Blog

Hildától egy örökké aktuális témáról olvashattok ebben a bejegyzésben, amit röviden így lehetne összefoglalni: "ne ítélj elsőre, a könyvről nem árul el mindent a borítója"! Na jó, ez így túl talányos, ezért még egy idézet ad egészen biztosan kedvet a teljes blog elolvasásához: "Ritkán van olyan, hogy „úgy néz ki”, azaz ránézéssel megállapítható, hogy valamilyen állapot kis gazdája vagy állapotok tárháza az illető, mire lehet képes – pro és kontra. Túl- és alulbecsülhetnek az embertársak." Jó olvasást! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Különleges írást olvashattok Balogh Rolandtól. Kiindulópontja a Covid járvánnyal kapcsolatos mai alapvető dilemma: beadassam az oltást, vagy sem?! Saját tapasztalatai és messzire mutató bölcs eszmefuttatásai Téged is gondolkodásra fognak késztetni. Egy kis ízelítő: "A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel, valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek, amelyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat, és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják." Ugye izgalmas? Olvass tovább! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Visszatérő problémám, hogy lehetetlen dolgok miatt nem jut munkához amúgy jó szakember. Például, mert születési sérülés miatt furcsán beszél és mások a gesztusai, a mimikája. Vagy vastag szemüvege van. Van neki szakmája, amiről bizonyítványt szerzett, tehát képes az ezzel kapcsolatos feladatokat ellátni – és mégsem alkalmazzák........Már gondolkoztam egy ideje azon a tévhiten, hogy ha valaki fogyatékkal élő, akkor nem lehet „okos”, nem tudhat remek munkát végezni, nem tudhat úgymond önállóan élni, magáért kiállni, gépkocsit vezetni, le lehet tegezni, kiskorúsítani lehet („babanyelven” beszélni hozzá és a gondviselőjét keresni). Biztos nem lehet szakértő, szakember. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Várakozom az előtérben, aztán szólítanak. Bemegyek.  A kötelező udvariassági körök, gesztusok (köszönés, rövid bemutatkozás) betartása után még a vizsgálat előtt felajánlotta az asszisztens, hogy tegeződjünk.... ...Ezek után jött a „hideg zuhany” számomra, ugyanis egy laza beszélgetés után, amikor felálltam szembesült azzal a ténnyel, hogy én mozgáskorlátozott vagyok. Láttam a kikerekedett, megdöbbent, elsápadt arcát. A megdöbbenés után egy rövid hatásszünet és jött a „vizes lepedőként” ért kérdés az asszisztensnőtől: látom mozgássérült vagy, akkor ezek szerint nem is jártál iskolába? Én mosolyogtam, de tényleg, alig tudtam visszatartani a nevetést. Elfojtva a nagy kacajomat közöltem, hogy: őő, hááát nem, „csak” egyetemet végeztem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Blogláncunk mai darabját Katitól kaptuk, aki az első rémület után meglepő és nagyon szimpatikus megoldást talált a bezártság érzés ellen. Olvassátok Kati történetét: Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

"A bloglánc közösségének kohéziója akkora lesz, hogyha egy óriási vihart kavar. A vihar a bloglánc gépezetében nem csak „homokfelhőt” képezhet a szakemberek szeme előtt, hanem pont ellenkezőleg, megtisztíthatja a homályosságot okozó szennyeződéstől ezeket a szemeket. A segítő szándékot érzem ebben láncolat-folyamban és nem a bántó kritizálást, ezért én is kapcsolódom ehhez a nemes gesztushoz." Molnár Gyöngyitől fantasztikus buzdító sorokat olvashattok a blogbejegyzésben! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

"Jelen helyzetünkben is megannyiunktól veszik el alap emberi jogainkat. A szabad helyváltoztatást, a szólás szabadságát, a rendszer kétségbevonását. 52 év telt el azóta, de úgy tűnik a történelemből nem tanulnak az emberek. Így ajánlom mindenkinek e filmet akik napszemüvegben élik a mindennapjaikat, és akiknek lassan vakságot okoz az alaptalan törvények sugárzó fénye." Blogláncunk következő darabját a lehető legautentikusabb szerzőtől olvashatjátok: Balogh Roland jelenleg is teljes intézményi zártságban él, immár másodszor a Covid járvány alatt. Sőt, ő az, aki a bezártságon belüli bezártságot is gyakran megéli, mivel kórházi kezelés miatt rendszeresen kéthetes szobafogságra ítéltetik. Roland egy érdekes párhuzamot fedezett fel a jelenlegi, és egy igen régi helyzet között. Olvassátok, izgalmas! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Most egy olyan láncszem következik a blog sorozatban, ami nagyon sokaknak nyújthat erőt! Olyan lelki nagyságról tett tanúbizonyságot szerzője, amilyet csak ritkán láthatunk/olvashatunk. Az írás engem megrendített, napok óta visszajárnak a gondolataim rá, és az amúgy is meglévő tiszteletemet Ágota felé tovább emelte. Óriási boldogság, hogy a szerző maga úgy érzi, hiába történt mindez viszonylag régen, a mostani bloglánc talán segített számára végleg lezárni a bezártság élményt. Olvassátok Vida Ágota fantasztikusan szép/megrázó/tanulságos/kitartást nyújtó sorait! "Üvegbúrában tartanak, hogy életben maradjak amíg az új csontvelő adható és megtapad. Csak a mosdóba járok ki, oda is csak ha muszáj. Az ágyban sem nagyon mozdulok. Hallgatom a csendet. A csendben megnyilik egy másik dimenzió, ahol béke van. Megmagyarázhatatlan béke. Elönt a szeretet. Nincs bennem harag vagy keserűség, csak végtelen elfogadás és szeretet."......... Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Anthea Aspie művésznevű, autizmussal élő társunktól kaptuk a BLOGLÁNC első folytatását. Olvassátok, nagy élmény lesz, A.A. remekül ír! 🙂 ..A jelenlegi helyzetben javasolt távolságtartást én voltaképp élvezem. DE. ....A legtöbb ember (valamilyen szinten én is) társas lény, keressük a másikat, és el sem tudjuk képzelni normál időben, hogy mi minden múlik azon, hogy megvan-e a napi fizikális érintésadagunk. Ha már tényleg olyan a helyzet, hogy nem lehet kidugni az orrot a szobából, akkor pedig még tornát is kell biztosítani. Nem lehet pár négyzetméteren pislogni nagyokat tökegyedül. Ez nettó kegyetlenség. Emberkínzás – valójában létező kínzási módszer.  Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Ha mindannyiunknak nem is, de valószínűleg igen sokunknak van a bezártsággal kapcsolatban élménye. Akinek pedig nincs, a COVID második hullámának köszönhetően várhatóan lesz. 🙁 Sokat segít nekünk, és sokat segítünk vele másoknak is, ha kiírjuk ezt magunkból, okulásként, példát, megoldási lehetőséget, túlélési stratégiát állítva azok elé, akik még nem találták ezt meg. Blogláncot indítunk ezért, amihez mindenki hozzá írhatja a magáét. Kezdem az én történetemmel, ami a kórházi bezártságról szól....."A bezártság érzése számomra leginkább a felfoghatatlanság érzésével volt azonosítható. Mit keresek én itt? Hogy kerültem ide? Miért én? és hát a legerősebb:  De jó a többieknek!!! Ma visszagondolva fogalmam sincs hogyan múltak el a napok a teljes tétlenségben, hogyan lett végre dél, aztán végre délután, és végre este, csak azért, hogy egy újabb rém unalmas nap kezdődjön." Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor ezt olvassátok két hónapja vagyunk, vagyok bezárva....Senki nem hitte, gondolta volna, hogy nem fogja megviselni a mostani elzárt időszak. Mindenki tudta, előbb vagy utóbb be fog következni ismét, de mégis sokan sokkal nehezebben veszik ezt....Jönnek az ünnepek és bizony mindenkit megvisel annak a tudata, hogy nem keresheti fel szerettei nyughelyét. Ez miatt is sokan sírnak, s nem sokára itt a szeretet ünnepe is, ami jelen állás szerint szintén zárt ajtók mögött fog zajlani. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

...Csak nézte a szépséges vidéket, majd a nőt. Azon gondolkodott, hogy az mit szólna, ha ő itt és most megcsókolná. Régóta szerette volna a nő telt ajkait megízlelni. Kíváncsi volt, vajon a szenvedélyes, szabadgondolkodású, okos, jó humorú, nagy igazságérzettel rendelkező nő milyen módon csókol.... Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A Covid-járvány második hullámáról az intézményekben: .......Teljesen úgy érzem magam, mint egy bűnelkövető, akit természetes, hogy bezárnak, szabadságától megfosztanak, ám én nem követtem el semmit, amit büntetni kellene. A hibám, bűnöm nem egyéb, mint hogy fogyatékossággal élő vagyok, aki nem érdemel annyit mint más magyar ember. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Ismételten számolhatom a bezárásban töltött heteket, s pusztán remélhetem, hogy a mostani nem fog újabb két és fél hónapig tartani...Nem tudom mit és hogy gondolnak azok, akik mindebben illetékesek, de ebben az évben már három és fél hónapot töltöttem zárt ajtók mögött, akkor ez most már mindig és tartósan így fog maradni?!?! Ez lesz az intézményekben minden betegség, vírus és fertőzés esetére a legkézenfekvőbb, legkönnyebb megoldás. Talán odakinn nem sejtik az emberek, de itt benn is élnek fiatalok, ahogy fiatalos idősek is, ők aktívan, tevékenyen élik, élnék a mindennapjaikat, ha azokba nem rondítana bele az aktuális vírushelyzet. Elismerem, teljes páncélban kell védeni a veszélyeztettetek életét. Csakhogy vannak néhányan, akik ilyenkor úgy érezhetik magukat, mintha bűnt követtek volna el. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Különböző fogyatékossággal élő egyesületi tagjaink rövid, de élvezetes módon összefoglalták, hogyan lehet, és hogyan nem szabad segíteni egy fogyatékossággal élőnek. Olvassátok és terjesszétek minél több ember felé, nagyon hasznos információk! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Érdekes módon azon ismerőseink, akik régóta vannak jelen napjainkban, igen nehezen hitték el, hogy ilyen sokáig bent tudtak, mertek minket tartani. Senki nem gondolta volna korábban, mi sem, hogy a mi rabságunk ilyen hosszúra nyúlik. ....Szép lassan, de annál biztosabban újra beindult az életem.......És immár megint ott tartunk, hogy a fejünk felett lebeg a járvány, mint fenyegető fekete lepel és bevallom, rettegek attól a pillanattól, amikor újra ránk csukódik az intézmény ajtaja. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Ha most belegondolok abba, hogy a tavasz úgy ment el, hogy én mindössze pár száz métert teszek meg a szobám ajtaja és az udvar között, sírni tudnék, viszont büszke vagyok magamra, amiért olyan nyugalommal viseltem az eddigi megpróbáltatásokat, ahogy még talán életemben soha. Örülök annak, hogy ti már végre kint és szabadon járkálhattok, dolgozhattok, de arra kérlek mindannyitokat, nagyon vigyázzatok magatokra.  Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Születésem után következett be a nem várt kálvária, amely az egész családom életét megpecsételte, mely.egy orvosi műhibától datálható. Igen, egy orvosi műhibától, orvos szülők gyermekénél. Mindez a XX. században.....Már sokadik sportot kipróbáltam, már így sokan azt gondolják, hogy frászt kitartó ez a csaj csak dumál! De ezzel a mozgásformával nagyon megbarátkoztam és a közösséggel is. Nincsenek pózoló, izmukat feszengető emberek a tükör előtt. Heti 2x-i TRX-edzés mellett hetente 2x kemény gyógytorna. NEM KIFOGÁS KELL, HANEM MOZGÁS! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Hát kedveseim az a helyzet, hogy ma két hete lettünk elzárva. Kezdetben úgy láttam nem lesz ez annyira nehéz helyzet mint amennyire az elején éreztem, aztán az idő elkezdett ólomlábakon vánszorogni....Nem félek a vírustól, egyáltalán, de tartok annak nem kis hatásaitól a szűkebb környezetemre és a világra egyaránt! Hiányoznak a kapcsolataim, rokonok, barátok, ismerősök!  Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

...és mi van a gyermekkor és kamaszkor után? Avagy betekintés a felnőtt CP-sek világába. Tapasztalataim szerint az ifjúkor után nincs kidolgozott, aktív terápiás lehetőség a felnőtt CP-sek számára. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

"Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (János.9/4) Renkívül érdekes eszmefuttatás Kopa Marcelltől, olvassátok figyelmesen! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Örök életemben szerettem az idősebbeket és a gyerekeket egyaránt. Amikor szociális otthonba kerültem az idősebbek nem kicsit riasztottak meg...Az öregek szisztematikus kerülése majdnem két évig tartott. Aztán szépen-lassan ráébredtem, senki nem tehet arról, hogy ide kényszerített a sors. Elkezdtem közelebb engedni magamhoz pár kedvesebb idős embert. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

..Mindez azonban semennyire sem igaz, és kiváltképpen nem elfogadható a közszereplők szájából, televízió által közvetített eseményen, plénum előtt. Ott nincs szellemi fogyatékosozás abban az értelemben használva, miszerint ellenfelem nyilvánvalóan hülyébb nálam, és ezt világgá is kürtölöm. Pláne megafonban... Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

RÁMPÁT, KENYERET! Mert nekünk a RÁMPA tényleg olyan sokat jelent, mint az embernek a KENYÉR. A munkába jutás, a szabadság és egy kicsit az egyenlőség szimbóluma is lehetne számunkra a rámpa. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Noha nem szoktam mutatni, hangsúlyozni, de tagadhatatlan tény, bizony ritka súlyos rendellenességgel születtem és nem könnyű számomra az élet...Hihetetlenül szeretem az életet, mondhatom, imádok élni. Erre büszke is vagyok, hisz aki nem ismer közelről, mindennapi szinten, az elképzelni sem tudja, mekkora meló van minden ténykedésem mögött. Az életem úgy mozgalmas, hogy én szinte teljesen mozdulatlan vagyok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nem is akartam tudomásul venni, hogy nem fog már úgy menni, mint a baleset előtt. Nem akartam szembenézni a veszteséggel, ami ért, pontosabban fogalmazva, nem volt elég erőm szembenézni vele. Túlságosan fájt. Megvetettem az új helyzetet. ’Legyen már vége!!! .......Fájt a bénaság. Percekig. Aztán továbbléptem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Sok szemetet odahordott a szél, nagyrészt műszaki cikkek zacskóját és csomagolását. Hiába éreztem késztetést arra, hogy összeszedjem és a sok kis szemetes egyikébe dobjam őket, szomorúan törődtem bele, hogy én erre fizikailag képtelen vagyok. Mintha Laci olvasott volna a gondolataimban, egyszercsak fogta magát és odagurult kerekesszékével a röpködő szemetekhez és elkezdte felszedni őket. Segítséget is kért két fiatalembertől, akik közvetlen mellette haladtak el. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

“Szerencsés az, akinek olyan természete van, hogy röhögni tud az egészen. Mindig. Szívből és őszintén. Vidám akkor is, ha semmi oka sincs rá.” Avagy: röhögésterjesztés zajlik a People First-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Hízásra hajlamos vagyok, és mint a nők többsége, hülyét kapok, ha bármennyi felesleg is rám jön. Járó koromban, vagyis az első 18 évemben, állandóan kínzott pár kiló túlsúly. Persze utólag tudom, hogy így is teljesen rendben voltam, de ezt tinilányként teljesen másképp láttam.....Aztán jött a balesetem. Előbb iszonyatosan lefogytam a szondán való táplálás miatt, majd édesanyám rendkívül finom és cseppet sem kalóriaszegény kosztja újból megnövelte a térfogatomat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Több mint tíz évvel ezelőtt vettek a nevemre egy új gépkocsit. Akkoriban még több kedvezmény járt a mozgássérülteknek. Sajnos már nem emlékszem tisztán az okokra, de a lényeg, a vásárláshoz felvett kölcsön is az én nevemre került. Amíg otthon voltam nem idegesített semmi, ami a gépkocsival volt kapcsolatos, ám 2014 nyarán bekerültem egy otthonba, mert önállóan képtelen vagyok fizikai szükségleteim kielégítésére. Ekkor még élt Anyum, de 2015 tavaszán elhalálozott és igen sok mindent vitt szegény magával. Elkezdődött egy rémes, kínos történet, ami még a mai napig sem zárult le.......soha, semmilyen körülmények között ne hagyjátok, hogy visszaéljenek a nevetekkel! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nem hittem volna, hogy egyszer azt mondhatom majd, révész lettem. Ám, mint több más dolog, ami nem várt módon megtörtént velem, ez is valóra vált. Szeretem azokat a változásokat, amelyek a képzésnek köszönhetőek! A türelmet, a megfontoltságot, a bátorságot és nyitottságot egyaránt! Sokak véleménye szerint nagy tettet hajtottam végre, amikor egyedül nekivágtam ennek a kalandnak, de komolyan mondom, kellett ez nekem, mert most már magától értetődően utazom a vonaton, sokkal szívesebben kérek idegenektől segítő kezet, és bízom abban, még többeket fogok majd életük legnehezebb időszakán átsegíteni! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

„Rossz érzés volt rászorulni a másik segítségére!” – hangzott el egy kilencedik osztályos tanuló szájából. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nyáron, amikor még ezerrel tombolt a hőség, telefonon beszéltem Zsuzsival, akit immár két éve ismerek. Egyszer csak azt kérdezi tőlem: -Mit szólnék ahhoz, ha ő és párja András, egy szép őszi napon autóval elvinnének haza, a faluba!? Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Mint azt sokan tudjátok, azokra gondolok, akik rendszeresen figyelemmel kísérik bejegyzéseimet, hogy minden pénteken vonatozok Budapestre, majd onnan szombat délután vissza Pécsre. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →