Archívumok

Barrierearm = egye fene így is jó!

Kijelenthetjük, hogy ilyen szó nincs. Ha beírod a német szótárba, az sem birkózik meg vele. De én sem tudtam lenyelni egy nemrégiben az akadálymentes turizmusról tartott, amúgy profi berlini online konferencián.

A kifejezést nem lehet egy szóval lefordítani, a barrierefrei-nak, vagyis akadálymentesnek egy szó szerint, és átvitt értelemben is elferdített változata. “Legalább nem nagyon akadályokkal teli”. “Valamennyire akadálymentes”. “Egye fene így is jó”. Na ez utóbbi adja vissza legpontosabban mire gondolt a moderátor hölgy, aki ezt a szót kiejtette a száján a konferencián, mondván, az a jó, ha a turizmusban valami akadálymentes, de legalább “barrierearm”.

Mi vaaan? Teljes döbbenet övezte a kényszeredetten mosolygó hölgyet ezután, aki az írásbeli hozzászólásomra – melyet többen rögtön sok felkiáltójeles mondatokkal kiegészítettek – azonnal elnézést kért. Érezte hogy gáz van. Hogy különösen egy akadálymentes turizmus konferencián gáz van.

Olyan nincs, hogy valami valamennyire akadálymentes. Akadálymentes van, és nem akadálymentes.

Ha valami egy kicsikét ilyen is, egy kicsikét olyan is, az sokkal rosszabb, mintha valamelyik legalább rendesen lenne.

Mondok egy példát: kerekesszékes vagy, …vagy babakocsis, vagy idős ember. Akadálymentes hotelra van szükséged. Eleged van a Covidból, az első adandó alkalommal utazol. Megnézed a kiszemelt szálloda honlapját, sőt Te egy alapos ember vagy (vagy már kaptál egy-két pofont), ezért oda is telefonálsz, hogy akadálymentes-e a bejárat, a szoba, tudod-e használni a fürdőt. Azt mondják persze, minden akadálymentes, menj csak nyugodtan. Nagyon nyugodtan mész is, majd az autódból kiszállva, kerekesszékedbe átülve konstatálod, hogy a szobádba nem tudsz fölmenni, mert ugyan van lift, de az ajtaja nem elég széles egy elektromos kerekesszékhez.

Na, ez a barrierearm!

Majdnemhogy akadálymentes, A nyaralás azonban nem majdnem, hanem teljesen ugrott, mert nincsen másik szoba, most mi legyen? Vagyis a “barrierearm” magyar megfelelője a “szivatás”.

Ezért van még sok dolgunk az érzékenyítéssel. Mert ahol nincs lépcső az bizony még nem akadálymentes, csak “barrierearm”. És az nem elég.

Az az akadálymentes ami alaposan átgondolt, a szabályoknak megfelelő, legjobb esetben hozzáértők és érintettek által javasolt, de mindenekelőtt MINDENKINEK HOZZÁFÉRHETŐ.

Miért zárnánk ki bizonyos csoportokat bármiből? Milyen jogon mondanánk azt a babakocsis anyukának, a kerekesszékesnek, hogy nem mehet be valahova, a nem látónak, hogy felejtse el a színházat vagy a mozit, az idősnek, hogy ne buszozzon, a nem hallónak, hogy nem szólalhat fel egy konferencián mert azt se tudja miről van szó?

Ugye hogy ugye?

Inkluzív társadalomban kell élnünk, egymásért felelősséget vállalnunk, befogadónak és elfogadónak lennünk. A barrierearm-ot pedig töröljük a szótárból, úgyse tudja mi az.

Autizmus, világ, nap

Minden vélemény számít!

Április másodika van, amikor ezt irkálom. Valahogy mindig szomorú időszak ez nekem, tegnap is sírtam, ma is sírással kezdtem. Aztán megráztam magam és döntöttem: legyen ez egy jó nap és ha itt végeztem, azon leszek, hogy minél jobban érezzem magam!

Az is eszembe jutott, hogy állítólag ez a nap arról szól, hogy hogyan örüljek magamnak és az, hogy pár éve végre maguk az autisták is szóhoz juthatnak és még komolyan is veszik a mondandónkat páran, mind többen. Ha máskor nem is, ilyenkor talán elgondolkoznak mások azon, hogy maguk az autisták mit szeretnének. Ehhez szeretnék pár gondolatot, ötletet hozzátenni – nem lesz köztük kék étel, kék… akármi.

Valamint szeretném leszögezni: ahogy az összes sorstársam, én sem vagyok kék.

Jó, a szám, a körmöm elkékült már hideg vízben, átfagyáskor és rosszullétkor… de az teljesen más téma.

Minek örül egy autista…? Nem tudok univerzális tippeket adni, így hát a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül:
Bárminek, ami a speciális érdeklődési körébe tartozik, ez egy jó kapcsolódási pont is lehet.
Csendes áruháznak. Olyan hangjelzéseknek (pl látványpékségek kemencéinél), amik nem borítanak ki. Kellemes, nem villódzó világításnak, kijelzőknek. (Talán kevesebb kijelző is jó lenne.) Ha a dolgok nem vándorolnak folyton: az áruház átrendezésekre gondolok most.
Ha a kimondott és leírt sorok között csak a sorközök lennének, nem kellene folyton valami számunkra nem látható, nem világos információt keresgélni.
Biztosan jól esne az is, ha nem „emberkék” és „gyerkőcök” lennénk. Bizony máshogy beszélnek rólunk és hozzánk, mint a nemautista emberekhez, -ről.

Érdekes, nem? Máris érintettem olyan területeket, amik nem csak az autistákat érintik, nem csak ők örülnek neki. Lesz több ilyen is.

Örülnénk, ha elfogadnának minket: nem félnének a stimmeléstől, nem tartanák rossz, gonosz dolognak a szemkontaktus, az érintés kerülését. A más testtartástól, a más hanglejtéstől, mozgástól, satöbbitől még lehetünk jó arcok.
Ha kiborulunk, jólesne nekünk is, a segítőnknek (szülőnknek) is, ha segítséget kapnánk a beszólások, megmondások, megbámulás, ujjal mutogatás helyett.
Ha a különbségek megismerése után nem azok eltörlése, megnormálisítása lenne a cél, hanem a megértés és elfogadás (persze kivételt képeznek azok a dolgok, amik feltétlen változást igényelnek, mint a valóban káros stimmek). Fejlesztést szeretnénk ott, ahol valóban szükség van rá és támogatást ott, ahol az valóban kell.
Ha megértené a világ, hogy a tartós segítséget igénylő autista is ember, nem tárgy, nem bábu, hanem ember, érzésekkel, szokásokkal, vágyakkal. Néhányan nem tudunk beszélni, akkor is tudunk kommunikálni – ha meg akarod hallani.
Jó érzés, ha a hobbink, avagy speciális érdeklődési területünk nem lesz hirtelen irtandó „autista megszállottság”, amint megtudod, hogy autisták vagyunk.

Jól esne az is, ha megértenék az emberek: az autista gyerekekből autista felnőttek, majd idősek lesznek, akik szintén szeretnének megfelelő, elérhető oktatásban, igény szerint fejlesztésben részesülni, aztán a tudásunknak, képességeinknek megfelelő munkát találni, amennyire lehet önállóan élni, talán családot alapítani és méltósággal megöregedni, elhunyni.
Fontos azt is megérteni: aki most talán előtted áll, beszél, és „nem is látszik rajta”, „csak enyhén autista”, könnyen lehet, hogy évtizedek kemény küzdelme és komoly sérülések árán vált képessé erre. Örülünk, ha tiszteled az erőfeszítéseinket, melyeket azért teszünk, hogy szóba álljanak, elfogadjanak – még jobban esik, ha nem kell maszkot viselni, azaz nem kell megjátszanunk, hogy valaki mások vagyunk, hanem jók vagyunk úgy is, ha saját magunkat adjuk.

Sokan várjuk már, hogy újra lehessen szabadon, arcmaszk nélkül jönni-menni és csinnadratta nélkül sétákat tenni, süteményt enni, inkluzív társaságban, környezetben. Puzzle-t játszani és puzzledarabkát formázó dolgokat viselni úgy, hogy ne az autizmus borzalmai legyen a téma, hanem a játék. Kék holmit viselni csak mert szeretjük a kék színt és semmi másért.

Ebben a hónapban nem ez az egyetlen nap szól az autizmusról. Ha akarod, kedves Olvasó, megismerésre, megértésre, elfogadásra az év bármelyik napja jó lehet.
Ismerd meg az autisták világát közvetlen közelről autista idegenvezetőkkel, akik útközben akár barátokká is válhatnak!

MIÉRT kampány 12: MIÉRT más a tolószék és a kerekesszék?

Minden vélemény számít!

Tolószék vagy kerekesszék? Tök mindegy, gondoljátok sokan, hiszen mindkettőben olyanok ülnek, akik nem tudnak járni. Így aztán a szóhasználat is hol ez, hol az, jó nagy kavarodást okozva azonban az ehhez értők, sőt az azt használók körében.

Merthogy a tolószék kérem az, amit tolnak. Vagyis ez gyógyászati eszköz, önállóan nem lehet használni, akit beleültetnek, azt valakinek tolnia kell. Mert egyszerűbb, gyorsabb így célt érni az adott személlyel az őt gondozónak. Leginkább egészségügyi intézményekben láthatod, pláne amerikai filmekben, ahol mindenkit ezzel tologatnak a kórházas sorozatokban, akkor is, ha járni tud. De ezzel találkozhatsz a reptereken akár, anyukámat is egy ilyenbe nyomták bele, amikor magyarul próbálta megértetni magát Svájcban. Megkérték, üljön egy tolószékbe, és eltolták oda, ahonnan a gépe indult, egyszerűbb volt.

A kerekesszék azonban aktivitást feltételez, hogy azt ne mondjam, a fő vesszőparipánkat, az önálló életvitelt teszi lehetővé. Mozgássérült emberek használják, közlekedési célra, mindenhol és mindenhova: dolgozáskor, buszon, kiránduláskor, sportoláskor, moziban, bárhol…. Kisebb is, mint egy tolószék. Lehet kézzel hajtani, lehet elé fogni motoros paripát, és lehet elektromos is, ami azonban már nagyon súlyos jelenség, mintegy 100kg. Az elektromos kerekesszéket azonban nem kell kézzel hajtani, motorja van és többféle módon működtethető, akár fejjel is.

Külön kategória a vadócoké, akik aktívan sportolnak, ezért speciális sport-kerekesszékük van, amivel akár rögbizni, kosarazni, vagy bicajozni tudnak – “nem középiskolás fokon”.

Csak összefoglalva: a tolószék/tolókocsi passzivitást feltételez. Ha ezt használod a kerekesszékre, az bántó a fogyatékossággal élőkre nézve, hiszen ők a legkevésbé sem passzívak.

A kerekesszék épphogy az aktív élet velejárója akkor, ha amúgy mozgássérültséged okán nem tudsz két lábon szaladni, de ugyanúgy élsz, mint bárki.

Pataki Veronika írása

Tesséééék mááár meeennííííí! – avagy a látszat gyakrabban csal, mint hinnők

Minden vélemény számít!

Péntek délelőtt, pécsi helyi járatra felszállás. Két ember kényelmesen egymás mellett fel tudna szállni. Valahogy a hátul jövőnek csak az az oldal jó, és ott van az a fura, csigalassú nénike a hátizsákjával.
A sofőr türelmes, mindenki türelmes. Ez sajnos ritka. Kivéve a hátul jövő, ő nyűgös.
„Tesséééék mááár meeennííííí!” – buzdítja nyafogó hangon a nénikét, majd végül mégis a mellette levő szabad útvonalat választja. Fújtat még pár méltatlankodót, aztán folytatja a beszélgetést útitársával, akivel együtt várakozott a megállóban. Az a fránya nénike még negyven sincs – de tényleg lassikán, ügyetlenkén mozog. Meg még kapaszkodik
is, meg az átlagnál gyakrabban ül le – úgyhogy néha „fenéklemez” (mini jógamatrac) vagy kis kempingszék is van nála, ha nem lenne hova lerogyni.

Természetesen nem ez lesz a bejegyzés lényege.
Hanem az, hogy a látszat néha csal.

A betegségek, fogyatékosságok nem korhatárosak – és nem testsúlyfüggők. Gyakrabban ér inzultus túlsúlyos, fiatal(osan kinéző) embert, aki fiatal és dagadt, az álljon fel és adja át a helyét… (erre megvan a remek ellenshowműsorom).
Nincs mindenkire ráírva, LED villogó kijelzővel és hangjelzéssel, hogy ő más, mint a többség vagy mint amit a kinézete alapján gondolunk róla.

De mi lehet annak az oka, hogy a nénik-bácsik az istennek se akarnak leülni, pedig olykor szemmel láthatóan veszélyes számukra a buszon dülöngélés? Mert csak a következő vagy azutáni megállóig mennek és a leszállásra rástartolni bonyolult szertartás így is, de ültő helyből még nehézkesebb. Az ajtókhoz közel eső ülések gyakran túl alacsonyak egy ilyen
mutatványhoz, nincs megfelelő (!) kapaszkodó, a megfáradt felső végtagi izmok nehezen húzódzkodnak, az alsó végtagok nemigen akarnak gyorsan felállni, az egyensúly sem az igazi…megaztán…éskülönbenis – jobb hát állva maradni.
Még jobb lenne kicsit türelmesebbnek lenni a többiek részéről… az, ha többen tudnák, hogyan kell valakit buszról le- meg felsegíteni, extra hab lenne a tortán.

Ritkán van olyan, hogy „úgy néz ki”, azaz ránézéssel megállapítható, hogy valamilyen állapot kis gazdája vagy állapotok tárháza az illető, mire lehet képes – pro és kontra. Túl- és alulbecsülhetnek az embertársak.

Számomra a legkedvesebb példa a beszédnehézséggel, beszédképtelenséggel élő, esetenként (arc)mozgásában is valamilyen fokban korlátozott embertársaké: ha nem vagy furcsán beszél, biztos hülye. (Bocs. Amúgy nem biztos, sőt és az a hülye, aki mondja.)
Ha lenne türelme az ellenfélnek kivárni-megérteni a mondandót vagy esetleg lehetőség lenne alternatív/augmentatív kommunikációs módot használni, csudajó eszmecserék jöhetnének létre.

Vagy: ültében, ahogy épp van, „tök normálisan néz ki”. Csak épp felállni, járni nem vagy csak nehezen, hirtelen elővarázsolódott segédeszközzel, segítséggel tud. Esetleg megszólal és a beszéde „olyan furcsa”.

Vagy valahogy kiderül, hogy nagyothalló/siket, gyengénlátó/vak.

Most, hogy már megvan a könyv borítója, mit teszel? Kinyitod vagy otthagyod olvasatlanul, mert nem jön be a borító?

Lehet, hogy az a nyavalyás „terepjárós” a spéci parkolóhelyen joggal teszi ki a kék igazolólapot a szélvédőhöz. Még akkor is, ha ő vezet és nem kerekesszékkel gördül ki az autóból (az is amúgy igazán szép kihívás, különösen ha rosszul van felfestve a pakolóhely és/vagy a szomszédosan parkoló jármű is akadályozza ezt). Akkor is, ha nincs még egy nyavalyás botja sem. A helyzet az, hogy a „mozgáskorlátozott” parkolót nem csak mozgásukban látványosan korlátozott emberek és segítőik használhatják – megfelelő igazolvány birtokában – , a jogosultak köre ennél szélesebb. A „terepjáró”-nak gondolt autóknak van egy fontos tulajdonsága: magasabban van az ülés, ezért jobb a tulajdonosának-utasának, könnyebben tud ki-be szállni. Egyes gépjárművekben extra kapaszkodók vannak felszerelve. Bizony, nem fair meghúzni kulccsal a dukkót. Ha úgy gondolod, hogy a világod legnagyobb problémája az, hogy szerinted valaki csal azzal a kék kártyával, csak hogy kényelmesen parkolhasson, te meg nem teheted, nem kell önbíráskodni, rátámadni a kocsit használókra – fordulj a megfelelő hatóságokhoz.
Ha nem osztottak kék blattot, akkor pedig ne állj oda és kész. Kösz.

Akiről úgy gondolják, hogy lustaságból használják a rámpát pedig tudnak segédeszköz nélkül járni, valójában nem feltétlen lusták, olyan járási nehézségük van, ami miatt nekik könnyebb egy rámpán, mint egy lépcsőn közlekedni.
Ja, a rámpa nem biciklimegőrző ám. Az Egyesületnél többen találkoztunk már ilyen jelenséggel, hogy oda van lakatolva a bringa a rámpa korlátjához – a rámpát beszűkítve, nem lehet mellette járókerettel, kerekesszékkel, mindenféle botokkal elférni, vagy csak a korlátban biztonságosan megkapaszkodni.

Aki rollerezik, sem feltétlenül fiatalos és lendületes és menő. Néhány embernek a roller a közlekedést segítő segédeszköze. Tipegsz egyet és mintha helyben járnál – de löksz egyet és ötször akkora távot tettél meg. Ha pedig elektromos, az az igazi királyság.
Már ha alkalmasak az útiszonyok (nem elírás)…

Szóval tiszta Chokito (nem, nem a ronda és finom, hanem a): ne ítélj elsőre!

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban páran Gyalogkakukknak becéztek (esküszöm, egy prérifarkas sem sérült meg – ok nélkül…), most viszont egyre gyakrabban tessékmármennihölgyem vagy engeddelőre/kerüldkianénit van.
Fokozatosan fedeztem fel a rámpák, korlátok-kapaszkodók világát egy-egy gonoszabb lumbágó alkalmával. A közelmúltban a jelenlegi állapotom miatt kicsit gyorsabban felfrissítettem és el is mélyítettem ezt a tudást, de vannak még terra incogniták (feltérképezetlen vidékek).
A lift nem az ördögtől való, ahogy a többi akadálymentes(ítő) dolog sem – de a mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy ha megengedi az állapotom és energiaszintem, lépcsőzzek, sétáljak.
Még csak néha szorulok fogáskönnyítő meg egyéb trükkökre, de már látom, hogy be kell hamarosan szereznem egy-két újabb segédeszközt otthonra.
Nem sértődöm meg, ha tele vagy javítás alatt van a közWC és szemlesütve felkínálják a
„rokkantmosdót”, még örülök is neki – főleg ha nem raktárhelyiségnek van használva…
Jobb lenne földszinten, akadálymentes házikóban lakni – gondolva a jövőre – és szert tenni egy kisautóra (mondjuk lehet, hogy Miss Daisy-nek mindjárt sofőr is kellene). Ez egyelőre álom.

Annak külön nagyon örülök, hogy a People First Egyesület révén megismerhettem az akadálymentes túraútvonal fogalmát és ki is próbálhattam párat – így nem kell lemondanom teljesen a csavargásról (már amikor épp lehet csapatostul csavarogni koronailag).
Jó tudni, hol van olyan intézmény, kávézó, stb, ahol gondoltak a látható és láthatatlan fogyatékkal élőkre.
Ezek megtalálásában segít például az Akadálymentes Pécs oldal vagy az Access4you.

Látható vagy láthatatlan, nem feltétlenül akarjuk „csak a négy fal között csinálni”.
TLDR generációnak: ne ítélj elsőre, a könyvről nem árul el mindent a borítója – ha így lenne, borítóbolt lenne és nem könyvesbolt, és ha valamilyen akadály van az életedben az nem feltétlen jelent életfogytiglani karantént – ha a társadalom is partner.

Helyenként ingatag, totyogó üdvözlettel:
Kerekes Hilda

ARTcoWORKers Erasmus+ nemzetközi projekt

5 hozzászólás

Projekt címe:
ART coWORKers
Művészetek és fogyatékossággal élők – kooperatív digitális együttműködés a világjárvány idején az inklúzióért

Projekt időtartama:
2021.04.01 – 2023.03.31.

Támogató:
Erasmus+ KA2
Cooperation for innovation and the exchange of good practices, KA227
Partnerships for Creativity

Partner szervezetek:
VSBI Verein zur sozialen und beruflichen Integration e.V. , NÉMETORSZÁG
KOPF, HAND und FUSS gemeinnützige Gesellschaft für Bildung mbH, NÉMETORSZÁG
People First Egyesület – Pécs, MAGYARORSZÁG
Citizen’s Association for Multimedia Art Theater, Creativity and Culture SHADOWS AND CLOUDS Skopje, ÉSZAK-MACEDÓN KÖZTÁRSASÁG
VitalPed, HOLLANDIA

Projekt összefoglaló dióhéjban:
A Covid járvány napjaink egyik legsokkolóbb világméretű eseménye volt mindenki számára. A rengeteg negatív hatása mellett azonban sok olyasmit is tanulhattunk belőle, amit érdemes felhasználni a jövőben. A legfontosabb az együttműködés, összefogás szükségessége. A másik tanulság pedig, hogy léteznek társadalmi csoportok, melyek sokkal erőteljesebben érintettek a hasonló krízishelyzetekben. Őket kell segítenünk elsősorban.
Az ARTcoWORKers projekt már a nevében is jelzi mindezt: négy ország dolgozik együtt (WORK) azért, hogy segítsen a fogyatékossággal élőknek a hasonló nehéz helyzetekben, ehhez pedig az egyik legtöbbek által érthető, és leginkább használható nyelvet használja, a művészetet (ART).
Mindeközben érzékenyíti a társadalmi befogadásra, és új utat mutat a művészek számára is, akik szintén erőteljesen érintettek voltak a Covidban.

Kicsit részletesebben a projektről:
A projekttel fel akarjuk vértezni a fogyatékossággal élőket a szükséges eszközökkel és készségekkel ahhoz, hogy kreatív és innovatív megoldásokat találjanak a kirekesztés és az elszigeteltség kockázatával szemben, illetve a társadalmi befogadás eléréséhez a pandémia helyzetben is. Különösen arra keresünk megoldásokat, hogy a kulturális és kreatív iparágak hogyan kűzdhetnek meg ezekkel a társadalmi kihívásokkal, és hogyan járulhatnak hozzá a világjárvány leküzdéséhez. Különös figyelmet fordítunk a kreatív megoldásokra és a fogyatékossággal élő művészekre.
Másrészt a kulturális és kreatív iparágakat is jelentős korlátozások érték, munkanélküliség, bezárások, jövedelem nélküliség. Kifejezetten igaz ez a fogyatékossággal élő művészekre és kulturális dolgozókra.
Ezért úgy láttuk, szükség van egy nemzetközi projektre, amely egyrészt a fogyatékossággal élők és a különböző országok művészeti és kulturális iparával kapcsolatos tapasztalatok cseréjét szervezi. Másrészről pedig megtalálja az érdekelt csoportokban azokat az erőforrásokat és kreativitást, amelyek a művészetek és a kultúra együttműködésében, az egyenlő jogok és önrendelkezés követelésében, a világjárvány korlátozásainak leküzdésében, és új vállalkozások, foglalkoztatás és jövedelmek létrehozásában való együttműködésben teljesedhetnek ki.

A projekt négy fő kimenete:

Az ARTcoWORKers Módszertan
Az ARTcoWORKers Tananyag és kurzus a fogyatékossággal élők számára az aktív polgári szerepvállalás és a kreatív munka témában
Az ARTcoWORKers Előadóművészet – 6 árnyékszínházi előadás
ARTcoWORKers Platform/digitális eszköztár

Partnerként együttműködünk továbbá fogyatékossággal élők felnőttoktatási szakértőivel, a fogyatékossággal élők képviseleti szervezeteivel, pedagógiai és képzési szakértőkkel, művészekkel és színházi szövetségekkel, valamint a kreatív munka és az inkluzív együttműködés téma szakértőivel. Ez a földrajzi, strukturális és üzleti sokszínűség teszi a konzorciumot nagyon kompetenssé és erőssé.

A projekt várható fő hatásai:

A bevont fogyatékossággal élők képzettséget kapnak és feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy a művészetet és a színházi darabokat önképviseletre használják, illetve egyenlő jogokat érvényesíthessenek a világjárvány idején, csakúgy mint más diszkriminációs helyzetekben.
A fogyatékossággal élők jobban és egyenlőben férhetnek hozzá a felnőttkori tanulási lehetőségekhez, különösen a digitális tanuláshoz.
A széleskörű helyi, regionális és nemzeti közvélemény, valamint a politikai döntéshozók sokkal több ismeretet szereznek az ENSZ CRPD-ről, a fogyatékossággal élők jogairól általában és egy világjárvány idején, és ezáltal visszaszorítják az intézményekben és otthon élő fogyatékossággal élő személyek hátrányos megkülönböztetését és szegregációját.
A felnőttképzési szervezetek, valamint a művészeti és kulturális üzletág közötti együttműködés a kreativitás megerősítéséhez vezet a nem formális és formális oktatásban. Mindkét ágazatban új készségek és kompetenciák jönnek létre.
Az érintett művészeti, kulturális és kreatív ipar új üzleti és munkalehetőségeket talál a fogyatékossággal élőkkel együttműködésben.
A fogyatékossággal élők lehetőséget kapnak arra, hogy művészként vagy a kulturális ágazatban dolgozóként tevékenykedjenek.

A magyar partner (a People First Egyesület) fő feladata
A disszemináció (a projekt eredményeinek terjesztése), és a szociális média, illetve marketing terv és a projekt a társadalom felé megformált üzenetének létrehozása.
A disszeminációs feladatok jelentése ez esetben a kezdetektől minőségi információt eljuttatni a célközönséghez, különösen a szociális média terén.
Emellett a pécsi zárókonferencia és a nemzetközi színdarab szervezése és bemutatása szintén a People First feladatát képezi, csakúgy mint a résztvevők számára tréning szervezése.
A hálózatépítés, a partnerség, amely összeköti a művészeti és kulturális ágazat résztvevőit, a fogyatékossággal élőket, az emberi jogi szervezeteket és a szociális/kreatív gazdaságot szintén a mi vezetésünkkel valósul meg.
Több helyi, a művészetben tevékeny civil szervezettel fogunk együtt dolgozni a projekt megvalósításán.

A projekt hírei itt követhetőek:
WEB: https://artcoworkers.eu/
Facebook: https://www.facebook.com/Artcoworkers-104689898685507

A nemzetközi együttműködési Platform itt elérhető:
https://artcoworkers-platform.eu/

Beszámoló a projekt nemzetközi záró konferenciájáról, melyet 2023. márciusban Pécsen rendeztünk:
PécsTV Híradó

Rab vagyok

2 hozzászólás

Ha nem épp most, akkor voltál vagy leszel. Miért vagy az? Mutasd be magad!

Nem egy újkeletű probléma ez. Pedig azt hisszük minden rólam, körülöttem forog. Még a Nap is, az univerzum közepe vagyok. Én szeretem, engem szeret, én tettem, én élvezem, én szenvedem el.

Képzeld, csak egy porszem vagy több, mint hétmilliárd másik között. Egy tengerparton amit folyton a tenger csapdos.

Megannyi információ, impulzus ér minden másodpercben. Feldolgozol és szelektálsz. Különböző aspektusok mérlegre állítása. Mindennapi döntés amit meghozol. Mit vegyél fel? Mit egyél? Mikor vállaljak gyereket? Mikor kezdjek kapcsolatot, vagy szakítsam meg?

Mi befolyásolja minden döntésed? Társadalom, emlékek, elvek, egyéni döntések ezek vagy külső befolyás hozadéka?

Ezzel el is értünk jelen dilemmánkhoz!

Beadassam vagy ne?

Befolyásoló tényezők adottak van pro és kontra. Miért jó, miért káros.

Kedves olvasó ha ezen sorokig eljutottál, kérlek hadd prezentáljam egy Platóni hasonlattal miért is vagy rab.

Nem, nem arra gondolok hogy hetek, vagy kirívó esetekben hónapokra bezártak vagy még most is korlátozva tartanak. Ez sokkal egyetemesebb annál, és figyelemfelkeltőbb. A hasonlat elolvasása után talán könnyebben hozod meg jelen és jövőbeli döntéseidet is.

„Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik.

A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel, valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek, amelyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat, és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják.

Képzelj el egy földalatti, barlangszerű szálláson – amelynek bejárata a fény felé tárul, és olyan tág, mint a barlang – embereket. Fejüket a béklyóktól nem tekerhetik körbe: a hátuk mögül, föntről, lobogó tűz világít. E tűz és a béklyózottak között fent út vezet, ennek hosszában alacsony fal épült, mint amilyen a közönség és a bűvészek között lévő kerítés, mikor az utóbbiak csodákat mutogatnak.

Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához. Ez a barlangból való felemelkedés az anamnézis folyamatához hasonlatos. A felemelkedés szintjei megfelelnek a vonalhasonlat szintjeinek. Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a kinti világot. A Nap elvakítja, és nem fog látni semmit.

Idővel azonban, miután a szeme hozzászokik a világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságában. Ekkor rá fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyékai voltak. Ha valamelyiküket föloldoznák és kényszerítenék, hogy álljon föl, tekergesse a nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, mindezt kínlódva tenné, és a nagy sugárzástól képtelen lenne észrevenni, aminek az árnyképét látta. Szerinted nem lenne zavarban, és nem azt hinné, hogy amit előbb látott, sokkal igazabb valóság, mint amit most mutatnak neki?

Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később magukat a dolgokat. Aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget, persze csak éjjel, amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg, mintha nappal nézné a Napot és annak fényét.

Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon kívüli világgal, az őrök újra láncra verik és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.

És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal, és vakoskodnék csak, míg a szeme meg nem szokná a sötétet – és ez az idő, míg megszokná, nem is volna rövid -, hát nem kacagnák ki, nem mondanák-e róla: úgy kell neki, miért ment fel, íme szeme világát vesztve jött vissza, hát lám, nem éri meg a felmenetel! És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani, és felvezetni őket, azt, ha nyakon csíphetnék és megölhetnék, vajon nem ölnék-e meg?”

Egy tucat dolgot érthetünk átvitt értelemben, és illeszthetünk bele aktuális problémákat, kételyeket.

Élvezhetjük a tűz adta meleget egy életen át. De,- merül fel a kérdés – elég ez nekem? Elég az az egy szemléletmód amit mutatnak?

Vagy fel merem-e tenni a komfortzónámból valószínűleg kibillentő kérdéseket. Amik hamar egységes válaszokkal is szolgálnak.

“Matricás projekt” 3. – a pécsiek támogatásával!

Minden vélemény számít!

A projekt elnevezése: “Legyen Pécs akadálymentes mindenkinek!”

Támogató: pécsi lakosok, pécsi cégek, vagyis mi pécsiek. A Pécsi Közösségi Alapítvány “Élő Adás” közösségi adományozó rendezvényén gyűjtött támogatásból.

Időtartama: 2021. január – 2021. december

A projektről röviden:

Projektünk a 2018 óta zajló, közkeletű nevén “matricás projekt” harmadik etapja. Időközben profivá érett csapat gyűjti össze ingyenes adatbázisba Pécs és közvetlen környéke akadálymentes helyszíneit. MINDENKINEK, vagyis fogyatékossággal élőknek, babakocsisoknak, időseknek, átmeneti sérülteknek, bőrönd húzogatóknak…..

A hosszú távú fő célunk és motivációnk a helyi inkluzív társadalom létrehozása, hogy Pécs egy olyan város legyen, ami mindenki számára egyaránt élhető, ahol mindenkire figyelünk, mindenki egyformán fontos.

Ebből a szempontból nézve az akadálymentesítés mindenkinek jó, nemcsak a fogyatékossággal élőknek!

A People First Egyesület – Pécs fogyatékossággal élő tagjai és segítői 2018-ban kezdték meg tevékenységüket, mely során feltárják Pécs valóban akadálymentes helyszíneit és egy kategóriánként kereshető, könnyen kezelhető, magyarul és angolul is elérhető, ingyenes adatbázisban közkinccsé teszik azt.

Ez egy permanens, abbahagyhatatlan feladat!

Nemcsak hogy nagyon sok helyszín vár még feltárásra, de a régebben felfedezetteket is folyamatosan kontroll alatt kell tartanunk, mivel nem egyszer fordul elő, hogy a korábban akadálymentesnek nyilvánított nyilvános WC újból takarítószer raktárrá lépett vissza, vagy éppen ellenkezőleg, végre megvan a megígért rámpa egy étteremben. Ráadásul mivel az akadálymentesítéshez szakmai tanácsokat is nyújtunk, ezek megvalósulását is figyelemmel kell kísérnünk.

Kiemelendő emellett számunkra, hogy felismerje a helyi lakosság, hogy az akadálymentesítés mindenkinek jó, hiszen a babakocsival közlekedők, az átmeneti sérültek, az idősebbek, a bőrönddel az Árkádon vagy a buszpályaudvaron, vasútállomáson magukat átverekedők ugyanúgy a rámpákat, az önműködő ajtókat keresik, az idősebbeknek ugyanúgy jó ha feliratokat is láthatnak liftben, ügyfélszolgálaton, színházban.

Partnerünk mindebben több helyi fogyatékossággal foglalkozó szervezet, turisztikai irodák, a városháza, az akadálymentes turizmusban résztvevő különböző szervezetek, a média.

Az akadálymentes adatbázis akkor ér valamit, ha minél szélesebb körben ismert és mindig aktuális!

Az Akadálymentes Pécs adatbázis elérhető itt: Akadálymentes Pécs

Akadálymentes Turizmus Napja

Az Akadálymentes Turizmus Napja szervezésében 2019 óta vesz részt egyesületünk. A szervező bizottság része vagyunk és a rendezvény egyik fő motorja. Feladataink a programok szervezésétől, az önkéntesek összefogásán, a marketingen, kapcsolattartáson át a nemzetközi résztvevők bevonásán keresztül sok mindenre kiterjednek. Tagjaink igen aktívan vesznek részt az esemény létrehozásában, többen a szervező bizottság tagjaiként is.

Az Akadálymentes Turizmus Napja 2017-ben került először megrendezésre Orfűn. A helyszín az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, gyönyörű fekvéssel, négy tóval, rendkívül változatos strandolási, sportolási, kikapcsolódási lehetőségekkel.

Az egész napos jókedvű fesztivál megrendezése mellett fő célunk a fogyatékossággal élőket olyan élményekhez juttatni, melyeket amúgy nem, vagy csak nehezen tudnak átélni.

A rendezvényen mindenki jól érezheti magát sérültként és épként, gyerekként és felnőttként egyaránt, remekül szórakozhat, miközben felfedezi, hogy sérült társaink ugyanolyan emberek, hogy bizony tudunk egymásnak segíteni, és segíteni jó érzés. Fontos cél tehát az inklúzió, a társadalom érzékenyítése az irányba, hogy együtt legyenek, éljenek, szórakozzanak a sérültek és épek.

A társadalmi érzékenyítésen alapvetően azt szokták érteni, hogy az ép társadalom ismerje meg a fogyatékossággal élők képességeit, lehetőségeit, és a segítségnyújtás mikéntjét. Mi, a szervezők azonban kétoldalúan állunk a felvetéshez: a fogyatékossággal élőknek is meg kell ismerniük az ép emberek attitűdjeit, miért segítenek úgy ahogy, és mennyire szükségük van információkra sérült embertársaik igényeiről, mindennapjairól.

A korábbi rendezvények sikerét bizonyítja, hogy az ország minden területéről érkeztek vendégek, minden alkalommal mintegy 700 főt köszönthettünk az orfűi szigeten. 2019-ben pedig már nemzetközivé bővült a rendezvény, új színt, új programokat, új helyszínt hozva a napra.

Az Akadálymentes Turizmus Napja általában kísérő rendezvényekkel is bővül: szakmai napot, konferenciát, vagy akadálymentes túrát szervezünk ehhez kapcsolódóan.

Az időpont hagyományosan mindig szeptember első hétvégéje!

Az Akadálymentes Turizmus Napja rendezvényeken különféle élményprogramokat kínálunk elsősorban fogyatékossággal élőknek, hozzátartozóiknak, kísérőiknek, de az ép emberek is részt vehetnek ezeken. Többek között sárkányhajózás, csónakázás, vitorlázás, horgászat, motorozás, lovaglás, lovaskocsizás, látássérültek számára autóvezetés szerepel a repertoárban. Emellett egyéb programok, mint kirakodóvásár, koncertek, műsorok, gyerekrendezvények, büfé színesítik a programot. Minden évben ingyenes ebédet biztosítunk a fogyatékossággal élőknek és segítőinek, valamint lelkes önkénteseinknek.

A helyszín akadálymentes, beleértve több e szempontból használható toalettet is.

Minden évben mintegy 30 fő önkéntes segíti munkánkat, akik a rendezvény adminisztratív tevékenységében, az ebédosztásban, az élményprogramokban segédkeznek, erőskezű férfi önkénteseink alkalmanként a fogyatékossággal élők a programokban való részvételében nyújtanak támogatást (csónakba emelés, lóra felsegítés, autóba-, motorra-, lovaskocsira való beszállás támogatása). Önkénteseket mindig szeretettel várunk, elsősorban a korábbi segítőinkre, és a Baranya Megyei Önkéntes Centrumra számítunk, de egyre több középiskolás talál meg minket, akiknek közösségi szolgálatukként is el tudjuk számolni a részvételt. Egyetemistákat is egyre nagyobb körben kívánunk bevonni, leginkább a szociális és a turizmushoz kapcsolódó szakokról.

A rendezvény fő szervezői: Gyeregyalog.hu Közhasznú Egyesület, People First Egyesület – Pécs, Orfű Turisztikai Egyesület. A szervező bizottságban természetesen kiemelt helyet kapnak fogyatékossággal élők.

A programokról folyamatosan hírt adunk a https://www.facebook.com/turizmus.akadalymentes/ Facebook oldalon. Kérdéseket, önkéntesnek jelentkezőket örömmel várunk az akadalymentes.turizmus.nap@gmail.com címen.

Rejtett város Tor-Tour-a

Rejtett város Tor-Tour-a
Akadálymentes belvárosi séta

Először kis háttérinformáció a Rejtett város Tor-Tour-ánk létrejöttéről:
A fogyatékossággal élők számára alapvető probléma az akadálymentesítés, különösen ha az ép társadalom által akadálymentesnek nyilvánított területek az ő szempontjukból mégsem azok.

A fogyatékossággal élőknek joga van és lehetősége kell legyen az ugyanolyan életminőséghez, mint ép társaiknak, nem elfogadható, hogy bizonyos területekről kizáródnak sérülésük okán.

Ilyen életminőség javító, de elzárt terület a turizmus, mely számukra is nagy jelentőséggel bír szabadidős, egészségügyi, közösségépítő szempontból.

A téma hiánypótló jellegére utal, hogy a jelenlegi turizmus kutatásokban nem, vagy alig kap szerepet az akadálymentes turizmus. Mi jobban szeretünk nem is akadálymentes, hanem inkluzív turizmusról beszélni, mely szélesebb értelmezésű, jobban megmutatja miről is szól a turizmus ezen ága. Az inkluzív turizmus minden ember számára hozzáférhető, így a célcsoport nem merül ki a fogyatékossággal élőkben, hanem igen széles körre bővül azokkal akiknek szintén akadálymentesítésre van szüksége: idősek, kisgyerekesek, átmenetileg sérültek… (az inklúzió szó értelmezése: társadalmi befogadás, elfogadás minden társadalmi csoport számára). E célcsoportoknak a turizmus bizonyos országokban még mindig problematikus, a szállásadók, utazási irodák és a turizmus más szereplői számára nem egyértelmű a fogyasztóként való bevonásuk. Ide tartozik sajnos Magyarország is.

A People First Egyesület az Erősödő Civil Közösségek támogatása által 2019-ben újdonságként speciális, figyelemfelkeltő akadálymentes idegenvezetést dolgozott ki, majd vezetett be 2021-ben állandó városi tematikus túraként a pécsi Tourinform iroda együttműködésével.

Célja a társadalom érzékenyítése és bevonása. A fogyatékossággal élők nem külön, hanem együtt szeretnének részt venni a turizmusban is ép társaikkal. Az akadálymentes/inkluzív turizmus kiváló lehetőség a fogyatékossággal élők és az épek együttműködésére, mely az érzékenyítés leghasznosabb formája.

Fontos, hogy széles partner kapcsolaton alapuló megvalósítást kívánunk elérni, szakmai szervezetek, civil szervezetek, a városi önkormányzat és a lakosság bevonásával, mely a számunkra fontos társadalmi inklúziót támogatja.

Ami akadálymentes nemcsak a fogyatékossággal élőknek jó!

Lényeges a városmarketing a fogyatékossággal élők szempontjából történő befolyásolása, az innováció. Ez utóbbi érdekében az idegenvezetésben azt a már markánsan érezhető jelenséget igyekszünk kihasználni, hogy a turisták újszerűséget keresnek, a szokásostól eltérő lehetőségeket. Egy-egy város felfedezésében is a másfajta szemléletet, más megvilágítást keresik.

A Rejtett város idegenvezetés más szemüveget ad az abban résztvevőkre, megmutatja, hogyan jutnak el a fogyatékossággal élők egy-egy pécsi nevezetességhez, milyen furmányokat kell időnként bevetniük ha meg akarják azokat nézni. Mit lehet, mit nem lehet számukra, mit jelent időnként a kompromisszum, mit jelent a “nem adom fel akkor sem”, milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban.

Mindezt inkább ironikusan, nem célunk negatív érzések közvetítése, sokkal inkább egy jókedvű együttlét, jó benyomások keltése. A fogyatékossággal élők pozitív hozzáállásának, találékonyságának, akaratának bemutatása, egyben a résztvevő épek érzékenyítése, hogyan lehet és kell segíteni egymásnak.

Ehhez segédeszközöket is igénybe veszünk: kerekesszékben lehet kipróbálni a városnézést, a látássérültséget modellező szemüveget adunk, a hallássérültséget füldugó segítségével mutatjuk be a vállalkozó kedvűeknek, fehér bottal lehet járdaszegélyeket és vakvezető sávokat tapogatni, vakvezető kutyával együtt lehet sétálni.

Időtartam: a túrákra egy-másfél órát szánunk.

Több változatot kínálunk, melyeken szakmailag felkészült sorstársi idegenvezetést biztosítunk.

Alap terv (jó idő esetén): történelmi belváros nevezetességeinek megtekintése más szemmel.

