták, de nem pejoratív értelemben, egyszerűen ez volt a megnevezés. Ugyanez áll az idiótára, azokra az emberekre használták, akik nem értették a társadalmi szabályokat, mert alacsonyabb volt az intelligencia szintjük. A nyomorék pedig a testi fogyatékosok általános megnevezése volt.
Az első kifejezetten értelmi fogyatékosok számára létrehozott intézmény 1875-ben “Első magyar hülye-nevelő és ápoló intézet” néven nyitotta meg a kapuit Rákospalotán.
A korai 1800-as években pedig “közőrüldét” alapítottak, mellyel az akkori szokás szerint a fogyatékossággal élőket kirekesztették a társadalomból, elzárták intézményekbe.
Figyelemreméltó elnevezés még Roboz Józseftől a „gyengetehetségűek”, melyet az első általa írt szakkönyvben a differenciált oktatás kialakítására szánt koncepcióban említ címként.

Betegség vagy állapot? A kérdés nagyon jó, mert a fogyatékosság szerintem egy állapot, ami vagy veleszületett, vagy szerzett, azaz bizonyos ideje áll fenn. Ténylegesen általában valamilyen betegség következményeként alakul ki, épp ezért úgy gondolom, az “állapot” szó fogyatékosság esetében sokkal jobban megállja a helyét.

A fogyatékosság fajtáit tekintve is sok-sok elnevezés van már a köztudatban. Minden fogyatékossági típust többféle alcsoportra lehet osztani, azért, hogy elkülöníthető legyen a fogyatékosság mértéke. De az nagyon egyéni, hogy a fogyatékossággal élők között ki melyiket érzi magáénak, vagy épp melyik sértő számára. Én például a vakok alcsoportjába tartozom a látássérültek között, mégis jobban kedvelem, ha azt mondják, látássérült vagyok. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell tudnunk megsaccolni, hogy egy látássérült éppen mennyit lát vagy nem lát, vagy egy mozgássérült mennyire mozgássérült, kerekesszékes-e vagy bottal közlekedik. Így a legegyszerűbb, ha egy adott fogyatékossági csoport gyűjtőneveit alkalmazzuk, ezzel elkerülhetünk kínos helyzeteket.

Miért fontosak az elnevezések? A leglényegesebb, hogy mindig tiszteletteljes legyen, és az érintett személy emberi méltóságát mindig tiszteletben tartsuk, amikor említjük a fogyatékossággal élőket, nemcsak az ő jelenlétükben.

És visszatérve az alapkérdésre, hogy miért kell folyamatosan változtatnunk a kifejezéseken?
A legfőbb oka úgy gondolom, hogy a társadalom folyamatosan felkapja a fogyatékossággal élőkre vonatkozó, eredetileg szakszavakat, és elkezdi bántó, pejoratív értelemben használni – legtöbbször az ép emberek egymásra. Főként a fiatalokra jellemző, hogy “fogyatékosozzák” egymást, ha valaki nem ért meg elsőre valamit, vagy egyszerűen csak be akarnak szólni neki, vagy lealacsonyítják. Ugyanezen a változáson ment keresztül a “hülye”, a “béna”, a “nyomorék”, az “őrült”, stb. szavunk is.
Maguknak a fogyatékossággal élőknek, és a velük foglalkozó szakmának pedig mára kifejezetten körmönfontan, megjegyezhetetlen és furcsa módon kell fogalmaznia, hogy nevet adjon annak, aminek amúgy volt és van egyszerű, érthető neve.
Nem őrület ez is?? Ahelyett, hogy előremenekülünk, inkább edukálnunk/tanítanunk kellene a társadalmat az óvodában, az iskolában, a családban, és mindenhol, hogy ne a fogyatékossággal élőkkel, az ő állapotukkal kapcsolatos szavakkal dobálózzanak, amikor valakit sértegetni akarnak.

Almádi Evelin és Pataki Veronika írása, Kaszás Panna egyetemi dolgozatát is felhasználva

Study tour Pécsen a Rejtett város projektünkről

Minden vélemény számít!

Lengyel és cseh partnereink jártak nálunk háromnapos study tour-on Pécsen. Az International Visegrad Fund által támogatott “Járj a mi cipőnkben” projektünk keretében a Rejtett város Tor-Tour-ánkat mutattuk be legjobb gyakorlatként projektpartnereinknek.

A remek hangulatú találkozó egy szép napos délelőttjén Berkes Gergő, a Rejtett város Tor-Tour-a vezetője, és segítőpartnere Borsodi Zoltán tartottak egy belvárosi sétát, akadálymentes szemmel. Aznap délután pedig a BeFogadó közösségi terünkben beszéltük át az eddigi tapasztalatokat, hallgattuk meg a lengyel és cseh projekthaladási beszámolókat, és megterveztük a jövőbeni feladatokat. Még egy pécsi borok kóstolója és a Cella Septichora akadálymentes meglátogatása is belefért a programunkba. 🙂

A study tour első állomása volt egymás meglátogatásának. A People First Egyesület korábban online tréningen készítette fel a Fundacija Sowelo és az EYCB tagjait arra, hogyan tudnak ők is hasonló érzékenyítő belvárosi sétákat létrehozni. Ehhez most újabb segítséget kaptak azzal, hogy élőben láthatták hogyan vezetünk mi egy Rejtett város Tor-Tour-át. Szerencsére lelkes partnerekre találtunk, akik nemcsak élvezték a sétát, de nagyon hasznos véleményeket, fejleszthető javaslatokat is kaptunk tőlük!

A partnerek a projekt jelenlegi fázisában kidolgozták egyéni módszertanukat, mely alapján saját Rejtett város sétájukat szervezik.
Alig várjuk, hogy júniusban a lengyelországi Poznanban, augusztusban a csehországi Vrchlabiban vehessünk részt a következő study tour-okon, és láthassuk milyen a lengyel és a cseh Rejtett város változat!

Köszönjük, hogy itt voltatok, és nagyon örülünk, hogy tetszett a városunk!

Hírek Lengyelországból

Minden vélemény számít!

“Jelenleg is dolgozunk a városi sétánk fejlesztésén. Időközben Monika csatlakozott a
projektcsapathoz! Nagyon izgatottak vagyunk, hogy elkezdjük vele ezt az együttműködést.

Monika aktívan részt vesz a fogyatékossággal élők támogatásában, és rengeteg
tapasztalata van a csoportok vezetésében. A projektünkben való részvétele lehetővé teszi számára is, hogy tovább erősítse kompetenciáit.

Aktívan készülünk a pécsi látogatásra. Közösen ismerkedünk az anyagokkal és elemezzük a legjobb gyakorlatokat, hogy hatékonyan tudjunk részt venni a találkozón.

Már alig várjuk :)”

CODE Erasmus+ nemzetközi projekt

Minden vélemény számít!

Projekt címe:
CODE – aCcessibility Of financial services for persons withDisabilitiEs/ A pénzügyi szolgáltatások hozzáférhetősége a fogyatékossággal élő személyek számára
A társadalmi és pénzügyi inklúzió előmozdítása stratégiai partnerségek révén. A bevált gyakorlatok és készségek cseréjén alapuló közös kezdeményezések előmozdítása az érdekelt felek között.

Projekt időtartama:
2023.12.01. – 2026.07.31.

Partner szervezetek:
Chambre de Commerce Italienne de Nice (COO) – OLASZORSZÁG
FondazioneIstitutodei Sordi di Torino ONLUS – OLASZORSZÁG
Fondazione Luigi Clerici – OLASZORSZÁG
Cooperation Bancaire Pour L’europe – BELGIUM
Atlantis Engineering S.A. – GÖRÖGORSZÁG
Association De Patronage De L’institut Regional Des Jeunes Sourds Et Des Jeunes Aveugles De Marseille – FRANCIAORSZÁG
Fundacio Privada Trinijove – SPANYOLORSZÁG
People First Közhasznú Egyesület Pécs – MAGYARORSZÁG

A pénzügyi inklúzió a legtöbb uniós ország előtt álló kihívás. Alapvető fontosságú volt ezért egy széles körű transznacionális együttműködés létrehozása, amely 8 érintett szervezetet foglal magában 5 különböző országból. Ezzel igyekszünk lehetővé tenni ennek a társadalmi-gazdasági kihívásnak a leküzdését.

Projekt összefoglaló:
A projekt célja, hogy a fogyatékossággal élők számára útmutatást nyújtson a pénzügyi szolgáltatásokhoz és dokumentumokhoz való jobb hozzáféréshez, valamint a jelenleg elérhető pénzügyi szolgáltatások és termékek az ő igényeikhez való igazításához.
A projekt célcsoportjai:
– fogyatékossággal élő személyek: a projekt célja, hogy megkönnyítse számukra a pénzügyi- és bankszektor megértését egy ezt célzó képzés révén, amely a rendelkezésükre álló termékek és szolgáltatások típusairól szól. A célcsoport egy webes platformon és a kapcsolódó alkalmazáson (app) keresztül férhet majd hozzá a képzési anyagokhoz.
– a célcsoport elérését segíti a fogyatékossággal élőket támogató hálózatok és a szakképzési központok bevonása. E hálózatok is profitálnak a létrehozott szakmai anyagokból, és új szolgáltatásokat, támogató eszközöket kínálhatnak. Egyben új készségekre, ismeretekre tehetnek szert e területen.
– szakképzési trénerek/oktatók és szolgáltatók: számukra elérhetővé válik a fogyatékossággal élő személyek pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről szóló innovatív képzés. Ez lehetővé teszi számukra, hogy ez irányban bővítsék kurzuskínálatukat.
Közvetett célcsoportok:
– pénzügyi intézmények és bankok, melyek számára a pénzügyi szolgáltatások akadálymentesítésére vonatkozó iránymutatások jelentenek majd hasznos információkat. Ezáltal képesek lesznek mindenki számára hozzáférhetőbb szolgáltatások megtervezésére és megvalósítására, és egyben szélesíthetik közönségüket, elérve olyan célcsoportokat is, akiket eddig nem. Egyben a vezetők és az alkalmazottak a projekt által új készségeket sajátíthatnak el.
– KKV-k (kis- és középvállalkozások) és kereskedelmi kamarák, amelyek képesek lesznek a munkahelyi beilleszkedés szempontjából kedvező gyakorlatok kidolgozására, megismerhetik és alkalmazhatják a bevált gyakorlatokat.
– a politikai döntéshozók, akik a jó gyakorlatként szolgáló, a fogyatékossággal élő személyek pénzügyi befogadásáról szóló képzési programot megismerve gondolkodhatnak tovább annak társadalmi hasznosításáról.

A célcsoportok bevonása kulcsfontosságú eleme a projektnek, ezért az érintettek a kezdetektől fókuszcsoportként, ötletadóként, tesztelőként részt vesznek a nemzeti team-ekben.

Projektkimenetek:
A CODE projekt innovációja az, hogy támogatja az univerzális tervezés modell, és a társadalmi inklúzió a pénzügyi, banki, biztosítási és üzleti környezetre való alkalmazását. A CODE egy pilot projekt mely a pénzügyi kompetenciákat a fogyatékossággal élőkben is erősíteni kívánja.
A projekt a célcsoport pénzügyi rendszerbe való bevonását és a pénzügyi termékekhez/eszközökhöz való hozzáférést az inklúzióval kapcsolatos legjobb unós gyakorlatok összegyűjtésével és megosztásával fogja elősegíteni (IO1). Interaktív platformot hozunk létre a felhasználók számára, és egy mindenki által használható applikációt (IO2). A projekt egy új, modulokból és iránymutatásokból álló képzési tanfolyamot hoz létre, amelyet az oktatók és a fogyatékossággal élők használhatnak a banki intézményekkel való kapcsolattartáshoz (IO3).

A People First Egyesület, mint magyarországi partner fő feladata a projektben:
Mint minden nemzetközi projektben, itt is fő feladatunknak a “Semmit rólunk nélkülünk!” elv képviseletét tartjuk. Emellett fő feladataink a képzési kurzus és digitális eszközök keretében a CODE inkluzív platform tervezése és fejlesztése, együttműködésben a görög partnerrel. Illetve a kurzus piloting-ja (kipróbálása) keretében a kidolgozott anyagok végső finomhangolása egyesületünk tagjai segítségével.

👉Kövess minket a Facebookon is: CODE project

Startol a kommunikációs Platform

Minden vélemény számít!

Elkészült a projektet, a Nemzetközi Visegrad Fund-ot, a legjobb nemzetközi gyakorlatokat bemutató közös Platform első változata, mely egyben fórumot is biztosít a partnerek számára. A magyar partner által kidolgozott weboldalhoz hozzáteszik ötleteiket a lengyel és a cseh csapatok, majd indulhat a közös munka a Platformon is. Tervünk szerint a projektzárást követően ezt publikussá, nyitottá tesszük minden érdeklődő számára.

A lengyel team szinte teljesen elkészült a saját érzékenyítő városi sétájával, de a cseheknél is megvan a team, és alakulnak a városvezetéssel a kapcsolatok.

Májusban találkozunk Pécsen, hogy a magyar People First Egyesület best practise-ként bemutassa a Rejtett város Tor-Tour-át. Ennek részleteiről is egyeztettünk a március havi online meetingen.

Már tesztelési fázisban a lengyel érzékenyítő túra

Minden vélemény számít!

Hírek Lengyelországból:
A Fundacja Sowelo lengyel csapat elkezdte kidolgozni az érzékenyítő városnézés saját változatát. Szakértőink megtervezték az útvonalat, és felmérték a különböző látnivalók megközelíthetőségét. A lengyelországi túra jelenleg a tesztelési fázisban van.
Izgatottak vagyunk milyen új lehetőségek és ötletek merülnek fel a projektben a közös munka során.