Emlékszünk, amikor gyerekkorunkban az orvos a szüleinkkel beszélte meg, hogy mennyire vagyunk betegek, őket kérdezte először mik a tüneteink?

Ugye, hogy egy hasonló eset felnőttként meglehetősen rosszul érintene, zavarna, netán bosszantana minket? A fogyatékossággal élő személyek sajnos még mindig gyakran találkoznak efféle megkülönböztetéssel. Az orvos, az ügyintéző, sőt akár az utca embere is sokszor inkább azzal az egészséges személlyel veszi fel a kapcsolatot, aki az illetővel együtt érkezik, kíséri őt. Ez fokozottan jellemző vak emberek esetén, talán azért, mert egy látássérült személy általában nem képes felvenni a szemkontaktust azzal, aki beszélni szeretne vele. Emiatt azonban sokszor meg sem szólítják, inkább a kísérővel beszélnek, akkor is, ha nem neki van mondandójuk. Ha nem hozzá beszélnek, azt azonban a szöveg kontextusából érzékeli a vak ember és természetesen nem esik neki jól.

Ám a látási, hallási, vagy épp mozgásszervi fogyatékossággal élő ember tökéletesen képes felfogni a hozzá intézett mondandónkat és természetesen válaszolni is tud rá.

Fontos, hogy ne vegyük el a fogyatékossággal élő emberek esélyét attól, hogy ők maguk kommunikáljanak, véleményüket elmondják és felelős döntéseket hozzanak! Néha egy olyan apró lépéssel is rengeteget tehetünk az esélyegyenlőségért, mint hogy azt a személyt szólítjuk meg, akivel beszélni szeretnénk, és nem a kísérőjét. Hisz ő nem gyámolítja a fogyatékossággal élőt, csak bizonyos dolgokban a segítségére van.

Köszönet Rauch Róbert tagunknak gondolataiért!

Különös lehet, hogy a szívószál mellett kampányolunk, amikor minden magára valamit adó étterem éppen kivonja a használatból a környezetkárosító szippantókat. A mozgássérültek többsége számára azonban elengedhetetlen az eszköz, így kénytelenek lesznek az akadálymentesség szempontjából magukra valamit adó kávézók továbbra is megtartani ezt eszköztárukban – ám környezetbarát módon.

Hogy miért kell a szívószál? Ezt egy egyszerű példával, vagyis saját tapasztalattal mutatnám be: körülbelül fél éve voltam egy megbeszélésen, ahol nem volt könnyített
poharam, szívószállal meg gondoltam nehogy már égessem magam, majd én megiszom a teámat a kerámia bögréből. A könnyebbség kedvéért a táskámat mindig az ölemben tartom. Hát elképzelhető, hogy a próbálkozásom után már sem én, sem a táskám teljes tartalma nem volt szomjas többé, a radiátor tetején landolt száradás ürügyén.

A mozgásukban gátoltak, a kerekesszékben ülők sokszor nemcsak a lábukat, de a kezüket sem tudják minden szempontból használni. Hiányzik az emelés, szorítás képessége, izomgyengeség és számtalan oka lehet, hogy nem tudják a poharat megfogni, megemelni. Inni azonban kell.

A tömeggyártott újra nem hasznosítható szívószálak több szempontból is
érvényüket vesztették. Mi sem támogatjuk őket. Ám vannak remek alternatívák:
mosható műanyag, mosható fém és lebomló szívószálak. Ezek nemcsak környezettudatosak, amit mi is szeretünk, de mozgáskorlátozott szempontból is megfelelőek.

Így születnek az egyszerre ember- és környezetbarát megoldások!

Balogh Roland írása

A járdán az épek könnyedén közlekednek, csak néha bosszankodnak egy falhoz álló autó vagy járdafelbontás miatt. A járda a kerekesszékesek számára azonban valódi akadálypálya.

A járdára való feljutás a városok központjában már sok esetben könnyebb a járdaszegélyek süllyesztett kialakítása miatt, de ha padka van akkor problémás. Ez a gond talán az elektromos kerekesszékeknél a legnagyobb, mert a 100 kilót meghaladó székek fel vagy lesegítése is igen nehézkes.

De ha már egyszer a járdán vagyunk, ott se lélegezhetünk fel. Az akadályok sokasága vár ránk:  járdahibák, aszfalttöredezések, kockakövek, meredek utcákban a járdán kialakított lépcsőfokok,   autókijáratok,   fák gyökerei által feltöredezett szakaszok, fedetlen elvezetők,   kinyúló lépcsőfokok, kihelyezett reklámtáblák, régi városnegyedek szűk bár kétségtelenül „romantikus” járdácskái,  járdán parkoló autók, buszmegálló a járdán.

Szóval az elektromos mopedekkel sokszor rákényszerülünk az úttesten való lassú közlekedésre, kénytelen-kelletlen vállalva a balesetveszélyt, a forgalom feltartását, az autósok hüledezését.

Ha már így van, mit tehetünk mi kerekesszékesek? Előre megtervezzük az útvonalunkat, inkább kisforgalmú utakra merészkedünk le, az ismeretlen kereszteződéseket feltérképezzük a Google Maps utcakép funkciójával.

Koppány Zoltán írása

Azért mert kerekesszékben ülve kicsit más szállásra van szükségünk: az átlagnál magasabb (58-60 cm) ágyra, hogy egy szintben legyen a fekvőhely a szék ülésével, lehetővé téve az átemelést.

A szoba ajtaja szélesebb, küszöbök és szőnyeg nélküli, és akkora kell legyen, hogy a kocsi meg tudjon fordulni, a fogantyúk, kapcsolók jól kézre kell álljanak. Csúszó ajtókkal is megkönnyíthető a közlekedés a szobában. A falból kilógó piros vezeték segítség kéréshez kell, nem gyerekjáték.

A legjobban látható sajátosságok a vizes blokkokban vannak, mivel a fürdő hozzáférhetősége kardinális: a zuhanytálcába nem tudunk begurulni a kocsinkkal, ezért nincs zuhanytálca vagy perem. Egy falra rögzített, lehajtható ülés a legjobb segítség a zuhany alatt, továbbá a toalett két oldalán megfelelően felszerelt kapaszkodók, és elég hely a mozgáshoz. A mosdókagyló alá be kell férni kerekesszékkel, a tükör vagy lejjebb kerüljön, vagy állítható legyen.

Lehet, hogy ez soknak hangzik, de mi, kerekesszékesek enélkül nem tudunk utazni, és egy akadálymentes szálláshely legtöbbször jó szándékkal gond nélkül létrehozható.

A kerekesszékes vendégeknek azért jó résen lenni, szobafoglalás előtt mindenképpen javasolt az egyeztetés a recepcióval, hogy az akadálymentesnek hirdetett hotel valójában mennyire az!

Köszönjük a figyelmet!

Köszönet Dékán Alexa és Koppány Zoltán a tapasztalatokért!

Te is találkoztál már városi sétáid során, közintézményekben, vagy egyéb helyeken a padlózatból kiemelkedő, a háttértől elütő színnel jelölt valamivel? Na ez a vezetősáv, ami a vakok és gyengénlátók közlekedését hivatott megkönnyíteni.

A jó vezetősáv nagyjából 5 mm-t kiemelkedik a burkolatból, ezáltal jól érzékelhető fehér bottal és akkor is ha az ember rálép, a valamennyire látók számára pedig könnyen megkülönböztethető színekkel van jelölve.

Általában két alapvető célból létesítik őket.

1. Irányjelző azoknak, akik látásuk csökkenése miatt nem látják be maguk előtt a teret, ami fokozottan igaz a teljesen vak személyekre. A vezetősáv követhető, így biztonságot ad a gyakran látogatott objektumok megközelítéséhez (pl. zebra, mosdó, elágazások, vasútállomáson a vágányok).
2. Figyelmeztetés leggyakrabban útkereszteződéseknél, járda végén. Ez lábbal is jól érzékelhető, pöttyözött felület, kissé még magasabban emelkedik ki. Zebrán átkelésnél, lépcsőnél ez akár életmentő lehet.

A vezetősávok nagyon hasznosak, de csak akkor, ha hozzáértő munkával kerülnek létesítésre. Sajnos gyakran találkozni negatív példákkal is. A leggyakoribb, hogy egy adott sáv egyszerűen nincs befejezve, egy idő után eltűnik, és noha a kezdő irányt megadta, tovább haladva már nem értesülünk elágazásokról, és nehezebb tartani az egyenest is, lévén már nincs mit kövessünk. Előfordul sajnos az is, hogy egy vezetősáv gyakorlatilag rossz irányba visz (neki egy épület falának, kirakatüvegnek, autóútra).

Magyarországon nagyon kevés helyen létesítenek vezetősávokat, általában csak a város legforgalmasabb pontjain.

Köszönet Rauch Róbert tagunknak a megosztott tapasztalatokért!

Sok esetben már a mozgássérülteket szállító autók méretei is nagyobbak, hiszen a kerekesszéknek is el kell férnie az autóban.

Fontos szempont a jobb első ajtó mérete és nyitási lehetősége: minél nagyobb fokban nyitható ki az ajtó annál könnyebb odagurulni az anyósülés mellé a kerekesszékkel. Ehhez azonban helyre van szükség, ezért is indokolt a szélesített parkoló.

A beszállást az anyósülésre a legtöbb esetben segítenie kell valakinek. Oda kell tolni a széles kerekesszéket az autó mellé és még a segítőnek is el kell férnie.
Az anyósülésre való átjutás külön művészet. Mindenkinek megvan a maga módszere, de egy biztos, hely és időigényes művelet, melyhez türelem és nyugodt körülmények kellenek. Segítő és segítségre szoruló mozdulatainak jól összehangolt sorozatára van szükség, hogy ez sikerüljön. Ennek a feladatnak bizony komoly helyigénye van.

Ha kisbusszal érkezik a mozgássérült, vagy a busz oldalában, vagy a hátulján rámpát kell illeszteni a járműhöz és azon gurulnak ki a kerekesszékesek. Nem is kell magyarázni, ehhez is plusz hely kell. 

Köszönjük Koppány Zoltán tagunknak a leírást!