Útvonal: Széchenyi tér – Dzsámi – Dóm tér – Barbakán – Széchenyi tér – Király u. – (ILP Café)

A túrák mindig egy beszélgetéssel, adott esetben egy kávézóban érnek véget, mivel a kiértékelés, a résztvevők véleményének megismerése lényeges eleme a társadalmi érzékenyítésnek, a bevonásnak.

Többféle túrát találtunk ki, célcsoportokhoz vagy kérésekhez tudunk igazodni, és saját izgalmas változataink is vannak.

Célközönség:
1. a városba látogató turisták
2. üzleti, hivatásturizmus (MICE). Konferenciák kiegészítő eseményeként, pécsi Best practice-ként, céges rendezvényekre
3. helyi lakosok. Egyrészt tematikus túrák negyedéves vagy havi rendszerességgel, másrészt iskolai csoportoknak lazább, játékosabb formában. Itt bevonhatók érzékenyítő játékelemek is.

Nagy eredménynek tartjuk, hogy a Rejtett város Tor-Tour-át az Irány Pécs/ Tourinform irodával partnerségben Pécs állandó tematikus túrái közé illeszthettük:
Állandó turisztikai kínálat

Célok emellett:
A társadalom érzékenyítése, informálása, bevonása, szemléletformálása. Fontos cél számunkra az inklúzió, a fogyatékossággal élők teljes jogú részvétele a társadalomban.
A társadalom alulinformáltságának jelentős javulása fogyatékosság ügyben.

Pécs városmarketingjében kapjon szerepet a fogyatékossággal élők aktív támogatása, mely a város megítélésére pozitív hatást gyakorol hazai és nemzetközi szinten is. Szeretnénk, ha Pécs példaértékű város lehetne a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos szemléletében, és büszkék lehetnénk e szempontból is városunkra.

A sajtó és szociális média révén széleskörű nyilvánosságot nyerünk a témának és a városnak.

A projekt hosszútávú hatása, hogy a helyi fogyatékossággal élők számára munkaalkalmat teremtünk az akadálymentes turizmusban. Túravezetőink minden esetben szakmailag felkészült fogyatékossággal élő egyesületi tagjaink. Újabb képességek, ismeretek elsajátítása, tapasztalatok, “szakma” szerzése válik lehetővé számukra. A projekt hosszútávú fenntarthatóvá tételével aktív társadalmi elfoglaltságot adunk a résztvevőknek, egyben innovatív turisztikai kínálatot nyújtunk Pécsett.

Széles partneri hálózat épül, széles látókörű összefogás alakul ki a civil szervezetek, a város és turisztikai szervezetek között.

A túrák ára:
2500Ft/fő
Csoportos kedvezmény amennyiben min. 10 fő egyszerre vásárolja meg a jegyét:
2000Ft/fő

A Rejtett város Tor-Tour-a és az Akadálymentes Pécs Adatbázisunk szorosan összekapcsolódnak. A Rejtett város séták alkalmával megmutatunk néhány helyszínt, melyeket már feltártunk az adatbázisban, beszélünk arról, hogyan működik az adatbázis: bemutatjuk az akadálymentes helyszíneket és jobbító javaslatokat teszünk. Megmutatjuk azt is, mennyi eredményt értünk el ezzel, hány helyszín lett akadálymentes amely korábban nem volt. A Rejtett város az Akadálymentes Pécs Adatbázis nélkül csak egy kellemes séta lenne, így az adatbázisra épülve azonban nemcsak megmutatjuk mi nem akadálymentes, hanem elmondjuk mit és hogyan teszünk érte.

Rövid betekintés egy kétperces videós tudósítás által a Youtube csatornánkon:
Gyertek velünk sétálni Pécsen! Akadálymentesen

Erősödő Civil Közösségek (ECK) 2019

A projekt elnevezése:

Ha nincs akadálya, mi is jövünk! 🙂 projekt

Időtartama: 2019. március 1. – 2020. január 31.

A projektről röviden:

A projekt által kezelni kívánt probléma:

A fogyatékossággal élők számára alapvető probléma az akadálymentesítés, különösen ha az ép társadalom által akadálymentesnek nyilvánított területek az ő szempontjukból mégsem azok. A fogyatékossággal rendelkezőknek lehetősége és joga kell legyen az ugyanolyan életminőséghez, mint ép társaiknak, nem elfogadható, hogy bizonyos területekről kizáródnak sérülésük okán.

Ilyen életminőség javító, de elzárt terület a turizmus, mely számukra is nagy jelentőséggel bír szabadidős, egészségügyi, közösségépítő szempontból. A téma kiemelésének hiánypótló jellegére utal, hogy a jelenlegi turizmus kutatásokban nem kap szerepet az akadálymentes turizmus.

Célunk e projekt keretében olyan kínálat teremtése, mely lehetőséget nyújt a turizmus szűkebb és tágabb értelmezésében a részvételre, olyan területek feltárására melyeket a fogyatékossággal élő amúgy nem, vagy igen ritkán tapasztalhat meg.

Lényeges a társadalom érzékenyítése és bevonása. Nem külön, együtt szeretnénk részt venni a turizmusban is ép társainkkal.

A projekt célja:

Pécsett és környékén a szabadidő hasznos eltöltésének támogatása az akadálymentesség jegyében, társadalmi inklúzió megteremtése.

A III. Akadálymentes Turizmus Napja megszervezése, nemzetközivé és egyre ismertebbé tétele, társadalmi érzékenyítés
Akadálymentes turistautak feltárása és népszerűsítése, a városmarketing és a helyi turizmus részévé tétele, a lakosság bevonása
Szakmailag felkészített, fogyatékossággal élő tagjaink révén tanácsadás nyújtása sport és turisztikai rendezvényszervezők, irodák, iskolák számára akadálymentes turizmus/sport témában illetve elsősorban Orfű és Cserkút szállásadói számára akadálymentesítési tanácsadás nyújtása.
Fontos a városmarketing a fogyatékossággal élők szempontjából történő befolyásolása, az innováció – erre szolgál az említett tevékenységek mellett “A rejtett város, belvárosi idegenvezetés akadálymentes szemmel” projektelemünk, melyben tagjaink nyújtanak újszerű élményt a turistáknak és helyi érdeklődőknek (iskolák, szervezetek, helyi lakosok)

Köszönjük ECK!

Félidős beszámolónk az Események/beszámolók menüpont alatt olvasható!