Akadálymentességben a legtöbbet a megbízható ajánlások, pontos információk segítenek. 
Az akadálymentes turizmus egyre nagyobb teret nyer mindenhol, hiszen az idősebbek, a fogyatékossággal élők, és a kisgyerekekkel utazók számára nagyon fontos az akadálymentes környezet.
Úgy gondoltuk, segítségetekre leszünk azzal, hogy megosztjuk a saját tapasztalatainkat egy-egy nyaralós helyszínnel kapcsolatban. Ahogy jönnek az információk, folyamatosan bővíteni fogjuk a blogbejegyzést. Görgessétek végig, szépen sorban jönnek az élmények.

Nagyon örülünk a Ti beszámolóitoknak is!
Legyen az akár csak öt mondat egy akadálymentes élményről (kilátó, múzeum, fagyizás..), kicsit hosszabb beszámoló egy városlátogatásról, vagy egy akadálymentes nyaralásról.
Lehet negatív élmény, az is tanulságos.
Ide írjatok nekünk: info@peoplefirst.hu

Ahol már benne van a gondolatokban az akadálymentesség
Olasz körút: Marche, Umbria, Toszkána, +Grado

(Pataki Veronika)
Gondolnád, hogy egy meredek hegyoromra épült kis falu akadálymentes lehet??
Hogy jutsz ide föl egyáltalán kerekesszékkel, babakocsival, mozgássérültként, vakként?!

Hát mozgólépcsőn!
Bizony, egyenesen az ezeréves etruszk és római emlékek közé, a történelmi belvárosba. Felérsz egy ódon épület mellé, és kiszállsz a mozgólépcsőből, vagy a liftből. Azért ez egy meglepő egy élmény na.
Az olasz óvárosokban azonban ez a módi, így oldják meg, hogy idősek, mozgásukban korlátozottak is megcsodálhassák a nagyon-nagyon régi emlékeket, szépségeket, vagy zarándokként bemehessenek a templomokba. 

Marche, Umbria és Toszkána, de más olaszországi területekről szerzett élményeim alapján is egyértelműen megállapítható, hogy OLASZORSZÁGBAN MÁR AZ ALAPVETŐ GONDOLKODÁS RÉSZE AZ AKADÁLYMENTESÍTÉS.

Ezzel azt még nem mondanám, hogy minden tökéletesen akadálymentes, viszont hatalmas lépést tett meg az olasz társadalom, amire Magyarországon még szükség van: mindig és mindenhol, a leglehetetlenebbnek tűnő helyeken is igyekeznek (!) akadálymentesíteni. Gondolnak rá, eszükbe jut, hogy vannak akiknek szüksége van rá!   És bizony nem is kevesen!

Ahogy fönt is írtam, alulról rémisztő meredekre épült városokba hipp-hopp fel lehet jutni mozgólépcsőn, vagy lifttel.
Bárhol ahol kis lépcső van, máris rámpát építenek.
Mindenhol van akadálymentes WC (igaz, Olaszországban valahogy nem divat a WC-deszka). Ezek azonban nyitottak, mindenki számára elérhetőek, így sokszor problémás a tisztaságuk. Ez ugye az örök dilemma: zárni az akadálymentes WC-ket, vagy nem?

És bár valóban mindenki gondol rá, hogy akadálymentessé tegyék a helyszíneket, azért jellemző az olasz “jól van az úgy” mentalitás is. Sokszor előfordul a majdnem akadálymentesség, ami véleményem szerint rosszabb tud lenni, mintha nem lenne az. 

Pesaroban azonban nagyon elgondolkodtató volt az a párosítás, amit a város “biciklis város” címe jelent. A példásan kiépített kerékpárutak ugyanis ugyanolyan remek közlekedési lehetőséget jelentenek kerekesszékkel is. Vagyis a bicikliváros akadálymentes város is.
Általában jellemző volt a bejárt területekre, hogy nagyon erőteljesen elkezdődött Olaszországban a bicikliutak építése. Ez pedig könnyedén összeköthető az akadálymentesítéssel. Tanuljunk belőle!

És meséljenek kicsit a képek is:

Scheggio a meredek dombra épült umbriai városka

És itt is van lépcsőlift

Macskakövön akadálymentes rész!

Akadálymentes parkoló mindenütt

Egy rossz példa Urbinoból : ide mi fér be??

Monte Cerignone, Umberto Eco hegyi városkája. Ahol a madár se jár hely, de van akadálymentes parkoló.

