Blog

...és mi van a gyermekkor és kamaszkor után? Avagy betekintés a felnőtt CP-sek világába. Tapasztalataim szerint az ifjúkor után nincs kidolgozott, aktív terápiás lehetőség a felnőtt CP-sek számára. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

"Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (János.9/4) Renkívül érdekes eszmefuttatás Kopa Marcelltől, olvassátok figyelmesen! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Örök életemben szerettem az idősebbeket és a gyerekeket egyaránt. Amikor szociális otthonba kerültem az idősebbek nem kicsit riasztottak meg...Az öregek szisztematikus kerülése majdnem két évig tartott. Aztán szépen-lassan ráébredtem, senki nem tehet arról, hogy ide kényszerített a sors. Elkezdtem közelebb engedni magamhoz pár kedvesebb idős embert. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

..Mindez azonban semennyire sem igaz, és kiváltképpen nem elfogadható a közszereplők szájából, televízió által közvetített eseményen, plénum előtt. Ott nincs szellemi fogyatékosozás abban az értelemben használva, miszerint ellenfelem nyilvánvalóan hülyébb nálam, és ezt világgá is kürtölöm. Pláne megafonban... Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

RÁMPÁT, KENYERET! Mert nekünk a RÁMPA tényleg olyan sokat jelent, mint az embernek a KENYÉR. A munkába jutás, a szabadság és egy kicsit az egyenlőség szimbóluma is lehetne számunkra a rámpa. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Noha nem szoktam mutatni, hangsúlyozni, de tagadhatatlan tény, bizony ritka súlyos rendellenességgel születtem és nem könnyű számomra az élet...Hihetetlenül szeretem az életet, mondhatom, imádok élni. Erre büszke is vagyok, hisz aki nem ismer közelről, mindennapi szinten, az elképzelni sem tudja, mekkora meló van minden ténykedésem mögött. Az életem úgy mozgalmas, hogy én szinte teljesen mozdulatlan vagyok. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nem is akartam tudomásul venni, hogy nem fog már úgy menni, mint a baleset előtt. Nem akartam szembenézni a veszteséggel, ami ért, pontosabban fogalmazva, nem volt elég erőm szembenézni vele. Túlságosan fájt. Megvetettem az új helyzetet. ’Legyen már vége!!! .......Fájt a bénaság. Percekig. Aztán továbbléptem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Sok szemetet odahordott a szél, nagyrészt műszaki cikkek zacskóját és csomagolását. Hiába éreztem késztetést arra, hogy összeszedjem és a sok kis szemetes egyikébe dobjam őket, szomorúan törődtem bele, hogy én erre fizikailag képtelen vagyok. Mintha Laci olvasott volna a gondolataimban, egyszercsak fogta magát és odagurult kerekesszékével a röpködő szemetekhez és elkezdte felszedni őket. Segítséget is kért két fiatalembertől, akik közvetlen mellette haladtak el. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

“Szerencsés az, akinek olyan természete van, hogy röhögni tud az egészen. Mindig. Szívből és őszintén. Vidám akkor is, ha semmi oka sincs rá.” Avagy: röhögésterjesztés zajlik a People First-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Hízásra hajlamos vagyok, és mint a nők többsége, hülyét kapok, ha bármennyi felesleg is rám jön. Járó koromban, vagyis az első 18 évemben, állandóan kínzott pár kiló túlsúly. Persze utólag tudom, hogy így is teljesen rendben voltam, de ezt tinilányként teljesen másképp láttam.....Aztán jött a balesetem. Előbb iszonyatosan lefogytam a szondán való táplálás miatt, majd édesanyám rendkívül finom és cseppet sem kalóriaszegény kosztja újból megnövelte a térfogatomat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Több mint tíz évvel ezelőtt vettek a nevemre egy új gépkocsit. Akkoriban még több kedvezmény járt a mozgássérülteknek. Sajnos már nem emlékszem tisztán az okokra, de a lényeg, a vásárláshoz felvett kölcsön is az én nevemre került. Amíg otthon voltam nem idegesített semmi, ami a gépkocsival volt kapcsolatos, ám 2014 nyarán bekerültem egy otthonba, mert önállóan képtelen vagyok fizikai szükségleteim kielégítésére. Ekkor még élt Anyum, de 2015 tavaszán elhalálozott és igen sok mindent vitt szegény magával. Elkezdődött egy rémes, kínos történet, ami még a mai napig sem zárult le.......soha, semmilyen körülmények között ne hagyjátok, hogy visszaéljenek a nevetekkel! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nem hittem volna, hogy egyszer azt mondhatom majd, révész lettem. Ám, mint több más dolog, ami nem várt módon megtörtént velem, ez is valóra vált. Szeretem azokat a változásokat, amelyek a képzésnek köszönhetőek! A türelmet, a megfontoltságot, a bátorságot és nyitottságot egyaránt! Sokak véleménye szerint nagy tettet hajtottam végre, amikor egyedül nekivágtam ennek a kalandnak, de komolyan mondom, kellett ez nekem, mert most már magától értetődően utazom a vonaton, sokkal szívesebben kérek idegenektől segítő kezet, és bízom abban, még többeket fogok majd életük legnehezebb időszakán átsegíteni! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

„Rossz érzés volt rászorulni a másik segítségére!” – hangzott el egy kilencedik osztályos tanuló szájából. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nyáron, amikor még ezerrel tombolt a hőség, telefonon beszéltem Zsuzsival, akit immár két éve ismerek. Egyszer csak azt kérdezi tőlem: -Mit szólnék ahhoz, ha ő és párja András, egy szép őszi napon autóval elvinnének haza, a faluba!? Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Mint azt sokan tudjátok, azokra gondolok, akik rendszeresen figyelemmel kísérik bejegyzéseimet, hogy minden pénteken vonatozok Budapestre, majd onnan szombat délután vissza Pécsre. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →