Archívumok

MIÉRT kampány 16: MIÉRT kell folyamatosan változtatni a fogyatékossági elnevezéseket?

Úgy is feltehetném a kérdést: “minek nevezzelek”?, ha nagyszerű költőnket, Petőfit szeretném idézni.

Először kicsit arról, milyen elnevezéseket használunk aktuálisan.
A fogyatékosságra ma két elnevezést használunk: talán a legelfogadottabb a fogyatékossággal élő ember vagy személy. Miért? Mert ez azt fejezi ki, hogy van egy fogyatékosságom – esetemben látássérülés -, ami nem a személyiségem része, hanem amivel együtt élek.
A másik leggyakrabban használt elnevezés a fogyatékkal élő ember vagy személy, amellyel jogszabályokban, szakirodalmakban és hivatalos helyeken találkozunk.
Egyetértek teljesen azokkal a szakemberekkel, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a fent leírt ma  leginkább elfogadott két kifejezést mindenképpen az “ember” vagy a “személy” szavakkal együtt használjuk.

Korábban teljesen természetesen volt használatos a fogyatékos szó. Hogy ez sértő-e vagy sem, nagyon megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy manapság ezt a szót sokan használják egymásra szitokszóként,  sajnálatos módon egyfajta szlenggé vált. 

Általánosságban gyakran előkerül a sérült kifejezés is, de azt gondolom, ez akkor helyénvaló, ha a fogyatékossági típussal együtt alkalmazzuk, mint például mozgássérült, látássérült, hallássérült. Önmagában a “sérült” egy sebzettségtudatot erősíthet. Vagy éppen nem a fennálló fogyatékosságot jelzi, hanem egy baleset utáni ideiglenes sérülést. Ily módon a horzsolás, vagy a vágás útján keletkezett seb is sérülésnek számít.

A kiindulópontot azonban a mára olyan, társadalmilag elfogadhatatlan elnevezések jelentik, mint a hülye, őrült, nyomorék, vagy az idióta. Bizony, a 19. században ezek voltak az általános hétköznapi és szakszavak!
A hülye az az ember volt, aki mindenen elhült, vagy hüledezett, vagyis bamba volt. Később az értelmi fogyatékosokra is alkalmazták, de nem pejoratív értelemben, egyszerűen ez volt a megnevezés. Ugyanez áll az idiótára, azokra az emberekre használták, akik nem értették a társadalmi szabályokat, mert alacsonyabb volt az intelligencia szintjük. A nyomorék pedig a testi fogyatékosok általános megnevezése volt.
Az első kifejezetten értelmi fogyatékosok számára létrehozott intézmény 1875-ben “Első magyar hülye-nevelő és ápoló intézet” néven nyitotta meg a kapuit Rákospalotán.
A korai 1800-as években pedig “közőrüldét” alapítottak, mellyel az akkori szokás szerint a fogyatékossággal élőket kirekesztették a társadalomból, elzárták intézményekbe.
Figyelemreméltó elnevezés még Roboz Józseftől a „gyengetehetségűek”, melyet az első általa írt szakkönyvben a differenciált oktatás kialakítására szánt koncepcióban említ címként.

Betegség vagy állapot? A kérdés nagyon jó, mert a fogyatékosság szerintem egy állapot, ami vagy veleszületett, vagy szerzett, azaz bizonyos ideje áll fenn. Ténylegesen általában valamilyen betegség következményeként alakul ki, épp ezért úgy gondolom, az “állapot” szó fogyatékosság esetében sokkal jobban megállja a helyét.

A fogyatékosság fajtáit tekintve is sok-sok elnevezés van már a köztudatban. Minden fogyatékossági típust többféle alcsoportra lehet osztani, azért, hogy elkülöníthető legyen a fogyatékosság mértéke. De az nagyon egyéni, hogy a fogyatékossággal élők között ki melyiket érzi magáénak, vagy épp melyik sértő számára. Én például a vakok alcsoportjába tartozom a látássérültek között, mégis jobban kedvelem, ha azt mondják, látássérült vagyok. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell tudnunk megsaccolni, hogy egy látássérült éppen mennyit lát vagy nem lát, vagy egy mozgássérült mennyire mozgássérült, kerekesszékes-e vagy bottal közlekedik. Így a legegyszerűbb, ha egy adott fogyatékossági csoport gyűjtőneveit alkalmazzuk, ezzel elkerülhetünk kínos helyzeteket.

Miért fontosak az elnevezések? A leglényegesebb, hogy mindig tiszteletteljes legyen, és az érintett személy emberi méltóságát mindig tiszteletben tartsuk, amikor említjük a fogyatékossággal élőket, nemcsak az ő jelenlétükben.

És visszatérve az alapkérdésre, hogy miért kell folyamatosan változtatnunk a kifejezéseken?
A legfőbb oka úgy gondolom, hogy a társadalom folyamatosan felkapja a fogyatékossággal élőkre vonatkozó, eredetileg szakszavakat, és elkezdi bántó, pejoratív értelemben használni – legtöbbször az ép emberek egymásra. Főként a fiatalokra jellemző, hogy “fogyatékosozzák” egymást, ha valaki nem ért meg elsőre valamit, vagy egyszerűen csak be akarnak szólni neki, vagy lealacsonyítják. Ugyanezen a változáson ment keresztül a “hülye”, a “béna”, a “nyomorék”, az “őrült”, stb. szavunk is.
Maguknak a fogyatékossággal élőknek, és a velük foglalkozó szakmának pedig mára kifejezetten körmönfontan, megjegyezhetetlen és furcsa módon kell fogalmaznia, hogy nevet adjon annak, aminek amúgy volt és van egyszerű, érthető neve.
Nem őrület ez is?? Ahelyett, hogy előremenekülünk, inkább edukálnunk/tanítanunk kellene a társadalmat az óvodában, az iskolában, a családban, és mindenhol, hogy ne a fogyatékossággal élőkkel, az ő állapotukkal kapcsolatos szavakkal dobálózzanak, amikor valakit sértegetni akarnak. 

Almádi Evelin és Pataki Veronika írása, Kaszás Panna egyetemi dolgozatát is felhasználva

Study tour Pécsen a Rejtett város projektünkről

Lengyel és cseh partnereink jártak nálunk háromnapos study tour-on Pécsen. Az International Visegrad Fund által támogatott “Járj a mi cipőnkben” projektünk keretében a Rejtett város Tor-Tour-ánkat mutattuk be legjobb gyakorlatként projektpartnereinknek.

A remek hangulatú találkozó egy szép napos délelőttjén Berkes Gergő, a Rejtett város Tor-Tour-a vezetője, és segítőpartnere Borsodi Zoltán tartottak egy belvárosi sétát, akadálymentes szemmel. Aznap délután pedig a BeFogadó közösségi terünkben beszéltük át az eddigi  tapasztalatokat, hallgattuk meg a lengyel és cseh projekthaladási beszámolókat, és megterveztük a jövőbeni feladatokat. Még egy pécsi borok kóstolója és a Cella Septichora akadálymentes meglátogatása is belefért a programunkba. 🙂

A study tour első állomása volt egymás meglátogatásának. A People First Egyesület korábban online tréningen készítette fel a Fundacija Sowelo és az EYCB tagjait arra, hogyan tudnak ők is hasonló érzékenyítő belvárosi sétákat létrehozni. Ehhez most újabb segítséget kaptak azzal, hogy élőben láthatták hogyan vezetünk mi egy Rejtett város Tor-Tour-át. Szerencsére lelkes partnerekre találtunk, akik nemcsak élvezték a sétát, de nagyon hasznos véleményeket, fejleszthető javaslatokat is kaptunk tőlük!

A partnerek a projekt jelenlegi fázisában kidolgozták egyéni módszertanukat, mely alapján saját Rejtett város sétájukat szervezik.
Alig várjuk, hogy júniusban a lengyelországi Poznanban, augusztusban a csehországi Vrchlabiban vehessünk részt a következő study tour-okon, és láthassuk milyen a lengyel és a cseh Rejtett város változat!

Köszönjük, hogy itt voltatok, és nagyon örülünk, hogy tetszett a városunk!

Hírek Lengyelországból

“Jelenleg is dolgozunk a városi sétánk fejlesztésén. Időközben Monika csatlakozott a
projektcsapathoz! Nagyon izgatottak vagyunk, hogy elkezdjük vele ezt az együttműködést.

Monika aktívan részt vesz a fogyatékossággal élők támogatásában, és rengeteg
tapasztalata van a csoportok vezetésében. A projektünkben való részvétele lehetővé teszi számára is, hogy tovább erősítse kompetenciáit.

Aktívan készülünk a pécsi látogatásra. Közösen ismerkedünk az anyagokkal és elemezzük a legjobb gyakorlatokat, hogy hatékonyan tudjunk részt venni a találkozón.

Már alig várjuk :)”

 

CODE Erasmus+ nemzetközi projekt

Projekt címe:
CODE – aCcessibility Of financial services for persons withDisabilitiEs/ A pénzügyi szolgáltatások hozzáférhetősége a fogyatékossággal élő személyek számára
A társadalmi és pénzügyi inklúzió előmozdítása stratégiai partnerségek révén. A bevált gyakorlatok és készségek cseréjén alapuló közös kezdeményezések előmozdítása az érdekelt felek között.

Projekt időtartama:
2023.12.01. – 2026.07.31. 

Partner szervezetek:
Chambre de Commerce Italienne de Nice (COO) – OLASZORSZÁG
FondazioneIstitutodei Sordi di Torino ONLUS – OLASZORSZÁG
Fondazione Luigi Clerici  – OLASZORSZÁG
Cooperation Bancaire Pour L’europe – BELGIUM
Atlantis Engineering S.A. – GÖRÖGORSZÁG
Association De Patronage De L’institut Regional Des Jeunes Sourds Et Des Jeunes Aveugles De Marseille – FRANCIAORSZÁG
Fundacio Privada Trinijove – SPANYOLORSZÁG
People First Közhasznú Egyesület – Pécs – MAGYARORSZÁG

Projekt összefoglaló:
A projekt célja, hogy a fogyatékossággal élők számára útmutatást nyújtson a pénzügyi szolgáltatásokhoz és dokumentumokhoz való jobb hozzáféréshez, valamint a jelenleg elérhető pénzügyi szolgáltatások és termékek az ő igényeikhez való igazításához.
A projekt a célcsoport pénzügyi rendszerbe való bevonását és a pénzügyi termékekhez/eszközökhöz való hozzáférést az inklúzióval kapcsolatos legjobb unós gyakorlatok  összegyűjtésével és megosztásával fogja elősegíteni (IO1). Interaktív térképet hozunk létre a felhasználók számára, vagyis egy platformot és egy mindenki által használható app-et (IO2). A projekt végül egy új, modulokból és iránymutatásokból álló képzési tanfolyamot hoz létre, amelyet az oktatók és a fogyatékossággal élők használhatnak a banki intézményekkel való kapcsolattartáshoz (IO3).

A People First Egyesület, mint magyarországi partner fő feladata a projektben:
Mint minden nemzetközi projektben, itt is fő feladatunknak a “Semmit rólunk nélkülünk!” elv képviseletét tartjuk. Emellett fő feladataink a képzési kurzus és digitális eszközök keretében a CODE inkluzív platform tervezése és fejlesztése, együttműködésben a görög partnerrel. Illetve a kurzus piloting-ja (kipróbálása) keretében a kidolgozott anyagok végső finomhangolása egyesületünk tagjai segítségével. 

Startol a kommunikációs Platform

Elkészült a projektet, a Nemzetközi Visegrad Fund-ot, a legjobb nemzetközi gyakorlatokat bemutató közös Platform első változata, mely egyben fórumot is biztosít a partnerek számára. A magyar partner által kidolgozott weboldalhoz hozzáteszik ötleteiket a lengyel és a cseh csapatok, majd indulhat a közös munka a Platformon is. Tervünk szerint a projektzárást követően ezt publikussá, nyitottá tesszük minden érdeklődő számára.

A lengyel team szinte teljesen elkészült a saját érzékenyítő városi sétájával, de a cseheknél is megvan a team, és alakulnak a városvezetéssel a kapcsolatok.

Májusban találkozunk Pécsen, hogy a magyar People First Egyesület best practise-ként bemutassa a Rejtett város Tor-Tour-át. Ennek részleteiről is egyeztettünk a március havi online meetingen.

 

Már tesztelési fázisban a lengyel érzékenyítő túra

Hírek Lengyelországból:
A Fundacja Sowelo lengyel csapat elkezdte kidolgozni az érzékenyítő városnézés saját változatát. Szakértőink megtervezték az útvonalat, és felmérték a különböző látnivalók megközelíthetőségét. A lengyelországi túra jelenleg a tesztelési fázisban van.
Izgatottak vagyunk milyen új lehetőségek és ötletek merülnek fel a projektben a közös munka során.

 

Befejeződött a tréning, indul a projektkidolgozás

Most lesz csak igazán izgalmas a “Járj a mi cipőnkben” projekt! 🙂
A tegnap (2023.12.05.) este tartott harmadik alkalommal befejeződött az online tréning, mely során a People First Egyesület felkészítette a Sowelo lengyel és EYCB cseh partnereket egy hasonló érzékenyítő városi túra létrehozására, mint a Rejtett város Tor-Tour-a.

Az online tréningeken a projektkoordinátorok mellett részt vettek a leendő cseh és lengyel érzékenyítő projektben dolgozók, fogyatékossággal élők, a leendő túravezetők, szervezők. Jó hangulatú, interaktív tréningeken sikerült egymást és a projektet jobban megismernünk.

Most a cseh és lengyel partnerek kidolgozzák saját érzékenyítő városi túrájuk módszertanát, variációit, meghatározzák a célcsoportjaikat, a marketing módszereiket. Ehhez segítségükre lesz a tréning mellett a People First Egyesület által kidolgozott tréninganyag, melyben részletes információkat, javaslatokat, tapasztalatokat találnak.

2024 februárra meglátjuk, milyen remek ötletekkel rukkolnak elő cseh, és nagyon aktív lengyel partnereink. Izgatottam várjuk!
Természetesen a People First Egyesület szakértői végig mentorálják a munkát, havonta, vagy igény szerint tartunk online meetingeket.

Négyzet alakú logo. Baloldalon fönt szöveg: Walk in Our Shoes. Inclusive city adventure. Mellette jobbra fönt a magyar zászló, alatta balra és jobbra a lengyel és cseh zászló rajzolt képe. Középen egy rajzolt kerekesszékben ülő figura. Szemben vele, a magyar zászlóba belefolyik egy sematikus lépcső. Ezt nézi a kerekesszékes ember.

Négyzet alakú logo. Baloldalon fönt szöveg: Walk in Our Shoes. Inclusive city adventure. Mellette jobbra fönt a magyar zászló, alatta balra és jobbra a lengyel és cseh zászló rajzolt képe. Középen egy rajzolt kerekesszékben ülő figura. Szemben vele, a magyar zászlóba belefolyik egy sematikus lépcső. Ezt nézi a kerekesszékes ember.

MIÉRT kampány 15: MIÉRT nyomulnak a banyatankos nénik?

Ebben a MIÉRT?-ben egy kis kivételt teszünk, hiszen nem a fogyatékossággal élőkről írunk.
Vagy igen? Döntsétek el magatok mire a végére értek. 

Tudjátok, hogy az akadálymentesítés nagyon széles célcsoport számára fontos, köztük az időseknek is. Így sorsközösséget vállalunk és közös a célunk sok mindenben. Ez az írás ezért most az idősekről szól.

Sokszor halljuk a buszmegállókban, a buszon, vonaton, akármilyen közlekedési eszközön, hogy “minek nyomulnak úgy a felszálláskor az idősek?”, “minek a csúcsforgalomban utaznak, nem érnek rá?”.
Gondoljuk akkor végig ezt egy kicsit egy saját történeten keresztül, 85 éves, csípőprotézises, de virgonc édesanyám néhány napját követve. 

Nézzük először azt a bizonyos “nyomulást”, vagyis miért az idősek igyekeznek először felszállni a járművekre? Nem gondolnád, de igen praktikus, átgondolt oka van.
Ahogy felszállnak, azonnal le kell ülniük – ezért ne ülj le te az első ülésekre, menj hátrébb! A buszsofőrök nem várnak, akkor sem ha lehetne, azonnal, nagy gázzal indítanak, és ha még nem sikerült leülnie az idős embernek, nagy esés lesz belőle. Érthetően 85 évesen már nem villámgyors reflexekkel és kőkemény izomzattal vannak megáldva. Az esés pedig ebben a korban akár végzetes is lehet.
Ugyanez a leszálláskor. Nem kell haragudni, ha az első ajtón szállnak le – ahol te épp felszállnál – mert nincs idő, lehetőség elvergődni a következő ajtóig. A buszsofőrök ilyenkor sincsenek tekintettel rájuk.
…..vannak az országok, ahol igen, például a Pécsnél sokkal forgalmasabb Londonban. Hát most erre mit mondjak? 🙁

Jöjjön az utált “banyatank”. Már az elnevezése is sértő. Megmondom őszintén, ha nem övezné ilyen ellenséges, lenéző hangulat ezt a praktikus guruló táskát, bizony én is vennék egyet és ezzel vásárolnék be, nem a vállamat húzatnám mindenféle amorf táskákkal. 

Ezt sem gondolnád, de a gurulós táskának nagyon fontos funkciója van. Ez egyben egy támaszték, egy stabil bot az idős ember számára.
Egyrészt ő tényleg nem bírná el a lisztet, krumplit egy kézi vagy vállra akasztható szatyorban. Másrészt sokszor, nagyon is sokszor, biztonságként is viszik magukkal. Az említett buszvezetői stílus(talanság) miatt ez egy megbízható támasz amikor fel kell állni már jóval a megálló előtt. Az utcán egy-egy megingás, megszédülés esetén is jól jön a támasz. Lépcsőkre fellépéskor is kiváló támasztékként szolgál a stabil és praktikus gurulós táska. 

Ennyi a titok. 

És most néhány szót arról, hogyan segíthetsz helyesen egy idős embernek?
– Az alapszabály itt is az, kérdezd meg szüksége van-e segítségre pl. felszálláskor, leszálláskor, vagy ha kifulladva áll a járda közepén. 

– A buszra engedd, hogy az idősek szálljanak fel először, most már tudod miért teszik. 

– Ne huppanj le az első ülések egyikére, azokat hagyd szabadon azok részére, akiknek valóban szükséges, hogy mielőbb biztonságba kerüljenek. Sétálj hátra a buszban és ott keress magadnak ülőhelyet. 

– Ne merülj el a telefonodban a buszon ülve, mondván, majd mindenki megoldja a saját problémáját, a lényeg, hogy te ülsz. Te tudsz állni néhány megállót, 85 évesen ez már nem megy. 

– Kérlek ne forgasd a szemed, ne vágj arcokat, pláne ne szólj be, az írás elején említett módon. Az idős ember ezt érzi, látja, hallja. Nem elég, hogy idős korára szembesülnie kell azzal, hogy sok mindent nem tud már megtenni, még mélyen meg is sértik ezért. Tragikus társadalmi hozzáállás. 

Mindig gondolj arra: te is leszel idős, és azt fogod visszakapni, amit most te adsz!

Pataki Veronika írása

Folytatódik a tréning

Immár ismerősként jöttünk össze november 21-én az International Visegrad Fund által támogatott “Járj a mi cipőnkben” nemzetközi projekt online tréningjén.
Ezúttal a közösen tartandó érzékenyítő túrák struktúrájáról volt szó.
A Sowelo lengyel és EYCB cseh partnerek minden tréningalkalom után megkapják a People First Egyesület által kidolgozott tréninganyag a témához kapcsolódó részét. Így a 3 online tréning alkalom után összeáll a teljes tananyag.
Legközelebb december 5-én találkozunk az online térben. Jó lesz! 🙂

Első közös tréningünk

Nagyon jó hangulatban telt a projekt első tréning találkozója.
Kilencen gyűltünk össze a számítógép monitorok előtt az online tréning első alkalmával. A tréninget a magyarországi koordinátor, a People First szakemberei tartották. Szép számmal és aktívan részt vettek a lengyel Sowelo tagjai, és a cseh EYCB is képviseltette magát.

A témák között ezúttal az akadálymentes turizmus, annak kapcsolata a “Járj a mi cipőnkben” projekttel, a projekt céljai és hatásai, és a jó gyakorlatok szerepe a civil szférában szerepelt. Az előadások után hasznos és kellemes beszélgetés alakult ki a témákról.

A résztvevők a tréning után megkapták a People First által kidolgozott tréninganyagot, mely segítségével még inkább elmélyedhetnek a témákban és továbbgondolhatják azokat.

Legközelebb november 21-én találkozunk, ahol már konkrétan a Rejtett város Tor-Tour-a lesz a téma.