Pesaro, kedvencem tábla. “A hülyeség nem fogyatékosság. menj és parkolj máshova”

Pesaro, vakvezető sávok.

Bicikliváros =

= akadálymentes város

Gradara kastély: a “majdnem jó”. Csak az a lépcső ne lenne, és kicsit szélesebb ajtó.

Cascia zarándokváros. Mozgólépcső visz a belvárosba.

Cascia, mindenhol mozgólépcsők lepnek meg az ódon falak között

Cascia. Akadálymentes WC-k.

Vagy mozgólépcsőn jössz, vagy lifttel (vagy gyalog persze).

Akadálymentes WC-k.

Spoleto római kori város. Ugye hogy meg lehet oldani mindenütt a macskakövek akadálymentesítését!

Livorno, vakvezető sávok és Braille írással leírás a kikötőről.

Livorno, egy “jól van az úgy” járdaszegély.

Livorno: minden templomhoz rámpa dukál

Pisa, rámpa a dómhoz

Pisa, akadálymentesített parkolóautomata (jobb alsó sarok ikon)

Lucca: nem hajthatsz be, csak ha mozgássérült vagy.

San Miniato óvárosába is lift visz föl. Szép vagy nem szép, hasznos!

Ráadás már hazafelé: Grado fürdőváros, lapos, és mindenhol akadálymentes. (Utószezonban ugyan már bontják a strandjárdákat. )

Tenerife, nem útibeszámoló 

(Borsodi Zoltán)
Utazunk Covid után. Tavaly szinte az egész világ egyszerre indult neki, hatalmas tömegek mindenhol, a mozgásában korlátozott embereknek még nehezebb lett az utazás, mint valaha. 

Májusban az úticélunk Tenerife volt. A Kanári szigetek legnagyobbja, Afrika nyugati partjainál, 3800km távolság, ami kb. 6 órás repülőútra van Magyarországtól. Olyan helyet kerestünk, ami kerekesszékkel is élvezhető pihenést és kirándulást kínál. A várakozásunkat felülmúlta a hely.

Késett a gépünk, de egyébként is hajnalban értünk a már teljesen üres repülőtérre, de az akadálymentes taxi 5 percen belül megérkezett. Külön várakozóhely volt kerekesszékeseknek, fedett helyen és lecsapott szegéllyel.  

Az Arona Gran Hotelben töltöttünk egy hetet, ami az átlagosnál is több akadálymentes szobával rendelkezik. Meglepően tapasztaltuk, hogy az aula egy része csak elektromos kerekesszékek parkolására és töltésére volt fenntartva. A szálloda kérésre, teljesen fel tudja szerelni szobáit orvosi ágyakkal, liftekkel. 24 órás gyógyszertár üzemel, valamint gyógyászati segédeszközbolt. Apró hiányosságokat persze mindenhol felfedezhetünk, például a szobai termosztát kb. 160 cm magason volt.  

Los Cristianos és Playa Americas kerekesszékkel nagyon könnyen járható, általában véve lapos, sok rámpával és könnyen megközelíthető üzletetekkel. A külön kihívás keresőinek azért csináltak 45 fokos rámpát az italbolt elé 😊.
Érdekes színfolt, hogy kerekesszékes hintát is felfedezhetünk egyes játszótereken. Akadálymentes parkolók nagy számban vannak mindenhol, nem kellett külön keresgélni. Fantasztikus volt még felfedezni a Braille írással ellátott ásványvizes üvegeket. 

A környéken két akadálymentes tengerpart is található, emellett az extrém kalandokat keresőknek kifejezetten kerekesszékkel búvárkodást kínáló hajóutakat is ajánlanak, ahol minden akadálymentes beleértve a mellékhelységeket a hajón.  

A sok szöveg után beszéljenek tovább a képek. 

Akadálymentes fürdőszoba, lehajtható zuhanyülőkével és kapaszkodóval. A falon egy L alakú kapaszkodó és sampon valamint tusfürdő adagoló. Fehér csempe oldalfalakkal és természetes mintájú padlóval.

Kék színű műanyag vizes flakon rajta Braille írás.

Kerekesszékes hinta egy városi téren.

Los Cristianos, Arona Gran Hotel

Playa de las Americas

Arona Gran Hotel

Balatoni vitorlázás akadálymentesen

Az Egylet kikötője a tihanyi komptól Balatonfüred felé körülbelül 1 km-re található. A 70 vitorlás befogadására alkalmas rendezett, gondozott marinában minden hajóhelyhez víz, villany csatlakozás tartozik. Felújított vizesblokk, konyha, társalgó várja vendégeinket. A közelben strand, színvonalas szállások és étterem is elérhető. Kívül-belül akadálymentes, még a mellékhelyiség is. A kültér nem amolyan vesekő zúzós, hanem sima még ha füvesített is. A felújított beltérben is lehet kerekesszékkel közlekedni, hiszen minden egy térben megtalálható.

A csapat a vitorláshajó fedélzetén.

Akadálymentes-e a Fény Útja?

(Borsodi Éva, Borsodi Zoltán, Pataki Veronika)
Mi is bejártuk a Pécset méltán híressé tevő Zsolnay Fényfesztivál / Zsolnay Light Festival-t, kerekesszékkel, Zolival és Évivel. Nagy örömünkre nem voltunk egyedül, több társunkat is láthattuk a tömegben.

A legnagyobb élményt a Kodály Központ okozta. Belépéskor azonnal elénk sietett egy készséges munkatárs, megkérdezve, miben lehet segítségünkre. Majd a számunkra is megfelelő bejárathoz kísértek minket, hogy megnézhessük a lenyűgöző Gaia (Földgömb) installációt.

Ezután a SMING interaktív kórus-installációja következett, mely egy mesterséges intelligencia által vezérelt kórus….de nem is lehet így leírni, ezt át kellett élni.
A “kórust” vezényelni egy pódiumot lehetett, melyre mindkét oldalon lépcső vezetett. Ám ezúttal nem lemondó sóhajtozás, hanem egyértelmű kérdés volt a szervezők reakciója a kerekesszéket meglátva: “az úr is szeretné kipróbálni?” Az igen válaszra pedig azonnal kerítettek egy rámpát. Igaz, ez nem bizonyult stabilnak, de öten segítettek, hogy akkor is sikerüljön feljutni a karmesteri pódiumra. Sőt, ez időre, amíg a székkel megküzdöttünk, zárt körűvé nyilvánították az eseményt, hogy ne legyen maga a kerekesszék hurcolása az attrakció. Hálás köszönetünk a Kodály Központnak ismét, már sokadszor tapasztaltuk megértő, praktikus, kedves hozzáállásukat.

A Fény Útja további állomásaiban előzetesen (bár sietve) nyújthatott némi segítséget Egyesületünk a szervezőknek, jelezve, hogy a weboldalon tüntessék fel az akadálymentes helyszíneket a kerekesszékesek, babakocsisok számára. Ez megtörtént, amit nagyon köszönünk. Sajnálatos, hogy az Akadálymentes Pécs Adatbázisunkat (https://peoplefirst.hu/akadalymentes-pecs/) nem linkelték be hozzá ahogy kértük, hiszen ott ingyenesen, magyarul és angolul is részletes akadálymentességi leírások szerepelnek a Fény Útja helyszíneiről is. Bízunk benne, hogy jövőre már szorosabb együttműködés alakul ki a People First és a Zsolnay Negyed szervezői között a Fényfesztivál akadálymentesítése ügyében.

Pécs városban a helyszínekhez vezető utak bejárhatóak voltak, a tömeggel megküzdöttünk, bár direkt a vasárnap délutánt választottuk, így nem volt durva a helyzet.
Mint kiderült, manuális, segítő motor hajtotta kerekesszékkel a Széchenyi tér kövezete nagyon csúszik.
A 48-as téren lévő térkövek göröngyösségének még senki nem találta meg az értelmét, de kerekesszékkel, látássérültként, babakocsival, akár csak szandálban is nehezen járható.
A híres pécsi macskakövekre pedig sürgető lenne az akadálymentesítési megoldás! (egyszerű, külföldön sok helyen bevált ötlet: két sávban sima út létrehozása babakocsiknak és kerekesszékeseknek. Ennyi. Be is adtuk az ötletet a Dönts velünk – pécsi közösségi költségvetés városi projektre).

A parkolással akadt egy érdekes élménye Zoliéknak, sikerült ugyanis a fényszőnyegre ráparkolniuk. 🙂  Vagyis a Janus Pannonius utcába, amely ilyenkor fényszőnyeggé válik esténként. Igaz, ők napközben, kora délután parkoltak, amikor még nincs ott lezárás, viszont van két hívogató akadálymentes parkoló. Az esti rendezvényre figyelmeztető tábla pedig sajnos nem volt elég észrevehető. Jött is egy telefon a rendőrségtől, hogy azonnal álljanak el, mielőtt elszállítják. Futás, – ez nem könnyű ám kerekesszékkel -, majd a rendőrség biztosított egy másik akadálymentes parkolót és elintéződött a dolog.

Zoli vezényli sokadmagát 🙂

Észak-Németország, Ostsee 

Az általunk Balti-tengernek nevezett Keleti-tenger (Ostsee) csodálatos és teljesen akadálymentes nyaralást nyújt ha oda látogatunk. Travemünde és tág környékén különleges tájak, nyugalom, szépség fogad, nincs túl meleg és mindenhol magától értetődő az akadálymentesség. Talán ezért is annyira feltűnő, hogy rengeteg a kerekesszékkel, rolátorral, biciklivel közlekedő turista.
Egy nagy hiányosság itt is van: bár mindenre felkészültek, érdekes módon vakvezető sávokat sehol sem alkalmaznak.

Beszállás a hajókba, kompokba kerekesszékkel, rolátorral

Séta a teljesen sima promenádon.

Nem probléma sem a hajókba beszállás, sem a tengerparti sétányon nézelődés, az éttermekbe betérés. Még a játszótereken is találunk akadálymentes játékot. Sőt, a biciklijavító állomásoknál a babakocsik és a kerekesszékek defektjeire is gondoltak.

A WC-k nagyrésze Euroschlüssel/Eurokey-el nyitható, vagyis olyan kulccsal, melyet a fogyatékossággal élők megvásárolhatnak, és számos akadálymentes WC-t nyit Németország teljes területén.

Külön weboldalak gondoskodnak arról, hogy mindent megtaláljuk az akadálymentes nyaralásról Travemünde környékén, pl:
https://www.travemuende-tourismus.de/service/travemuende-barrierefrei
https://www.ostsee24.de/ostsee-urlaub/barrierefreie-angebote#strandroll

A standokon nincs a kerekesszékes vízbejutáshoz betoncsík, mert ennél jobb megoldást találtak: több helyen strandolásra alkalmas kerekesszéket lehet igénybe venni, így nem megy tönkre az egyébként sem fürdőzésre kitalált, drága saját szék.

Így néz ki egy strandkerekesszék, ingyenes használatra!

Az Ostsee egy másik felén, Rügen szigeten az Altefähr-en ilyen rámpákat találni a tengerparton:

A hosszú tengerparti rámpa kerekesszéknek, babakocsinak

A tengerparti rámpa használatban.

Como-i tó, végre látássérülteknek is

Kifejezetten nem jártam utána ez alkalommal az akadálymentességnek, de a hajókikötőkben feltűnt, hogy nagyon figyelnek erre.
Különösen a látássérülteknek található mindenütt Braille írással is olvasható információ. Ez éppen azért tűnt fel ennyire magyar szemmel, mert nálunk általában a látássérültek maradnak ki az akadálymentesítésből. Lásd: nincs taktilis jel a járdán/padlón, vagy ha van, akkor időnként a semmibe vezet. Netán egyenesen a falnak, vagy a korlátnak irányít neki.
Mindkét utóbbira tudunk konkrét példát az Akadálymentes Pécs adatbázisunk feltárása során.(Ha van kedvetek, keressétek meg az adatbázisban melyek azok, mert leírtuk! Annyit elárulunk, az egyik pécsi belvárosi bevásárlóhely, a másik mohácsi kulturális helyszín). https://peoplefirst.hu/
A Braille feliratok is sokszor kerülnek nem megfelelő helyre, sőt, esetleg fordítva. Ha pedig egy lift végre hangosan is bemondja az emeletet és egyéb információkat, na annak egyenesen a csodájára járunk. Pedig honnan a csudából tudhatná amúgy egy vak ember, hogy hányadik emeleten állt meg épp a lift??
(zárójelben: a 21.században, EU tagországban vagyunk…)

Ha bármiféle segítség kellene: egy nagy tábla, amely minden kikötőben látható, szinte belebotlasz.

Braille feliratok minden kikötőben

London és Wales

A kiírásokkal, sima utakkal, parkolókkal, taktilis jelekkel sehol nem volt gond Wales-ben sem, Swansea, Mumbles és Cardiff is rendezetten akadálymentes. Igaz Wales-ben rá kell készülni a szokatlan nyelvre, a fogyatékossággal élő például Bobl Anabl.
Swansea-ben találtam építészetileg vagy inkább formatervezésileg remekmű lépcső-rámpát is.
A vásárcsarnok is akadálymentes, és mindenhol található akadálymentes WC. Ezt a szép szokást, miszerint alapszükségleteket is hadd elégíthessünk ki fogyatékossággal élőként, átvehetnénk mihamarabb!
Nagy kedvencem volt az akadálymentes, kisbusz-szerű taxi – welsh-ül Tacsi – amit erősen hiányolunk Pécsről. Vállalkozásnak sem lenne utolsó!
A közeli, világhíres Clyde Parkban is simán lehet gurulni, WC persze van mindenkinek, vagyis akadálymentes is. A nyilvános WC-k “national key”-vel működnek, vagyis egy saját kulcs nyit minden nyilvános akadálymentes WC-t. Szintén egy szép szokás, amit azonnal bevezethetünk.
Cardiff-ban, Wales fővárosában nem akadály a réges-régi vár sem. Mármint nem akadályos. Ennyit a “nem lehet akadálymentesíteni, mert műemlék”, kicsit már elkoptatott kifogásról.

A Globe színháznál a falba vezető taktilis jelek

Kerekesszékes művész “emberke” szobra

Itt látszik milyen kevés metrómegálló akadálymentes

Egy rossz példa a nagy magasságkülönbségre néhány metrómegállóban.

Metrobejárat, mindenkire gondolva

Tate Modern, egykori turbinagyár, teljesen akadálymentesen

Tate Modern, közérthető feliratok és piktogramok

Kedvenc feliratom: Nem minden fogyatékosság látható

Vegyél a válladra egy könnyű széket, pihenj meg vagy csodáld a képeket a Tate Modernben

Wales, parkolás egy múzeumban “Bobl Anabl”-ként is.

A “nem lehet akadálymentesíteni, mert műemlék” csak kifogás.

Az utcai rámpa, építészeti,dekorációs és akadálymentesítési műremek

Akadálymentes taxi, Wales

Balatonmária, a Regens Wagner zene füleimnek, a lelkemnek..

(Molnár Gyöngyi)
..hiszen testileg-lelkileg felüdít, ha elmehetek a magyar tengerhez, a Regens Wagner Közhasznú Alapítványhoz, Lakóotthonhoz és Vendégházhoz.

Mielőtt mindenféle élménybeszámolóba kezdenék szeretnék betekintést nyújtani ennek az Alapítványnak a történetébe:
A Regens Wagner Közhasznú Alapítványt 2000 júniusában a Bajorországban 1847 óta fogyatékkal élők szolgálatában működő „Regens-Wagner-Stiftung mit Sitz in Dillingen a.d. Donau” (www.regens-wagner.de) hozta létre. Az alapító Dél-Németországban tizennégy helyszínen gondoskodik fogyatékos személyekről. Másfél évszázados, sikeres munkássága garancia a magas szakmai színvonalon való magyarországi jelenlétére. Az alapító, mint célt, az értelmi fogyatékos személyek társadalmi integrációjának elősegítését határozta meg.

E cél megvalósítása érdekében létrehozta Balatonmáriafürdő központjában, közvetlen vízparti telken a Regens Wagner Otthont, melyben fogyatékos személyek otthona mellett nappali intézményt és vendégházat működtet. Az alapítvány, intézménye mellet, 30 vendégszobájának, és konferencia termének bevételeiből egészíti ki a tevékenységéhez szükséges forrásokat. Az ellátottak foglalkoztatását elsődlegesen a fogyatékos személyek üdültetésével kapcsolatos feladatokban határozta meg.

Az élmények színes tárházát tudnám felsorolni a balatoni a mostani balatoni nyaralásom során.

Ezen a helyen már háromszor jártam, kétszer teljesen akadálymentes környezetben szállásoltak el, a harmadik alkalommal pedig nem akadálymentes szobát foglaltam le, ahol a folyosó végén volt akadálymentes fürdőszoba, szaunával.
Az akadálymentes szárnyban 12 akadálymentes 2 ágyas szoba van, mindegyikhez akadálymentes fürdőszobát építettek. A bejárata fotocellás. Nincsenek küszöbök. A folyosó végén tágas közösségi tér található, oldalról megközelíthető hatalmas erkélyrésszel.

Az egész lakóotthonhoz és vendégházhoz óriási szépen megművelt park tartozik, amit a fogyatékossággal élő emberek művelnek meg.
Ebben az alapítványban az itt lakó sorstársak kézműves munkát végeznek, a kerti munkák mellett.

A rövid történeti áttekintésben már megemlítettem, hogy Balatonmáriafürdő központjában van ez a „fogyatékossággal élő emberek paradicsomának” nevezett csoda hely, amely közelében léptem-nyomon éttermek vannak.

A Balaton-part is akadálymentes, rámpa visz be vízbe és a szálló vendégek számára ingyenes.

Üdülő nagy kerttel

Kellemes, ízléses szobák

Park egész a Balatonig

Ha esetleg rossz idő lenne, lehet bent is sportolni

Étterem és közösségi tér

A szauna

Akadálymentes fürdők

 

Folytatom a fesztiválokat, kerekesszékkel bemutató élménybeszámolómat, ezúttal a Tolna megyei Ozoráról.

Nem ok nélkül, de rendszerint úgy indulunk neki egy magyarországi fesztiválnak, hogy már megint milyen külön akadályokat kell majd megugranunk, amit egy ép látogató észre sem vesz.  Ez olyan mint ha a trójai falovat indítanák az epsomi derbyn.

A fesztivál weboldalán csak nagy alapvető információkat találtunk, konkrétan azt hogy kerekesszékkel teljes árú jegyet kell venni, de a kisérő ingyen mehet be, illetve hogy van akadálymentes WC. Egyébként a weboldal nehezen használható, akadálymentessége is megkérdőjelezhető, viszont rögtön megkapjuk első pszihedelikus élményünket a folyton forgó színes ábráktól, mindezt tudatmódosító szerek használata nélkül.

Ezzel a nulla információval kezdtünk neki az első napnak. A helyszínhez közel már kisebb sor volt a közúton, az autókat egy közeli mezőre terelték, majd mint később kiderült, onnan kellett volna földúton menni a bejáratig, majd onnan kb. egy kilométert a jegypénztárig, ahol az előre megváltott belépődet karszalagra cserélheted.

Ozora látogató első nehézségi szint.

Az utbairányító srácnak elmagyaráztuk a helyzetet, aki továbbengedett azzal a megjegyzéssel, hogy reméli nem fordítanak vissza. A bejáratnál már a biztonság őrök tereltek. A hatékonyságuk az orkokéval egyenlő Mordor kapujában. Biztos voltunk benne hogy semmilyen információval nem rendelkeznek. Meglehetősen igénytelenül válaszoltak a kérdéseinkre, de bármit is próbáltunk, a jegypénztárhoz vezető aszfaltos út mentén lévő kb. 400 parkoló egyikét se használhattuk amíg a jegyünket kiváltjuk. Az autót kénytelenek voltunk távolabb egy árokpartján leállítani, kifejezett akadályosított parkolás volt.

Javaslatom lenne, hogy a kapuhoz telepítsenek teleport kapukat, vagy mozgójárdát. Tudom, ez lényegesen egyszerűbb, mint információval ellátni az illetékeseket, de az utóbbinak kisebb az esélye.

Egy kilométer az út az épületig, ahol intézik a jegyeket, mögötte hosszú sor, földúton némi sziklákkal körítve. Egy gyors szituációelemzéssel rávilágítottam a biztonsági kollegának, hogy ez hadicsel csak igen nagy veszteséggel kivitelezhető számomra, majd a tárgyi tudásnak a szikráját is mellőzve, több kollegájával is egyeztetve közölte, “hát esetleg próbáljuk meg elől”.

Maga a beléptetés már nem vett 30-40 percnél többet. Az ugyan kedves és segítőkész csapat nem igazán értette mit is akarunk, majd emlékeztettük őket a saját üzleti kondíciójukra. Elkérték az egészségügyi kártyámat. Mondom mimet? Hogy igazoljam, hogy nem csak kamuból ülök a székben. Itt leültem volna, ha éppen nem ülök már. Nem tudok ilyen kártyának létezéséről Magyarországon, a járadékom igazolására való kártyát és párom! igazolványát elkérve beküldték valahova, engedélyt kérni. Ez az eljárás szerintem több problémát is felvet, kezdve személyes adatok kezelésétől morális kérdésekig, de leginkább a felkészületlenség volt a zavaró.

Ozora látogató második nehézségi szint. Lépj vissza két mezőt, egyszer kimaradsz a dobásból.

Az autót a bejárat után nem sokkal lerakva, nekivágtunk a fesztiválnak. Az út végig kiváló minőségű volt, a hírek alapján az idei fesztiválra készült el, de elég nagy szintkülönbégeket kellett leküzdeni, sok helyen fesztiválozó idegenek szálltak be vagy az emelkedők leküzdésébe vagy az intenzív fékezésbe. Ez semmiféleképpen nem róható fel a szervezésnek, tényleg szuper az út felülete, csak nem menj le róla, mert akkor már csúnya meglepetések várhatnak. Zavaró volt még az információs táblák hiánya, az akadálymentes mosdót nem is találtuk meg. Az étel-ital standok egy része nem közelíthető meg kerekesszékkel, a színpadok zöme se könnyen. Mindezek ellenére a fesztiválhangulat hamar magába szippant, a felhőtlenül szórakozó tömegben nem volt nehéz feloldódni. Rögtön kaptam is a kezembe a buli kezdetén két már izzó füstölőt, így egyhelyben kellett volna maradnom 15 percet, mire leégnek, de egy cseles trükkel a mellettem már nem ebben a dimenzióban lebegő kedves úriembernek átadtam.

Éjszaka, a parkolóban hagyott autó felé azért sikerült egy kis sérülést összehozni, főleg a fékezések során, el is határoztuk, hogy legközelebb felkérezkedünk az aszfaltos út tetejéig és onnan egy lényegesen egyszerűbb úton jutunk le a nagyszínpadhoz.

Ozora látogató csak profi szint. Csak egyessel vagy hatos dobásával léphetsz tovább.

Fesztiválozó tömeg, kora este egy hatalmas lánggal égő tábortűz körül. Táncolnak. Többszáz ember látszódik egyszerre.

Ember tervez, biztonságiak és szervezők meg ellenállnak. A következő napon a fenti elgondolás szerint próbáltunk feljutni, csekély eredménnyel. A biztonságiak először heves ellenállásba kezdtek, majd miután harci sebeimet megmutattam, sikerült mégis egy szervezőt elkapniuk és megkérdezték mi a helyzet. A válasz az volt, hogy láttak itt már kerekesszékest felmenni simán (aki valószínűleg

én voltam) és nem mehetünk közelebb autóval. Tényleg, ilyen érveléssel már nem volt lehetőségünk tovább vitázni. Elfelejtettem megkérdezni, hogy az akadálymentes parkoló akkor hol található, hiszen törvényileg 50 hely után kell egynek lennie, de trollokat az ember nem faggat Mordor földjén, inkább felhúztam volna az Egy Gyűrűt és láthatatlanná válok a kocsival együtt.

A fesztivál ennek ellenére nagyon szuper volt, de párom és segítőm előre kijelentette, hogy jövőre ő nem fog visszajönni. Én még gondolkozom rajta, lehet nem kellene feladni az első fejezet után.

Bejárat egy WC-be. Az egyik oldalt üvegfal, amin egy férfi, egy nő és egy kerekesszékes embléma van. A másik oldalt maga a bejárat. Egy kis küszöb után fa mintázatú padló, bent oldalt egy ajtó és a folyosó végén maga a mellékhelység található.

Budapest, Westend City. Az első emeleti mozgáskorlátozott WC már évek óta üzemen kívül van, így csak egy maradt a földszinten, amit használni lehet. Az ember gyomra már előre görcsben van, mert szinte 100% hogy foglalt és nem jogosultan, így mindig balhézni kell. Így történt ezen a délelőttön is. 

 Próbálunk bejutni, de vannak bent. Halljuk, hogy az illető hangosan telefonál. Bekopogunk, erre kiüvölt a felhasználó, hogy MI VAN? Mondjuk szeretnénk használni. Semmi változás. Várunk pár percet, megint kopogás, most már erősen, nem félreérthető módon. Megint kiüvölt a kommunikációs zseni, MIT AKARUNK? Mondjuk még mindig ugyanazt, használni szeretnénk, de mivel nem jön ki, hívjuk a biztonságiakat. Erre a válasz, amin sajnos nem lepődtünk meg, ÉN VAGYOK A BIZTONSÁGI. Mondjuk az remek, akkor rögtön a rendőröket hívjuk. Sikerült közben fogni egy helyi biztonságit, aki ugyan passzívan csak megfigyelőként vett részt, de jelenléte mégis több magabiztosságot adott.  

Nagy lendülettel végül a biztonsági szolgálat embere megjelent az ajtóban, én meg a telefont magam elé véve, videózást színleltem. Igazából szándékomban állt, de az adrenalin és a mobilhasználat pont kioltották egymást, így mikor indítanom kellett volna a felvételt, leállítottam. 

Az illető hamar levonta a következtetést a kéztartásból és a telefonból, és közölte, ne videózzam, és különben is azonnal töröljem le, mert hívja a rendőröket. Mondom neki, hogy jogosulatlanul használta a helyiséget, azért készítem a felvételt, de ha gondolja hívja a rendőröket, legalább nem nekem kell vele foglalkoznom. A válasz az volt, hogy akkor hívja a diszpécsert. Szerintem megvolt győződve, hogy a diszpécser majd mintegy görög istenként, villámokat szór ránk és megsemmisülve önként a legszigorúbb börtönbe vonulunk tettünkért. Hívta is én meg fennhangon közöltem, hogy a kollegájuk elfoglalta a mozgáskorlátozott WC-t, majd fittyet hányva a közben kialakult kisebb cirkuszra, bevonultunk.  

Dolgunkat elvégeztük, majd a lifthez közeledve a sarkon áll az elkövető az áruházi biztonságival, várnak valamit, nagyon csendben. Pillanatra megfordult a gondolat bennem, hogy várjunk egy kicsit, ne konfrontálódjunk tovább, de ugye miért ma változzak meg, nézzük mi sül ki belőle. 

A felvonó elött várva azért kíváncsi voltam és odaböktem, na mit mondott a diszpécser? Semmi válasz. Jön a lift, ellép előlünk, “tessék menni” mondja… nagyon-nagyon halkan. 

Még nem is végeztünk a Covid járvánnyal, már itt egy háború a szomszédban.
Történelemkönyvben élünk.
Mindez a lelkekre is hat, méghozzá elképesztő mértékben. A legrosszabb, hogy ennek igazából nem is vagyunk tudatában. Nem tudjuk miért vagyunk szokatlanul letörtek, szokatlanul izgatottak, mi ez a szívdobogás reggel-délben-este, miért szakítunk meg kapcsolatokat indokolatlanul, miért viselkedünk úgy ahogy nem szoktunk, miért büntetünk másokat saját frusztráltságunkkal?
Minden nagy leképeződik kicsiben.
Minden rossz megjelenik otthon, a kisközösségekben is.
Mindez oda vezetett, hogy mára sziszifuszi munka egyben tartani közösségeket. 

MIÉRT?
Nincs igény egymásra? De van! Mindennél jobban van.
Nem akarunk találkozni? De akarunk, szükségünk van másokra, nem akarunk egyedül lenni.
Elbújunk az online térben? El! De ki is akarunk törni, ülni akarunk a kávézóban, az iskolában, a munkahelyen.
Elegünk van a túl sok információból, történésből? Elegünk! Mégis kell mindig az új, vágyunk másra, mint a Covid és egyéb félelem. 

Sok az ellentétesen ható erő, sok ez mindenkinek, össze vagyunk zavarodva. 

Mi is szervezzük a jobbnál-jobb programokat a BeFogadó közösségi terünkben, próbálunk a normális életben is megmaradni, és megtartani.
Igény van rá, hiszen nagyon sokan jelentkeznek egy-egy eseményre, saját tagjaink és meghívott külső vendégek, érdeklődők. “Érdekel”, “ott leszek” visszajelzéseket nyomnak a Facebookon.
Mi pedig úgy készülünk: odamegyünk jóval előbb, berendezzük a termet, székeket cipelünk, asztalokat húzogatunk, szellőztetünk, rámpát rakunk az ajtóhoz, kitárjuk a százéves nagykaput, teát főzünk, sütit viszünk, üdítőt cipelünk, popcornt pattogtatunk, poharakat teszünk ki, szalvétát hajtogatunk……VENDÉGEKET VÁRUNK.
Szívből.
Mára 42-en jelezték, hogy “érdekel”, mára meg 23-an. De jó, 14-en az “ott leszek” gombot is megnyomták, akkor biztosan jönnek! Repdesünk. Minden kész, a terem tele van a szívünkkel, az előadók is érkeznek, ők is sokat készültek.

De csak majdnem vannak ott az emberek.
Nem is jelezték, hogy közbejött valami, ne készüljünk, ne tegyük bele megint a lelkünket. Azt a lelkünket, amit nekünk is megterhel Covid, háború, magánélet, munka…

Az a félelmem esténként álmomban, hogy szétesik a világ. Szétesik kívül-belül szétszaggatott emberekre, szétesnek a közösségek, és egyedül maradunk mind magunkkal és a szétszaggatott lelkünkkel. 

Most tényleg hagyjuk ezt?!
Vagy elmegyünk a közösségekbe, felvesszük a fonalat és folytatjuk az életet??
DÖNTSÜNK MOST!